hirdetés

Miért nem kedvelik a kutyák a postásokat? A kézbesítőkkel történő baleseteket 15%-ban állatok okozzák

László Enikő, 2022. május 19 - Képek: Getty Images Hungary

Filmekben, rajzfilmekben és a közbeszédben is elterjedt sztereotípia, hogy a kutyák ki nem állhatják a postást. De vajon mi okozza ezt és mennyire gyakori a jelenség?

hirdetés

A Magyar Posta MTI-hez eljuttatott egyik közleményében arról írt, hogy 2021-ben csökkent a munkatársaikat érő munkahelyi balesetek száma előző évhez képest. Statisztikáik alapján a kézbesítők esetében a kutyaharapás minősült a leggyakoribbnak, a közlekedési baleset mellett. „A Magyar Posta adatai szerint 2021-ben a munkahelyi balesetek száma közel 4 százalékkal alacsonyabb volt, mint 2020-ban. Tavaly 579 munkahelyi baleset történt, ami a dolgozók töredékét érintette. Tájékoztatásuk alapján a társaság jelenleg mintegy 26 ezer foglalkoztatottal rendelkezik. A postai statisztikák szerint munkahelyi baleset leggyakrabban hétfőn reggel 8 és 9 óra között történik és jellemzően az leginkább valamilyen lábsérülés. A kézbesítők körében a leggyakoribb a kutyaharapás és a darázscsípés. Tavaly az összes baleset 15 százalékát állatok okozták.”– írja az MTI. Tehát a probléma, ha szerencsére nem is gyakran, de fennáll… Olykor pedig az is előfordul, hogy az ebek kifejezetten szeretik a házukhoz látogató kézbesítőket.

A háziasításig nyúlik vissza a probléma

A probléma egy része az, hogy a kutyák pontosan azt a munkát végzik, amelyre eredetileg háziasították őket. A vadkutyák esetében ritkán fordult elő, hogy valaki a területükre érkezett baráti látogatásra. Így tehát, hogy megvédjék magukat vagy társaikat, utódaikat, táplálékukat, ezek a vad ebek hangos ugatással, morgással, sőt, akár közvetlen agresszióval is szembeszálltak a behatolókkal.

A korai emberek a leölt állatok azon részeit, amelyekre nem volt szükség, a táboron kívüli szemétdombokra dobták. A vadon élő kutyák (a legtöbb esetben a farkasok) látták a sok elpazarolt táplálékot, amelyet a tényleges vadászat veszélye nélkül szerezhettek be. Így hát elkezdtek kószálni az emberi településeken, hogy igénybe vegyék az ingyenes büfét.

A kutyák vad ősei egy idő után saját területük részének kezdték tekinteni az emberi települések környékét, és ezért felfordulást keltettek, ha a falut idegen közelítette meg. Ez nagymértékben javította ezeknek az emberi közösségeknek a biztonságát, mivel korai figyelmeztetésként szolgáltak a kutyák a lehetséges bajokra. Az ebek egyfajta biológiai riasztó és testőr funkcióját látták el. Ez volt az egyik motiváció a kutyák háziasítására. Ezért fontos volt, hogy az ebek a háziasítás után is megőrizzék saját területük védelmére való késztetésüket.

Potenciális behatoló?

Egy kutya számára bárki, aki megjelenik a bejárati ajtónál, potenciálisan behatoló a területére, legyen az a postás, villanyóra-leolvasó vagy futár. Helyénvaló, hogy ez beindítsa a védekező mechanizmust, mivel ez az egyik ok, amiért úgy döntött az ember, hogy háziasítja őket.

Mindig a kutya kerül ki győztesnek

Itt lép életbe néhány egyszerű pszichológiai mechanizmus, amelyek átvehetik ezt az ösztönös területi választ, és agresszív reakcióvá változtathatják azt a személy ellen, aki a küldeményt kézbesíti. Megérkezik a postás, védekezik a kutya, a postás pedig elmegy. Más szóval, az eb megpróbálta megvédeni a területét, és ez működött. Ez egy hatékony jutalom, és minden jutalommal járó viselkedés erősödik (hiszen a postás mindig elmegy). Így, amikor a kézbesítő megérkezik, még valószínűbb, hogy a kutya védekező módon fog reagálni. Ezen túlmenően az ilyen „behatolók” érkezésével kapcsolatos bármely jelzés, például az egyenruhájuk, az a tény, hogy valamit a kezükben visznek, vagy akár járműveik látványa és hangja, kiválthatja ezeket a védekező magatartásokat.

De van egy probléma. Bár a kutya úgy érzi, hogy győztesen került ki, és véget vetett a potenciális fenyegetésnek, ez még nem ér véget. Hiszen az mindig visszajön. A betolakodót elűzik, de talán másnap újra előkerül, ami a kutya fejében azt jelenti, hogy az agresszív viselkedés mértéke nem volt elég erős. Így az állat úgy érzi, hogy az egyetlen válasz a reakciója fokozása. Az ugatás erőteljesebbé és tartósabbá válik, és hamarosan vicsorgással és morgással keveredik, végül megkísérlik vagy ténylegesen meg is harapják az adott személyt. Ennek a betolakodónak a folyamatos újbóli felbukkanása feltételes negatív érzelmekkel társul. Így az idegennel szembeni bizalmatlanság végül egyenes ellentétté és talán gyűlöletté válik bárkivel szemben, aki az ajtóhoz érkezik.

Van megoldás?

Stanley Coren pszichológus, kutyaszakértő szerint érdemes egy rövid pórázt tartani az ajtó mellett és néhány finomságot. Amikor az eb ugat az ajtóban, halkan meg kell dicsérni, leültetni, majd feltenni a pórázt. Ezután kaphat jutalmat. Következhet az ajtónyitás, amikor elmagyarázza a gazda a kézbesítőnek, hogy igyekszik kutyáját tanítani. Ezután a gazdi átad egy csemegét a postásnak, aki odaadja azt az állatnak.

Corentől a Kanadai Postaszolgálat is kért tanácsokat a problémával kapcsolatban. Főleg a kertben tartott kutyák esetében volt szükség gyors megoldásra. A szakember azt javasolta, hogy a kézbesítők jutalomfalatokat adjanak az ebeknek.

Coren azonban évekkel később megtudta, hogy ez a módszer túlságosan időigényes és szinte kivitelezhetetlen a postások számára. Ki fizeti a jutalomfalatokat? Mi van, ha a kézbesítő fél a kutyáktól? Miért akarna egy hevesen ugató eb közelébe férkőzni a csemegével? Mi van, ha az adott eb allergiás a falat egyik összetevőjére és baja lesz tőle? Számos kérdést felvet ez a megoldás, így nem terjedt el. Coren szerint a probléma valószínűleg mindig is fenn fog állni, és örökös lesz az ellentét a kutyák és a postások között. Ha azonban kedvenced rendkívül rosszul reagál bárkire, aki a kapuhoz érkezik, érdemes egy kutyakiképző segítségét kérned.

Kövess minket a közösségi oldalainkon is!
hirdetés
Webshop
További cikkeink

Keresés az oldalon