Ahol ez a fajta él, oda más kutya csak engedéllyel mehet

A grönlandi kutya egy erős testfelépítésű szánhúzó, akinek akaratereje nehéz szánokat képes mozgatni a legmostohább körülmények között végtelen kilométereken keresztül. És még élvezi is!

Ha Grönlandon jársz, a grönlandi kutya lesz az egyetlen szánhúzó, amivel ott találkozhatsz. Ez a fajta a világon a legtisztább vérvonalú és egyben a legelszigeteltebb is; tilos őket más fajtákkal keverni a szabályok értelmében.

A grönlandi kutya tartására komoly szabályok vonatkoznak

Ezeknek az ebeknek az aktivitási szintje igen magas, ezért csak és kizárólag Grönland olyan területein tarthatók, ahol egész évben tudnak a számukra munkát biztosítani. Ilyen Kelet-Grönland és Nyugat-Grönland északi része; máshol nincs elég hó az év teljes részében. (Ezekre a területekre semmilyen más kutyát nem lehet behozni, csak rendőr- és segítőkutyákat engedéllyel.) Ha egy grönlandi szánhúzó unatkozni kezd, veszélyessé is válhat a környezetére.

Rendkívül elterjedt az a nézet, hogy egy kutyát csak szeretni és becsülni kell, akkor bárki képes tartani bármilyen fajtát. Ez csak részben igaz. Természetesen egy olyan érzékeny élőlény számára, mint a kutya, a feltétlen szeretet és a tisztelet alapvető fontosságú ahhoz, hogy kiegyensúlyozott maradhasson. Ugyanakkor számításba kell vennünk azt is, hogy mire tenyésztették ki az adott fajtát. A grönlandi kutya például a szakértők szerint is viselkedhet agresszívan, ha nem biztosítjuk számára a megfelelő körülményeket. Elmondható róla, hogy igen kevéssé alkalmas arra, hogy családi kutyaként tartsuk. Ennek a négylábúnak munkára és rendkívül sok mozgásra van szüksége, amit egy átlagos városi vagy akár vidéki gazdi nem feltétlenül tud neki biztosítani. Főleg nem olyan területen, ahol nincs mindig hideg.

Roald Amundsen 1912-es sarkköri expedícióján is ilyen kutyák húzták a szánokat. A korabeli beszámolókban elmesélik, hogy félig vadak voltak ezek az ebek, akik egymásra is rátámadtak és az expedíció tagjaira is. Ez persze nem azt jelenti, hogy rettegnünk kellene tőlük, csupán arra próbáljuk felhívni a figyelmet, hogy más jellegű bánásmódot kívánnak meg. Sokak számára például meglepő lehet a kemény kéz, amivel a szán vezetője (musher) irányítja a kutyákat. Erre azonban szükség van ahhoz, hogy a kutya támaszkodhasson a vezetőre és annak parancsaira.

Csökken a populációjuk hazájukban

Sajnos hiába képzi a grönlandi kultúra szerves részét, a fajta populációja csökken, ami elsősorban a gépesített járműveknek köszönhető. Emellett a helyzet kialakulásában nagy szerepet játszik a globális felmelegedés is, ami miatt emelkedik a hőmérséklet és csökken a jég valamint a hó mennyisége; egyre több területen a szánokra sincs már akkora szükség az év egyes részeiben. Ráadásul a grönlandi kutya fenntartási költsége is igen nagy, amit sokan nem tudnak megengedni maguknak.

2016-os adatok alapján az egyedszám 15 ezer volt. Ez bár nem tűnik kevésnek Grönland közel 57 ezer fős lakosságához, de sajnos a számuk fokozatosan csökken. Szerencsére számos program indult, hogy megvédjék ezt a kulturális értéket. 2017 óta kötelező ellátni a kutyákat chippel és regisztrálni is kell őket egy adatbázisban is.

A kutya-ember kapcsolat ősi lenyomatai

Érdekesség, hogy a grönlandi kutya és a kanadai eszkimó kutya a vizsgálatok alapján ugyanaz a fajta, mindkettőt a thule nép (az inuitok ősei) hozta magával Szibériából – Alaszka partjaitól egészen Grönlandig terjeszkedtek i. e. 1000-től a 13. századig.

A grönlandi kutya bármilyen színű lehet, de a heterokrómia vagy a kék szem a szabvány alapján kizárást jelent. Egy jellegzetes motívum is megtalálható rajtuk, az úgynevezett „úlo”, amely egy háromszög alakú folt a vállaknál, és egy grönlandi, hasonló formájú női kés volt a névadó.

Egy 2020-ban készült tanulmány feltárta, hogy ezeknél a szánhúzóknál olyan mutáció alakult ki, ami lehetővé teszi az oxigén felhasználását arra a célra, hogy a hideget hatékonyabban kezeljék. Az is világossá vált a tesztek alapján, hogy a grönlandi kutya genetikailag közelebb áll a Zhokhovban (Oroszország, Jakutföld) talált szánhúzó kutya 9500 éves maradványaihoz, mint bármely más fajta. Ez legalább 10 000 éves folyamatos genetikai vonalra utal, de néhány keveredési jelet is találtak e szánhúzók és a korai pleisztocén farkasok között. Emiatt mondhatjuk, hogy a grönlandi kutya ma is élő emléke a kutya-ember kapcsolat kialakulásának.