Te is folyton beszélsz a kutyádhoz? Ezek után lehet, hogy kétszer meggondolod

Néha magunkon is érezzük, hogy sok a környezet, és belefáradunk az egész napos zajba és információáradatba. Pedig jó esetben mi még értjük is a nyelvet, amin beszélnek hozzánk. Ezek után elképzelhetjük, hogy milyen megterhelő lehet egy kutyának, amikor egész nap beszélnek hozzá, de nem érti, hogy mit.

Itt jön a képbe a csönd mint hatásos kutyatanítási eszköz. Sz. Látó Judit kutya-gazdi mentáltrénert és rehabilitációs kutyakiképzőt kérdeztük a témával kapcsolatban. Számos gyakorlatot megosztott velünk, amiben jól érvényesül a csöndes kommunikáció, ám azokról egy következő cikkünkben fogunk szót ejteni. Először egy kicsit bele kell gondolnunk kutya helyzetébe, és sorra kell vennünk, hogy milyen negatívumai lehetnek a folyamatos beszédnek.

Mindenki csinálja, pedig nem kéne

„Nagyon általános és gyakorlatilag eleinte majdnem minden gazdánál ezt tapasztalom, hogy túlmagyarázzák a kutyát. Hogy ez mit is jelent? Azt, hogy folyamatosan beszélnek a kutyához, miközben a kutyának fogalma nincsen, hogy éppen miről is van szó.”

Sajnos bármennyire is szeretünk beszélni szőrös kis barátunkhoz, az ő szempontjából lehet, hogy néha jobb lenne egy csöndesebb kommunikációs forma. „A folyamatos és egybefüggő beszédnek nincs értelme még annál a kutyánál sem, aki mondjuk, 5 éve veled él. Erre szokták mondani a gazdik, hogy „jaj de hát ő megérti, amit mondok…”. Sajnos nem érti meg, csak úgy néz ránk, mintha értené. Tény és való, hogy nagyon sok szót meg lehet neki tanítani, sőt, kontextusból megtanulhat magától, direkt tanítás nélkül is néhány szót, de automatikusan nem indul el egy fordítóprogram a fejében. Addig nem tulajdonít jelentést egy szónak, amíg azt nincs mihez kötnie. Ez egy kicsit olyan, mint amikor mi, emberek nyelvet tanulunk. Ha megértettük egy szónak a jelentését, akkor már érteni fogjuk, na de addig el kell jutnunk, ahhoz pedig segítség kell. Ettől függetlenül maga az, hogy folyamatosan beszélek, folyamatosan kommunikálok a kutyával, egy idő után sok lehet neki. Nagyon sokszor azt látom, hogy a kutya megzavarodik, és elsősorban nem attól ideges, hogy mi van éppen körülötte, hanem attól, hogy tök nagy zavar van a fejében. „Most mi mit kéne csinálnom, mi is a feladat, mit akar tőlem?”

Figyeljünk kutyánk hangulatára

Judit arról is beszélt, hogy ne gondoljuk azt, hogy minden nap minden órájában ugyan olyan teljesítményt és hozzáállást képes nyújtani a kutyánk, mert ez egy valóságtól elrugaszkodott elvárás, főleg egy „átlagos”, társállatként tartott ebtől. „Lehet egy kutyának is jobb vagy rosszabb napja. Lehet olyan is, mint néha nekünk, hogy nehezebben viseljük a környezetünkben élőket, mert egyszerűen minden sok. Nekünk emberként könnyű dolgunk van, mert el tudjuk mondani a másiknak, hogy szükségünk van egy kis térre. A kutya ezt nem tudja megtenni. Jó esetben, mondjuk, elvonul, vagy a gazda annyira érzékeny, hogy látja, pihenésre vágyik a kutyája. Rosszabb esetben jön az a verzió, amikor a gazda elkezdi csak azért is áttolni az akaratát a kutyájára, ami kifejezetten ártalmas lehet a kutya-gazda kapcsolatra nézve. Észre kell venni, hogy a kevesebb néha több ebben az esetben is.”

Miért beszélünk ilyen sokat?

Az emberek elsősorban verbálisan kommunikálnak egymással, így érjük el, hogy a másik megértse, amit próbálunk elmondani neki. Ennek érdekében még egymás között is gyakran túlmagyarázzuk a dolgokat, túl sokat beszélünk. Egy kutya tanításánál érdemes egy kicsit visszafogni magunkat. „Persze ilyenkor ott a kérdés, hogy ezt meg tudja-e csinálni a gazda. Szerencsés esetben itt szokott jönni az önreflexió, hogy »ja, én tényleg sokat beszélek«. De miért? Nagyon sokszor a gazda azért beszél ennyit, mert zavarban van vagy mert azt gondolja, hogyha sokszor elmondja, akkor majd megérti őt a kutya. Miközben ez nem így van. Nem attól vagy egyértelmű a kutyának, hogy sokszor ismétled a számára még esetleg ismeretlen szavakat, hanem attól, hogy amit mondasz, azt már megtanítottad neki, ezért az egyértelmű számára.”

Alakítsunk ki egy közös szótárat

„Hogyha folyamatosan beszélek a kutyához, akkor el fog veszni a lényeg. A kutya ignorálni fogja, amit mondok, még akkor is, ha éppen fontos lenne, mert nem érti. Egyszerűen megtanul ehhez egy viselkedést, hogy ne figyeljen gazdájára, mert abba csak belezavarodik. A másik probléma a túlbeszéléssel, folyamatos duruzsolással az, hogy nem kapcsolatépítő. Én trénerként mindig arra törekszem, hogy megismerve az adott kutya-gazdi párost megnézzem, hol van az elakadás, mi a sok a kutyának, és miből van kevés.”

Mint már korábban is említettük, amikor a gazdi „sok”, az gyakran az önbizalomhiány árulkodó jele. Sokszor az, hogy ennyit beszél, bizonytalanságot mutat. Bizonytalanságot a saját képességeiben, a kutya megbízhatóságában vagy a kettőjük közötti kapcsolatban. Emiatt túlkorrigál, ami mögött tudatosan vagy tudat alatt sokszor az húzódik meg, hogy azt gondolja, ezzel kipipálta a saját részét. A gond ezzel csak az, hogy a kutya egy ponton már egyáltalán nem reagál erre, mert nem érti, hogy mit akar tőle a gazdi. Mondhatni nincs egy közös szótár. Ez nem kell, hogy több száz oldalas legyen, lehet pár oldalas is, az a fontos, hogy minden oldalán használható kifejezések legyenek, amit a kutya ért és tud. De a közös szótárunkban nem hosszú, összetett mondatok vannak, hanem szavak, erre pedig figyelnünk kell, amikor kutyánkkal kommunikálunk.”

Soha nem késő

Soha nem késő változtatni, és ha fentebb magunkra ismertünk, akkor érdemes lehet átgondolni a megszokottakat. „Nagyon jó látni, amikor megtapasztalja egy gazdi, hogy mit érhet el kevesebb beszéddel. Hogy úgy is »működik« a kutyája, hogy nem szavalta el neki a Bánk Bán első 5 oldalát, és kevesebb szóval is együttműködésre tudja bírni. Változik a kapcsolat, erősödik és biztosabb lesz, mert tudja, hogy tud hatni a kutyájára úgy is, hogy nincs túltolva verbálisan a történet, és még fojtópóráz sem kell hozzá, hogy azt csinálja a kutya, amit kér.”