A TOP 5 családbarát őrző-védő kutyafajta
Csupor Erik
2023. július 7 - Képek: Getty Images Hungary
Csupor Erik
2023. július 7 - Képek: Getty Images Hungary
Tételezzük fel, hogy egy család, ahol több kiskorú gyermek is él egy négylábú családtagot szeretne választani maga mellé. A világon több száz kutyafajta létezik különböző méretben, más-más karakterrel és használhatósággal, a választás tehát ha nem is könnyű, talán nem is túl bonyolult, főként némi szakértői segítség bevonásával. De mi a helyzet olyan esetben, ha egy család olyan kutyát szeretne maga mellett tudni, aki, amellett, hogy ideálisan beilleszkedik a családba, harmonikusan együttműködik a kiskorú gyermekekkel, semmilyen veszélyt nem jelent tájuk nézve, ugyanakkor erős őrző-védő ösztönökkel is rendelkezik, tehát nehéz, vagy extrém helyzetekben is számítani lehet rá? Melyek a legcsaládbarátabb őrző-védő fajták?
Mielőtt nekivágnánk egy felsorolásnak, néhány alaptételt nem árt tisztáznunk. Ezek közül mindjárt a legelső az, hogy ebben a témakörben minden lista tartalmaz szubjektív elemeket. Mindenki más tapasztalatokkal rendelkezik, ráadásul még az azonos fajtájú kutyák egyedeinek karakterében is nagy eltérések mutatkoznak. A jó ösztönű, nem degenerált és nem túltenyésztett őrző-védő fajták döntő többsége nagyon stabil idegrendszerrel rendelkezik. Ez az egyik alapfeltétele annak, hogy a munkájukat megfelelően végezzék, és pontos különbséget tudjanak tenni egy, az átlagtól valamiben eltérő és egy valóban veszélyesnek minősíthető szituáció között, amikor cselédkedniük kell.
Talán nem véletlen az, hogy a legtöbb fejlett nyugati ország statisztikái szerint a családtagokat érő harapásokat okozó fajták listáját általában nem őrző-védő fajták vezetik. Ezeken a helyeken nagy számban tűnnek fel például labradorok, spánielek, terrierek és kis termetű társasági kutyák. Igen fontos tényező az is, hogy minden őrző-védő fajta esetében igencsak megfontolandó egy legalább alapfokú engedelmességi és őrző-védő képzés elvégzése, hiszen a kutyának is meg kell tanulnia, hogy milyen esetekben és milyen mértékben engedjen védő ösztöneinek.
Korunk emberi közössége és az azon belüli viszonyrendszerek bizonyos értelemben már túl bonyolultak a kutyáink számára. Gondoljunk bele: míg a kertbe éjjel bemászó, ártó szándékú idegen megfutamítása helyes cselekedet, annak minősülne-e a születésnapi bulin a családhoz tartozó fiúgyermekkel összeszólalkozó szomszéd Lacika „lefegyverzése” a család kutyája részéről? Ebben az összeállításban azt az 5 fajtát soroljuk fel, akik gyerekekkel szembeni toleranciája, családszeretete, ugyanakkor munkaképességei is kiemelten legendásak az őrző-védő kutyák világában.
A lista 5. helyén azonnal egy olyan kutyafajta, az amerikai staffordshire terrier, akiket valójában nem is sorolnak az őrző védő kutyák közé. Ha már mindenképpen kategóriákban gondolkodunk, talán inkább a testőrkutya meghatározás áll közelebb a karakterükhöz. Az amstaff elődei az 1800-as években alakultak ki Angliában, minden valószínűség szerint a korabeli bulldogok és az English terrierek és/vagy Black and tan terrierek keresztezésével. Ezeket a kutyákat elsősorban kutyaviadalokra és személy védelemre használták akkoriban. Ők jutottak el egyre nagyobb számban Amerikába az angol kivándorlókkal, ahol feladatuk és küllemük részben megváltozott, a farmok mindenes kutyáivá váltak. Területet és személyt őriztek, és természetesen jó ideig kutyaviadalokon küzdették őket, habár ez a feladat másodlagossá és elenyészővé vált az amstaff esetében. Érdekes módon éppen ebben a harcos múltban gyökerezik az amstaffok legendás ember és gyermek szeretete. Rendkívül magas fájdalomtűrő képességük miatt általában teljesen rezisztensek a gyermekek által elkövetett indokolatlan fülcsavargatásokra is. Másrészt a múltjukban igen szigorúan eltávolították a tenyész vonalakból az emberekkel szemben bármilyen agressziót mutató egyedeket.
A német dogokhoz hasonló kutyák említésére először a 16. században került sor a német krónikákban, akkoriban azonban English Dogges-nek, vagyis angol dogként nevezték őket. A 17. században már sok említés történik velük kapcsolatban, a németek Kammerhundénak nevezték őket. Feladatuk többségében nagyvadak vadászata volt és mivel etetésük, fenntartásuk már akkoriban sem volt kis summa, elsősorban nemesi udvarokat, kastélyokat őriztek. A német dog egy rendkívül nyugodt és kiegyensúlyozott kutyafajta, ami napjainkra már sokat vesztett eredeti vadságából és őrző-védő ösztöneiből. Ez talán nem is baj, hiszen egy ekkora termetű kolosszus beillesztése civilizált viszonyaink közé bizony nem lenne egyszerű, ha nem így lenne. Kifejezetten családbarát, imádja a gyerekeket, már ha azok sérülés nélkül átvészelik a dogok farokcsóválásának következményeit, hiszen egy ilyen jószándékú farokcsapás egy kisebb gyereket akár ki is üthet.
A bullmasztiff egy hatalmas termetű, a többség számára félelmetes külsejű, csupa izom kutya. Kiváló őrző-védő ösztönökkel és képességekkel rendelkezik mind a mai napig. Az ős bullmasztiffokhoz viszonyítva már egy sokkal szolidabb, mérsékeltebb kutyáról beszélhetünk, ami részben a 2. világháborúnak köszönhető, ami után alig pár tíz darab maradt életben. Őseitől megörökölte hatalmas testi erejét és kiváló ösztöneit, szinte automatikusan kiszúrja az ártó szándékkel közelítőket. Családjával kapcsolatban szinte a végtelenségig türelmes és toleráns, idegenekkel szemben általában tartózkodó, veszély helyzetben pedig mindig lehet rá számítani. A két világháború között szinte minden angol rendőrőrsön volt egy bullmasztiff és a dél afrikai Kimberly társaság gyémánt bányáit is ők védték. Napjaikban már ritkán használják szolgálati kutyaként, helyét egyre inkább a családok védelmezőjeként találja meg.
A cane corso múltját sokan az ókori Rómáig vezetik vissza, amire azonban semmilyen megkérdőjelezhetetlen bizonyíték nincs napjainkig. A valóságban ezeket a kutyákat a dél olaszországi parasztbirtokok és udvarházak mindenes kutyájaként használták. Területet őriztek, nagyvadakra vadásztak velük, és ha az élet úgy hozta, bizony az állatok terelése és őrzése is az ő feladatuk volt. A cane corso, vagy más néven olasz masztiff, egy rendkívül robosztus, erőteljes felépítésű, masztiff létére robbanékony kutyafajta. Népszerűségének egyik oka, az érdekes kettős személyisége. Hatékony őrző-védő kutya, más kutyákkal általában domináns és nem túl barátságos, ugyanakkor imádja a családját és rendkívül gyerekbarát. Így a családoktól a fegyveres testületeken át szinte minden környezetben használható. Ráadásul harapási erőssége az egyik legerősebb a mért kutyafajták között.
A német boxer egy hihetetlenül kedves, életerős és bolondos kutyafajta. Örökösen kész a játékra, minden őrületben megfelelő társ, sőt gyakran kezdeményezője a bolondságoknak, gyakran nevezik a kutyavilág bohócának. Kifejezetten családi kutyának minősíthető, imádja a családtagokat, akikkel szeret mindent közösen csinálni. Legendásan gyermekbarát fajta, amiben általában nem csak az őrző-védő fajták tartói és tenyésztői értenek egyet. A családon belüli kedvessége mások számára megtévesztő lehet. A boxer nem hazudtolja meg kemény őseit: ha szeretteit veszélyben érzi döbbenetes eréllyel és villámgyorsan kel védelmükre. Őrző-védő ösztönei pedig kiválóak. Boxer tehát kitűnő társa lehet a sportszerető gazdáknak. Még a fajta idősebb példányai is mindig nyitottak a labdás, botos, húzós játékokra.
Kövess minket!
Kapcsolódó cikkek