Ez a kutyakozmetikus milliárdokat keres azzal, hogy extrémre festi a kutyákat

Gabriel Feitosa 31 éves, a kutyakozmetikus szakmát 12 évesen kezdte, akkor São Paulo utcáin mosott ebeket tisztára egy kis zsebpénzért. Vállalkozásával ma már 1.3 millió dollárt keres évente.

Szerelmese lett a szakmának, így kutyakiállításokon kezdett el dolgozni. Később az Egyesült Államokba költözött és megnyitotta saját vállalkozását Kaliforniában Gabriel Feitosa Pet Boutique néven. A kistestű kutyák fizimiskáját 800 dollárért (kb. 280 000 Ft) alakítja át, a nagytestűekért 1200 dollárt (kb. 420 000 Ft) kér el és 3-4 órát tölt el egy kutyával az extrém kutyakozmetika jegyében. Egy évben 1,3 millió dollárt keres az ebek kidíszítésével – jobb szó híján –, ami több mint 4 milliárd forintnak megfelelő összeget takar.

Az extrém kutyakozmetika egyre divatosabb: kuncsaftokat fogad az egész ország területéről

Mióta Gabriel szerepelt a Pooch Perfect című valóságshow-ban, a biznisze megállíthatatlan. Az országból mindenhonnan érkeznek vendégei, hogy pandává, oroszlánná, szivárványszínűvé vagy zebrává alakíttassák a kutyájukat. A fiatalember úgy nyilatkozott, hogy az inspirációt az őt körülvevő világból nyeri, legyen az akár egy játék, egy tetoválás vagy egy utcai tábla. Ám néha a kliensek saját ötletekkel érkeznek; volt olyan, aki szerette volna, hogy unikornissá alakítsa kedvencét.

Ahogy elmesélte, ő is úgy kezdte, mint bárki más, a hagyományos fazonokkal, később azonban fokozatosan előtört belőle a kreatív énje, és egyre extrémebb megjelenéseket alkotott. Úgy fogalmazott, hogy szerette volna ezeket a fazonokat olyan messzire elvinni, amennyire csak lehet. Elmondása szerint egyes fajtáknál, melyeknek „inkább haja van, mint szőre”, az elkészült alkotások akár 8 hónapig is tartósak lehetnek.

Azt mindig rendkívül szívmelengető látni, amikor megtalálja valaki azt a hivatást, amiben kiteljesedhet, ezek az extrém fazonok azonban számunkra egyetlen dolgot üzennek: így csinálj bohócot a saját kutyádból. Az ember legjobb barátja nem ezt érdemli! Ha a farkasok a háziasítás pillanatában tudták volna, hogy egyszer majd ide jutunk el, megköszönték volna szépen a lehetőséget, és soha nem mentek volna az emberek közelébe, ebben biztosak vagyunk.