hirdetés

Így változtatják meg az ebek arckifejezésüket, ha egy ember is figyeli őket: kutyád arcára van írva, mit érez

László Enikő, 2022. július 26 - Képek: Getty Images Hungary

A kutatók egy nemrégiben publikált tanulmányban azt vizsgálták, hogy a pozitív és negatív izgalmi helyzetek, valamint a közönség jelenléte hogyan befolyásolja a kutyák viselkedését és arckifejezését.

hirdetés

A tudósok az ebeket pozitív várakozásnak, nem szociális frusztrációnak és szociális frusztrációt idéző ​​teszteknek tették ki, és mérték a vizsgálat előtti és utáni nyálkortizol-koncentrációt. A kortizol (stresszhormon) koncentrációja nem nőtt a tesztek során, és nem volt különbség a vizsgálat előtti és utáni koncentrációkban a különböző tesztkörülmények között, kivéve az eltérő izgalmi szintet. Az „elnézés” és a „szaglászás” elmozdulási viselkedés a pozitív várakozáshoz képest inkább a frusztrációt kiváltó helyzetekben fordult elő, és korrelációt mutatott a kortizolkoncentrációval. A „fülek előre állása” inkább pozitív várakozási állapotban fordult elő. A viselkedést pozitívan befolyásolta a közönség jelenléte, és negatívan korrelált a teszt előtti kortizolkoncentrációkkal. Ez arra utal, hogy jó mutatója lehet a kutyák figyelmi szintjének azonosításához.

A fül lelapítása, a pislogás, az orrnyalás, a farkcsóválás és a nyüszítés összefüggésbe hozható a közönség jelenlétével, de nem korreláltak a kortizolkoncentrációval, ami e vizuális megjelenítés kommunikatív összetevőjére utal. Ezek az eredmények az első lépést jelentik annak teszteléséhez, hogy mely finom jelzések tekinthetők kommunikatív jeleknek a kutyák esetében.

A közönség hatása a kutyák viselkedésére és arckifejezéseire

Ennek a tanulmánynak a fő célja az volt, hogy fejlesszék ismereteinket a kutyák által mutatott arckifejezésekről és viselkedésekről, amikor frusztrációt (negatív izgalmi állapot) vagy pozitív eseményre váró helyzetet (pozitív izgalom állapota) teszteltek. Konkrétan arra voltak kíváncsiak a kutatók, hogy a kutyák elmozdulási viselkedése és arckifejezése összefügg-e a stresszreakcióval, és hogy ezekre a viselkedésekre és arckifejezésekre hatással van-e a közönség (esetükben egy kísérletező) jelenléte.

Bremhorst és munkatársai kísérleti paradigmáját követve felnőtt kutyákat teszteltek táplálékra váró és két olyan frusztrációs helyzetben, amikor az étel látható volt, de nem volt elérhető a kutyák számára, és vagy nem volt jelen ember, vagy egy nő nézte a kutyát. Továbbá minden teszt előtt és után kortizol nyálmintákat gyűjtöttek. Számos arckifejezést és viselkedést befolyásoltak a tesztkörülmények: az előreálló fülek és a berendezés meglökése, a figyelemhez és érdeklődéshez kapcsolódó viselkedések inkább pozitív várakozásban fordultak elő. Az elnézés, elfordulás, a diszkomfort jele. Gyakoribb volt a nem szociális frusztrációban, mint a pozitív várakozási körülmények között. Az e viselkedések kifejeződésében mutatkozó különbségek arra utalnak, hogy a kutyák, amint az várható volt, figyelmesek és érdeklődőek a pozitív várakozás során. De arra is utalnak, hogy nem érezték jól magukat a nem szociális frusztráció során, így elfordították a fejüket és elvonták a tekintetüket a készülékről.

Egyértelmű a közönség hatása

A két frusztrációs körülményt összehasonlítva egyértelmű közönséghatás alakult ki: a kutyák szignifikánsan több „fül előre”, „füllapító”, „pislogás”, „orrnyalás”, „nyüszítés” és „csóválás” viselkedést mutattak, amikor valaki jelen volt. Ez azt sugallja, hogy ezek a viselkedések nem csupán a frusztráció kifejeződései, hanem inkább a társadalmi kontextushoz kapcsolódó kommunikációs funkciójuk lehet.

Mit mutat a kortizol?

Ami a kortizol méréseket illeti, bár a nyál kortizol teszt utáni koncentrációja statisztikailag nem különbözött a három kísérleti körülmény között, tehát azok nem váltottak ki különösebben erős stresszválaszt kutyákban, számos viselkedés valóban összefüggésbe hozható a kortizollal. Azok az ebek, akiknél magasabb volt a teszt előtti kortizolszint, hosszabb ideig néztek félre, lapították le a füleiket, és rövidebb ideig tartották füleiket előre.

Míg a magasabb kortizolszinttel rendelkező egyedek hosszabb ideig szaglásztak. Ezek az eredmények megerősítik, hogy számos viselkedés összefüggésben áll a megnövekedett kortizolválasszal. Azok a kutyák, akik magasabb kortizolszinttel kezdték a tesztet, csökkent figyelmet mutattak a feladatra (rövidebb ideig tartották a füleket előre), és enyhe kényelmetlenségükről a félrenézés és fülek lelapításának gyakoribb előfordulása tanúskodott. Ezek az eredmények jelentik az első közvetlen kapcsolatot e viselkedések és a negatív izgalom lehetséges fiziológiai mutatói között.

A stresszes helyzettel való megküzdés

Érdekes a kortizol teszt utáni és a környezet körbeszaglászása közötti kapcsolat is. Ez azt sugallhatja, hogy azok az állatok, akik stresszesnek érzékelték a helyzetet, végrehajtották ezt az elmozdulási viselkedést, potenciális megküzdési stratégiaként, hogy szórakoztassák magukat vagy eltereljék figyelmüket a teszt során.

A frusztrációs állapot alatt korábbi kutatások azt találták, hogy a fül lapítása, a pislogás és az orrnyalás gyakoribb, mint a pozitív várakozásban. Míg a mostani tanulmányban arra jutottak, hogy ezek a minták többször fordulnak elő, ha egy ember jelen van, mintha nincs.

Összességében ezek az eredmények arra utalnak, hogy a fülek lelapítása, a pislogás és az orrnyalás összefügg a frusztrációval, és megbízható jelzője lehet a negatív érzelmi állapotnak. De az is lehet, hogy kommunikatív szerepet tölthetnek be, amikor közönség van jelen. Ez egy érdekes és újszerű eredmény, hiszen eddig csak a szemöldök megemeléséről (más néven „könyörgő kutyaszemek”), a nyelvöltésről és a vokalizálásról gondolták, hogy az ebek gyakrabban produkálják, ha ember van a közelben.

A fülek lelapítását korábban a félelemmel hozták összefüggésbe. De úgy is azonosították, mint egy békítési jelet vagy agonisztikus reakciót egy észlelt fenyegetésre kutyáknál, valamint aktív és passzív behódolási jelként is funkcionál a farkasok közötti interakciókban. A fülek helyzetét más testhelyzetekkel kombinálva a nyílt vizuális kommunikáció és az érzelmi kifejezések fő összetevőjeként azonosították. Azonban hiányzik annak kísérleti tesztelése, hogy valóban nagyobb valószínűséggel fordulnak-e elő társadalmi kontextusban.

Kövess minket a közösségi oldalainkon is!
hirdetés
Webshop
További cikkeink

Keresés az oldalon