Írország 9 őshonos fajtája: egy kis nemzet hatalmas kutyái

A smaragd sziget a maga 70 000 km²-es területével még Magyarországnál is kisebb, azonban akárcsak mi, ők is 9 nemzeti kutyafajta büszke tulajdonosai.

Bár a huncut Leprechaun szivárvány alatt elrejtett aranyára még emberfia nem bukkant soha, ezek a kutyák képviselnek akkora értéket, mint egy fazék arany. Bemutatkoznak az ír kutyafajták!

1.) Ír szetter

Az 1800-as évek ír vadászai arra tenyésztették ki vörös szettereiket, hogy szabadon mozogva az ingoványos, de lapos talajon szaglásukkal felkutassák a vadat, majd azt csendben, lefekve jelezzék a vadásznak, aki ezután hálóval begyűjtötte azt. A lőfegyverek feltalálása előtt a szetterek az előbb említett módon nemcsak kopókkal, de sólymokkal is dolgoztak együtt. Ezt követően a vad elhozására is bevetették a fajtát, amit akár a jeges vízből is nagy lelkesedéssel halásztak ki ezek a fantasztikus kutyák.

2.) Vörös-fehér ír szetter

Az ír szetter vörös-fehér változata ma is nagyon ritka, a 19. században majdnem teljesen ki is halt. Nem csupán egy színváltozatról van szó, az AKC és az FCI is önálló fajtaként ismeri el, bár temperamentumában és használatában is megegyezik a vörös ír szetterrel. Meglepő módon sokkal korábban, már a késő 1600-as években is létezett a feljegyzések szerint, tehát szelektív tenyésztéssel belőle alkották meg vörös testvérét. Akkoriban ezek a szetterek is a hasukon csúszva, majd jelzőpózba dermedve jelezték a vadat, amely szokásukat máig megőrizték.

3.) Glen of Imaal terrier

A Glen of Imaal terrier egyike a négy ír terriernek, eredete pedig egészen impresszív módon 1575-ig nyúlik vissza. Egyes források szerint a Glen of Imaal régióba érkező katonák ír farkaskutyái terrierekkel keveredtek, aminek eredményeképpen létrejött ez a borzas kis kutya. Eredetileg rókára, vidrára és borzra vadásztak velük, amit egyedi, hajlított mellső lábaik, jól párnázott ágyékuk és erőteljes hátsó negyedük ideálissá tett ehhez. Igazi kuriózum a terrierek világában, hogy munkájukat csendben végzik. Hogy mennyire multifunkcionálisak, arra bizonyítékul szolgál, hogy házaknál is tartották őket jelző- és még terelőkutyaként is.

4.) Ír lágyszőrű búzaszínű terrier

Mind a három hosszúlábú terrier, vagyis az ír lágyszőrű búzaszínű, a kerry blue és az ír terrier egyazon őstől származik, és hasonló feladatokra tenyészették ki őket. A búzaszínűek igazi rusztikus farmkutyák voltak, irtották a rágcsálókat, védték a portát, a családot, az értékeket, tereltek, és még madárkeresésre is használták őket. A nap végén pedig előszeretettel időztek a család társaságában a kandalló mellett. Így nem is csoda, hogy a mai napig is rendkívül emberközpontú ebek.

5.) Ír terrier

Az ír terrier évszázadokon át a vidéki Írország egyik legjellegzetesebb kiegészítője volt, a sokoldalú farmkutya egyik mintapéldája. Eredetileg szívós patkányvadászként remekelt, ám egy ilyen kedves lelkületű és okos kutya hamar bebizonyíthatta, hogy egy munkaköri leírás nem állhat az útjába. Később jelzőkutyaként, nyáj- és családőrzőként, valamint vadásztársként is fantasztikus tehetségről tett tanúbizonyságot. Úgy is utaltak rá, mint „a szegény emberek őrszeme, a gazdák barátja és az úriemberek kedvence”. Egy ír legenda szerint a koboldok is ilyen kutyákat adtak a gyerekeknek, mert annyira jó játszótársak, és olyan barátságosak voltak.

6.) Ír vízispániel

Feltehetőleg már a késő középkorban is dolgoztak patkányfarkú spánielek Dél-Írország vízi útjain, amelyek a leírásuk alapján az ír vízispánielek ősei lehettek. Később pedig a reneszánsz írásokban is megjelennek ilyen göndör szőrű vízikutyák. A ma ismert fajta azonban az 1830-as években alakult ki, a dublini vadász, Justin McCarthy híres kutyájának Boatswainnek a közreműködésével, aki meghatározta a fajta típusát. Azóta is töretlen az ír vízispániel hírneve, még ma is kiváló vízi vadészként tartják számon.

7.) Ír farkaskutya

Az ír farkaskutya hosszú története egészen az ókorig nyúlik vissza. Az magabiztosan kijelenthető, hogy Nagy-Britannia őshonos nagy testű kutyáit keresztezték a közel-keleti agilis, gyorsan mozgó, kopószerű ebekkel, amelyek a kereskedelem fontos árucikkei voltak. Mire a Római Birodalom hódítása elérte a Brit-szigeteket, ezek az óriási kutyák már régóta honosak voltak a területen. 391-ben a római konzul hét ilyen kutyát kapott ajándékba, amelyekre „egész Róma csodálkozva nézett”. Ezeket a fenséges vadászokat olyan prédákra vetették be, mint a mára már kihalt ír jávorszarvas (óriásszarvas), amelynek marmagassága állítólag 180 cm is lehetett. Később farkasokra specializálódtak, majd amikor ezek kihaltak az országban az 1700-as években, a fajta is majdnem eltűnt. 1862-ben a brit hadsereg kapitánya, George Augustus Graham elkezdte felkutatni az országot a fajta megmaradt példányai után, aki így életművévé tette a farkaskutya védelmét, szabványosítását és népszerűsítését.

8.) Kerry beagle

Kevesen ismerik, ugyanis sem az AKC, sem az FCI nem jegyzi hivatalosan a fajtát, pedig az írek a farkaskutya mellett legősibb fajtájukként utalnak rá. Vélhetően az ősei olyan kutyák lehettek, amelyekre ősi déli kopóként (The old southern hound) utaltak. A régi szövegekben pedig feltételezhetően „Gadhar”-ként emlegették a közvetlen őst. A fajta kialakulása legvalószínűbb, hogy az első kelta telepesek írországi idejére nyúlik vissza. Az ő kopóikat más kopókkal keresztezve évszázadok alatt egy rendkívül hatékony vadászkutyát hoztak létre. Az állomány sajnos nagyon megszenvedte az 1845–49-es nagy ír éhínséget, amely valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy ma egy kevéssé ismert fajtáról van szó. A beagle név feltehetően érdekes módon az ír „beag” szócskából származik, amely kicsit jelent. És valóban, a kerry beagle egy kis testű vadászkutya, amellyel elsősorban apróvadra vadásztak, de szarvason is hatékonynak bizonyult, ha úgy hozta a helyzet.

9.) Kerry blue terrier

A kerry blue terrier Írország Kerry nevű megyéjéről és kékesszürkés bundájáról kapta a nevét. Kialakulásának történetében olyan varázsos, akár maga a kutya. Eredettörténetében manók, hajóroncsok és más fantáziadús részletek is helyet kapnak, csak amolyan íres stílusban. A valóságban pedig ők is szorgalmas és sokoldalú tanyakutyák voltak, akiket olyan nagyra tartottak, hogy kabalájukká tették az ír függetlenségért küzdő hazafiak. Becenevén a kék ördög igazi bohókás kutya, sokak szerint a nagybetűs családi eb manifesztációja.