Így kerülik a konfliktust a kutyák: csak a kerítés mögött ugatnak, anélkül már megijednek

Több kutyatartó keveredett már konfliktusba amiatt, mert éppen az ő kutyája reagált le rosszul egy szituációt. Esetenként a gazdik nem cselekednek helyesen. Egy biztos: vitával már minden kutyatartó találkozott. Pedig természetükből adódóan az ebek többsége konfliktuskerülő. 

Általánosítani nem szabad, hiszen élnek köztünk kifejezetten agresszív ebek is, de a legtöbb esetben ezek az állatok is megnevelhetőek. Ugyanakkor a kutyák zöme valójában utálja a konfliktust, és mindent megtesz annak érdekében, hogy minél messzebbről elkerülje azt. 

A metakommunikációs jelek

Abból látható a leginkább, hogy a kutya tényleg nem rajong a konfliktusért, hogy amikor valószínű, hogy összetűzésbe kerülhet egy másik kutyával, előbb megvárja annak a reakcióját. Ilyen esetekben lelassít, hagy időt arra, hogy a másik fél reagáljon. Megfigyeli, hogy az agresszíven közelít-e felé vagy szimplán ismerkedni akar. Megpróbálja felmérni az erőviszonyokat, és kizárólag abban az esetben támad, ha fenyegetést érez. Sőt még abban az esetben is a legtöbbjük próbál visszafogottan reagálni. Nem tolakodóan vagy erőszakosan, esetleg kötözködően viselkedni. A tipikus metakommunikációs jelek abban az esetben, ha a kutya nem akar konfliktusba kerülni, a következők: szaglászgatás, kikerülés, lassú mozdulatok, eloldalazás. 

Amikor élesedik a helyzet

Az állatok igen nagy százaléka még konfliktushelyzet esetén is inkább odébbmegy. Esetleg mordul egyet. Amennyiben még ez sem tántorította volna vissza az erőszakosabb felet, akkor már előfordul, hogy a levegőbe kap, mintha támadni akarna, de tettlegesség még mindig nem történik. Ha a másik fél még mindig nem képes visszafogni magát, előfordulhat, hogy jelzésképpen megharapja, de semmi esetre sem úgy, hogy maradandó sérülést okozzon. Ezzel is jelezve azt, hogy most már elég a rivalizálásból. Csakis a legvégső helyzetben indul el a harc, de átlagos kutyák között azt sem szokta komolyabb sebesülés kísérni. 

A konfliktuskerülés alaptörténete

Ismert egy Konrad Lorenz anekdota, mely szerint a gazda évekig sétáltatta a kutyusát egy ház előtt, melyet egy másik kutya őrzött. Ameddig ott sétálgattak, minden egyes nap ment az erőfitogtatás, az ugatás, a nekiugrás a kerítésnek –  valószínűleg minden kutyatartónak ismerős a helyzet. Ám történt, hogy egyszer éppen a kerítést szerelték, és a két kutya azon kapta magát, hogy nincs köztük jóformán semmi, ami elválasztana őket egymástól. Nem ugrottak egymásnak, hanem visszamentek a kerítés mögé, és ott játszották tovább a hatalmi játékot. 

Nagyon szemléletes az anekdota, hiszen valójában tényleg így cselekszenek a kutyák. A legtöbb esetben kifejeztetetten kerülik a konfliktust, és csak puszta hatalmi játék áll az egész őrjöngés mögött. 

(Képek: Getty Images Hungary)