A 14 nagy és közepes méretű terrier: tűzrőlpattant kisördögök hatalmas szívvel
Hangai Lilla
2024. január 11 - Képek: Getty Images Hungary, Az Én Kutyám
Hangai Lilla
2024. január 11 - Képek: Getty Images Hungary, Az Én Kutyám
Az FCI III. számú fajtacsoportjában kapnak helyet a terrierek, az 1. alcsoportban pedig a 14 nagy és közepes méretű terrier.
Mai cikkünkben a nagy és közepes méretű terrierek történelmével és jellemző tulajdonságaival ismerkedhetsz meg.
Ennek az angol fajtának természetesen angol terrierek voltak az ősei is, köztük például a már kihalt óangol terrier. A munkásosztály kedvence volt, a terrierek királyaként is emlegetik az airedale terriert. Jól bevált mindenes kutyaként állta meg a helyét, gyárépületekben vadászott patkányokra, de ellátott őrző-védő feladatokat is. A háborúkban is segítőtársa volt az embereknek több területen. Keresztezték vidravadász kopóval is, így vízi vadászatban is alkalmazható olyan állatokon, mint a vidra. De bevetették rókákra és borzokra is.
A múltjából is következtethetünk arra, hogy egy rendkívül szívós, figyelmes eb az airedale terrier. Könnyen alkalmazkodik szinte bármilyen körülményhez. Megfelelő neveléssel és kondícionálással munkakutyaként és családi kedvencként is beválik. Intelligens, gyorsan tanul, emiatt a szellemi és fizikális stimulációjára nagy hangsúlyt kell fektetni. Ebben az esetben kiegyensúlyozott, szórakoztató társ, aki gyerekekkel is megtalálja a közös hangot.
A bedlington terriert Angliában tenyésztették ki. Olyan felmenőket tudhat magáénak, mint a Dandie Dinmont terrier és a whippet. A források szerint az Angliát keresztül utazó romáknak (angolul traveller) köszönhetjük a kialakulásukat, akik orvvadászathoz is használták a fajtát. A bedlington terrier emiatt eleinte a szegényebb réteg kutyája volt, bányászok is gyakran használták kártevőirtásra. Viadalokon is harcoltattak ilyen ebeket.
Bárányszerű, kedves megjelenése ellenére a bedlington terrier vérbeli szívós, rettenthetetlen terrier. Tanulékony és engedelmes, de múltjából adódóan hajlamos lehet az önfejűségre, így csak határozott gazdának javasoljuk. Vidám, kedves társ, aki bár szeret mozogni, legalább annyira értékeli utána a kanapén heverészést is. A gazda és a család a minden számára, így az egyedüllétet nehezen viseli. Csak aktív háztartásokban tud igazán kiegyensúlyozott és boldog lenni.
Az egyik legrégebbi terriernek tartják a border terriert, a legkisebb munkaterriert. Feltehetően a fajta az 1800-as években alakult ki Anglia és Skócia határvidékén, ahol leggyakrabban rókákat és borzokat hajtott ki a kotorékból. Gyakran dolgozott együtt agarakkal is. Lábon kellett követnie a vadászt, aki lóháton ült, így ez a kis eb nemcsak rendkívül szívós és bátor, de eltökélt is. Külseje a hosszú évek alatt szinte semmit sem változott, amit igen nagyra értékelnek rusztikusabb megjelenésű négylábúakat kedvelők.
Egyre gyakrabban jelenik meg házi kedvencként is, hiszen értelmes, kedves, megbízható társ, ráadásul remek jelzőkutya is. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról, hogy egykor lovakkal tartotta a tempót, így az átlagosnál jóval magasabb a mozgásigénye. Munkakutya révén nem elég neki csupán a séta, feladatokra is van szüksége van. Nagyon szeret ásni, és a vadászösztöne is prominens, amik azonban csillapíthatók és korrigálhatók a megfelelő, konzisztens neveléssel. Érdemes vele kipróbálni többféle kutyás sportot.
A brazil terrier származása a mai napig is bizonytalan, de a legvalószínűbb elmélet szerint a 17., 18. és 19. században az óceánokon való átkelés során szüksége volt a navigátoroknak kisméretű kutyákra, akik kordában tartották a patkányszaporulatot. Az elképzelés szerint amikor valahol kikötöttek, a kutyák közül hagytak azokon a helyeken néhányat, akik ott elszaporodtak. Feltehetően a mára kihalt angol fehér terrier leszármazottai.
Nem túl népszerű fajta, ami talán annak köszönhető, hogy sokan nem ismerik. Pedig, ha tudnák! A brazil terriert nagyon könnyű tartani, rendkívül módon ragaszkodik a gazdájához, temperamentuma pedig lehetővé teszi, hogy ideális társsá váljon mind családok, mind egyedülállók számára. Ügyes jelzőkutya, de a családjával mindig kedves. Intelligens, könnyen tanul; kutyás sportokban remekel.
A simaszőrű és a drótszőrű foxterrier két különálló fajta, a helyhiány miatt azonban együtt tárgyaljuk őket. Ez már csak azért sem jelent problémát, mert igen hasonlóak. A legnagyobb különbség a szőrtípusukban rejlik. A simaszőrű kicsit később jött létre, a drótszőrű alkalmasabbnak tartották bundája miatt a nehéz terepen és hidegben való vadászatra. Nagy-Britanniából származnak és már a 15. századból is találhatunk említés rájuk vonatkozóan. Eleinte kopókkal együtt dolgoztak és félelmet nem ismerve hajtották ki a rókát a kotorékából, később azonban már önállóan mutatták meg rátermettségüket. Házaknál is remek szolgálatot tettek rágcsálóirtóként.
Gyakran jellemzik ördögfiókaként, ami remekül lefedi a foxterrier karakán, tűzrőlpattant, mókás jellemét. Szinte mindenkit azonnal levesz a lábáról energikus, barátságos karakterével. Bár a foxterrier csodás, kedves társ, vérbeli terrier, így nem való mindenkinek. Olyan háztartásban és gazda mellett érzi magát igazán jól, aki humorral, türelemmel, de határozottan neveli és nagyon sokat mozog, játszik vele. Ha így teszünk, nem kell szembesülnünk a destruktív viselkedés következményeivel és egy kiegyensúlyozott eb lehet a társunk.
A Glen of Imaal terrier egyike a négy ír terriernek, eredete 1575-ig nyúlik vissza. Egyes források szerint a Glen of Imaal régióba érkező katonák ír farkaskutyái terrierekkel keveredtek, aminek eredményeképpen létrejött ez a borzas kis kutya. (Bár ezt a nászt nem szívesen idézzük magunk elé.) Borzakra, rókákra és vidrákra vadásztak velük. Igazi kuriózum a terrierek világában, hogy munkájukat csendben végzik. Házaknál is tartották őket jelző- és még terelőkutyaként.
Bár talán nincs olyan heves, mint a többi terrier, attól még terrier, így a forrófejűség rá is jellemző; szocializációját korán el kell kezdeni. Gyorsan tanul, okos kutya, de a terrieres makacsság nála is fel-felüti fejét, így a következetesség nagyon fontos. Szeretetteljes és kedves eb, aki nagyra értékeli a családja társaságát, szeret mindent velük együtt csinálni. Mozgásigénye nem túl nagy, így lakásban is könnyen tartható.
Pontos eredete sajnos ismeretlen, de nagy valószínűséggel a legősibb terrierek közé tartozik. Egy ír legenda szerint a koboldok ilyen kutyákat adtak a gyerekeknek, mert annyira jó játszótársak és olyan kedvesek voltak. Mindenki kutyája volt, mindenki szerette, régi források szerint: „a szegény emberek őrszeme, a gazdák barátja és az úriemberek kedvence”. Őrző- és jelzőkutyaként is használták, de bevetették jelző- és vadászkutyaként is.
A „vörös ördög” neveléséhez szükségünk lesz a humorunkra és persze kellő türelemre valamint egységes, következetes nevelésre. Családjához mérhetetlenül ragaszkodik az ír terrier, a gyerekeket nagyon szereti. Kint energikus és fáradhatatlan, bent imád a kanapén heverész. Kifejezetten éles elméjű jószág, így a mentális lefárasztására nagy hangsúlyt kell fektetni akkor is, ha nem vagyunk éppen otthon. Biztosítsunk számára játékokat, ételrejtvényeket.
Egy újabb ír terrier. Kerry megye hegyvidéke a szülőföldje ennek az igen szemrevaló, kék színű terriernek. Sokoldalú ebként terelt juhokat, vadászott apróvadra és a házaknál irtotta a rágcsálókat is. Egy legenda szerint az első ilyen kutyának az ősét akkor pillantották meg, amikor az éppen partra úszott egy hajótörést követően. Olyan szép volt, hogy minden lágyszőrű búzaszínű terrierrel keresztezték, hogy létrejöjjön ez a fenséges, palaszínű fajta.
Ahogy általában a terrierek, úgy a kerry blue terrier, vagyis a „kék ördög” is okos, szorgalmas, önálló. Lefárasztásához fizikális és mentális stimulációra is szükség van, másképp destruktívvá válhat. Mindig szeret a gazda, a család közelében lenni, amit ők egy percre sem bánnak; egy ilyen bohókás kutya mellett az élet csupa izgalom. Kiváló családi kutya, a gyerekeket is nagyon szereti. Sok más terrierhez hasonlóan azonban más kutyákkal kevésbé találja meg a közös hangot, így a korai szocializáció kulcskérdés.
A lakeland terrier szülőhelye Anglia zord, de gyönyörű, dombokkal és hegyekkel tűzdelt Lake tájegysége, ahol Beatrix Potter, illusztrátornak és természettudósnak is volt egy farmja, ahol a herdwick nevű juhfajtát tartotta. Akkoriban egy nagy és agresszív rókafajta zsákmányolta a juhokat legfőképpen az ellési időszakban. A lakeland feladata volt, hogy ilyen nehéz körülmények között védje az állatállományt. Munkások is előszeretettel tartották a fajtát, hogy borzra, nyúlra, patkányra, vagy rókára vadásszanak vele.
Mondanunk sem kell, hogy múltjának köszönhetően a lakeland terrier bátor és kalandvágyó, de sosem agresszív. Mindenre kíváncsi, intelligens jószág, aki nagyon szeret a családja közelében lenni, a gyerekekkel is jól kijön. Magabiztosságának és éberségének köszönhetően kiváló jelzőkutya. Ahogy a terrierek általában nem valók kezdő gazdiknak, úgy a lakeland sem, de egyébként abszolút alkalmas családi kutyának. Vagány kis eb, aki egy aktív családban remekül érezheti magát.
A manchester terrier történetének kezdete egészen az ipari forradalomig nyúlik vissza. Őse feltehetően a már kihalt Black and Tan Terrier és a whippet. Fontos volt, hogy a két fajta legjobb tulajdonságait egyesítsék, ugyanis egy olyan kutyát akartak létrehozni, ami nyulak vadászatára és a patkánypopulációk kordában tartására is egyaránt alkalmas. Ez sikeres is volt, egy könnyen képezhető, fürge kutya lett az eredmény.
Éles eszű négylábú, akinek a problémamegoldó képessége igen figyelemreméltó. Imádja a feladatokat és a kihívásokat, amit a nevelés közben is figyelembe kell venni. Nem lesz elég számára, ha néha labdát dobálunk neki és rövid sétákra visszük. Ha így viseljük gondját, kiegyensúlyozott és hűséges, szerető társunk lesz a személyében. Családjával nagyon szoros kötelék kialakítására képes, megfelelő szocializációval a gyerekekkel is nagyon jól kijön.
Vagy más néven a jagdterrier az I. világháború után öltött fizikai formát. Akkor több vadász döntött úgy, hogy kilép a Fox-Terrier Klubból, hogy létrehozzon egy olyan fajtát, amely kizárólag a vadászati teljesítményen alapul. Gyorsabb, ügyesebb, a szagokra sokkal érzékenyebb kutyát akartak, mint a foxterrier. Tapasztalt vadászok és kinológusok így megalkották a terveiknek megfelelő fekete-barna vadászkutyát, amely kifejezetten alkalmas a föld alatti vadászatra.
Ez a kisebb termetű szakállas kis jószág ma már családi kutyaként is egyre elterjedtebb. Vakmerő, magabiztos és nagyon ügyes, akinek vadászösztöne nagyon fejlett. Mindezek ellenére a családjához kifejezetten intenzíven ragaszkodik, gyerekekkel is jól kijön. Nem szabad sosem megfeledkezni arról, hogy egy munkakutyáról van szó, aminek szüksége van a bőséges mentális és fizikális stimulációra is. Ha ezt elmulasztjuk, kedvencünk unatkozni kezd és destruktívvá válik.
A Parson Russell terrier okozhat némi fejfájást, ha szeretnénk kibogozni az eredetét. Nevét John „Jack” Russell tiszteletesről kapta, akinek lelkes foxterrier tenyésztő volt. Célja az volt, hogy létrehozzon egy szívós, fáradhatatlan és magabiztos kutyát, aki tudja tartani a tempót a rókavadászaton a lovakkal. A tiszteletes kutyáit sosem regisztrálta, majd halála után a fajta megmentésén dolgozó 2 személy sem tért rá erre az útra. 1990-ben azonban végre hivatalosan is elismerte a faját az FCI Parson Jack Russell terrier néven. A fajta három különböző méretű kutyát takart, a Jack Russellt, a nála hosszabb lábú Parson Russellt és a kisebb, Russell terriert. Mivel a hivatalos FCI standard nem engedélyez akár 10 cm-es méretbeli különbséget, ezért 2000-ben különváltak a típusok, és akkor kapták meg előbb említett neveiket.
Bár eredetileg rókavadászathoz tenyészették ki, a Parson Russell terrierek között nagyon ritka, hogy ma már vadászatban vegyenek részt, inkább kiállításokon szerepelnek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a jellemük ne lenne terrieres. Energikus és heves kis kutyák tele magabiztossággal. Sok mozgást igényelnek, különben rombolóvá válnak. Megfelelő szocializációval és gyengéd bánásmóddal gyerekkel is jól kijönnek.
Írországban egy rendkívül sokoldalú farmkutya volt, aki irtotta a rágcsálókat és védte a portát, a családot az értékeket. A nap végén előszeretettel időztek a család társaságában a kandalló mellett, így nem is csoda, hogy a mai napig is előszeretettel töltik idejüket a gazda társaságában.
Roppantul emberközpontú jószág az ír lágyszőrű búzaszínű terrier, amit a tartása és nevelése során figyelembe kell venni. Nagyon barátságosak és kedvesek ezek a helyes kis szőrmókok és terrieresen érzékenyek is, így a nevelés során fontos, hogy csak és kizárólag pozitív megerősítést használjunk. Mozgásigénye mérsékelt, de az esetében is lényeges, hogy a szellemi és fizikális stimulációja se maradjon el egyetlen nap sem. A prédahajtási ösztöne elég nagy, erre figyelni kell a tréning során.
Mai formáját az 1700-as évek végén nyerte el a welsh terrier, de olvashatunk már róla 1450-es forrásban is. A dokumentációk szerint az évszázadok alatt szinte semmit sem változott a külseje ennek a mindenes munkaterriernek. A welsh terrier egy kotorékeb, azért nagyobb bátorságról kellett tanúbizonyságot tennie, mint egy átlagos vadászkutyának. Kompakt méretében egyesül a vitézség és erő. Szaglása kiemelkedően jó, ami nagyban emelte értékét a munkakutyák között.
A terrierek között gyakran jellemzik őt az egyik leghiggadtabbnak, de az tagadhatatlan, hogy nem hiányzik belőle a típusra jellemző tüzesség és vidámság. A nagyobb munkakutyák sajátossága, a megfontoltság és méltóság is tetten érhető nála, aminek köszönhetően könnyen képezhető. Lendületes, barátságos és okos, így szellemi és fizikális lefárasztásáról is gondoskodni kell. Egy kevésbé gyakorlott gazda számára ezek ellenére is kihívás lehet a kiképzése; ilyen esetben javasoljuk a kutyaiskolát. Így a kedvenc kiegyensúlyozott lesz, destruktív viselkedéstől mentes.
Az FCI fajtacsoportok szerinti jellemzéseink célja, hogy megismertessünk a hivatalosan is elismert kutyafajtákkal. Igyekszünk a hely szűkössége ellenére, amennyire csak lehet, részletesen beszámolni róluk, de sajnos arra nincs lehetőségünk, hogy mindent megosszunk veletek az adott fajtákról. A fajtaválasztás előtt mindig tájékozódj többféle releváns forrásból is, és ami még fontosabb, több tenyésztőtől! Egy felelős szakember tájékoztatni fog arról, hogy az adott fajtának mik lehetnek az esetleges hátulütői, és azt is el fogja őszintén mondani, hogy az életviteled és lehetőségeid alapján alkalmasnak ítél-e meg a fajta tartására.
Bára következő kvízünk inkább a kistermetű terrierek fókuszál, bíztatunk, hogy teszteld tudásodat velük kapcsolatban.
Kövess minket!
Kapcsolódó cikkek