hirdetés

Hogyan töltené napját kutyád, ha azt tehetne, amit csak akarna? Kutatók vizsgálták őket

László Enikő, 2021. október 19

Vajon hogyan töltené kedvenced egy napját, ha azt tehetné és akkor, amikor csak akarná? Mennyiben tér el egy háziállat korlátozott élete egy pária kutyától?

hirdetés

Talán meglepő lehet, de a tudósok szerint a háziasított kutyák csupán 15-25%-a éli házi kedvencként életét. Ezek az ebek folyamatosan kontrollálva vannak gazdájuk által: akkor mehetnek ki, akkor kapnak enni és úgy sétálnak, ahogy azt az ember jónak látja. De mi van a többiekkel? A kutatók, köztük Miklósi Ádám etológus is 4 kategóriába sorolja az ebeket, mégpedig azok embertől való függősége szerint. A fent említett kutyák teljes mértékben függenek tőlünk, míg mások teljesen függetlenek: akkor esznek és szaporodnak, amikor jónak látják. A harmadik csoport tagjainak nincs gazdája, de életük mégis az emberektől függ, mivel ők etetik őket. A negyedik csoportban pedig olyan ebek vannak, akik szabadon mászkálhatnak az utcán, pedig van gazdájuk.

Tehát vannak teljesen függő és korlátozott; teljesen függő, részben korlátozott; részben függő, nem korlátozott (ide tartoznak a falusi vagy pária kutyák); nem függő, nem korlátozott, azaz vadkutyák.

Így élnek a pária kutyák

A szabadon élő ebek legnagyobb része Ázsiában, Indiában, Afrikában és Latin-Amerikában található meg. A tudósok szerint az ökológiailag lesikeresebbnek mondható kutyák a pária kutyák, akik csak részben függenek tőlünk és jellemzően nincsen gazdájuk. Megjelenésük igen egyszerű, de annál praktikusabb. Jellemzően közepes termetűek, rövid szőrűek, barnás-vöröses színűek, fülük pedig gyakran felálló. Mivel ökológiailag ezek a legkívánatosabb adottságok, a világ minden részén hasonlóan néznek ki az emberi élettér peremén élő pária kutyák. Gyakran szeméttel, elhullott állatokkal táplálkoznak, de az is előfordul, hogy a helyiek adnak nekik enni, az ebek pedig cserébe védik a területet a rablóktól vagy a vadabb kutyáktól. Egészségügyi hasznuk is van, hiszen jelentősen csökkentik a fertőzésveszélyt azzal, hogy megeszik az elhullott állatok tetemét, és irtják a rágcsálókat.

A szabadon bóklászó, ámde gazdás kutyákat Steve Mann is megfigyelte, egy könyvében pedig részletesen be is számolt tapasztalatairól. Azt állapította meg, hogy ezek az ebek szeretnek az ember közelében lenni, kíváncsiak, sokat szaglásznak, nézelődnek és csak ritkán ugatnak, nem sietnek sehova és nem kergetőznek. Ritkán mutatták izgalom jeleit, nem volt rájuk jellemző a konfliktus, spóroltak energiájukkal. Mann a megfigyelései segítségével pedig olyan kapcsolaterősítő módszert dolgozott ki, ami hagyja a házi kedvenceknek, hogy gazdáikkal teljesen feszültségmentesen és biztonságosan kikapcsolódhassanak. Ezt nevezi hátizsákos sétának.

Mit állapítottak meg a kutatók?

A tudósok első megfigyelései a szabadon bóklászó kutyákról 1975-re datálhatók. Az USA-ban végzett tesztek során arra jutottak, hogy az ebek két napszakban aktívak különösen. Reggel 5-8 között, illetve este 19-22 óra között.
Egy későbbi, Indiában végzett kutatás szerint az ebek aktívabbak voltak, ha emberek voltak az utcán. 6:30 és 10:30 között élénkültek fel, majd 16:30 és 19:30 között. A nap többi részét pedig pihenéssel töltötték. Ez a viselkedés a farkasoknál és a vörös rókáknál is megfigyelhető, ezért a szakértők nem tartják valószínűnek, hogy az állatok kifejezetten az emberi tevékenységhez igazodnának.

A nyugati társadalmak kutyáinak többsége házi kedvenc, életritmusuk pedig szinte teljes mértékben korlátozott az emberek által. A kutatók egy aktivitást figyelő készülékkel vizsgálták a házi kutyákat a nap 24 órájában. Céljuk az volt, hogy összehasonlítsák a kedvenceket az embertől függetlenebb egyedekkel.

Az érzékelőket indonéziai és guatemalai szabadon bóklászó, gazdás kutyákra, svájci családi kedvencekre és szintén svájci, farmokon dolgozó ebekre tették. Utóbbiak csoportja azért érdekes, mert ők is szabadon mászkálhatnak egy igen nagy területen, a család birtokán, a guatemalai és indonéz alanyokhoz hasonlóan. Velük szemben a családi kedvencek lakásban éltek, és csak akkor mehettek ki, amikor gazdájuk elvitte őket sétálni, vagy ha volt udvaruk és ki is engedték oda őket. A felmérésben összesen 126 négylábú vett részt.

Mik az eredmények?

A guatemalai kutyák jellemzően hajnali 4 és 5 között ébredtek fel, és 7 óra környéken váltak igazán aktívvá. Ezután csökkent aktivitásuk, ami igen alacsonyan is maradt egészen délután 5-ig. Este hat és hét között azonban újra megemelkedett, este tízkor pedig nyugovóra tértek.

Az indonéz ebek szintén 4 és 5 óra között ébredtek, reggel hatra pedig igen aktívvá váltak. 9 és dél között csökkent energiaszintjük, majd délután öttől este hétig mutattak kiemelkedő aktivitást. Ezt a két esetet bimodális aktivitási mintának nevezik a kutatók.

A családi kutyák 5 és 7 között ébredtek és nagyjából ebben az időben növekedett meg szignifikánsak aktivitásuk is. Ez pedig viszonylag egész nap szinten maradt, csak este 7 és 11 óra között csökkent. A vizsgált ebek 45%-ánál így nézett ki a napi rutin, míg másik 45%-uknál a függetlenebb kutyákéhoz hasonló volt. A maradék 10%-nál pedig változó. A megfigyelt ebek 45%-ának az aktivitása mutatott minden nap hasonló mintázatot, 55%-uknál azonban ez napról napra változott. A hétvégék is jól kimutathatóak voltak, mivel ekkor az ebek nagy része később mutatott reggel aktivitást. Ennek emelkedése pedig a séták idejével is szorosan összefüggött.

Az eredmények alapján a farmokon élő négylábúak hasonló aktivitást mutattak a guatemalai és indonéz csoporthoz. Az ő esetükben az aktivitás két alkalommal adott kiugró adatokat: kora reggel és késő délután. A családi kedvencek esetében azonban változó volt az aktivitás, és jelentősen függött a gazdától: mikor kelt fel, mikor akart sétálni menni, mikor ért haza. Ez mind befolyással volt az ebek életritmusára, az egy háztartásban élő kutyák pedig mindig hasonló adatokat produkáltak. Ők azonban egyszer sem mutattak aktivitást éjjel, a szabadon bóklászó és farmon élő ebekkel ellentétben.

Érdekes módon a kutatók megfigyelték, hogy a családi kutyák aktivitási mintázatának teljes tartománya a három másik populáció tartományába esett, ráadásul szignifikánsan magasabb aktivitással, mint a guatemalai kutyáké. Ez azt jelzi, hogy a családi ebek gazda által vezérelt tevékenységei kedvenceik igényeihez igazodnak. Azt is megállapították, hogy ezek a kutyák aktívabbak, energikusabbak voltak más társaiknál, azonban jóval többet pihentek.

Nem olyan eltérőek az eredmények, mint azt gondolnánk

Tehát az embernek viszonylag sikerült egy olyan életritmust felvennie, ami javarészt alkalmazkodik az ebek igényéhez, még ha nem is feltétlen ezért éli így életét. Habár a pária kutyákat megfigyelve kedvenced valószínűleg szívesen töltené napjainak egy részét szaglászással, a környék felfedezésével, ez biztonsági okokból kivitelezhetetlen a legtöbb helyen. Ennek ellenére viszonylag hasonló az életritmusa az ökológiailag legsikeresebbnek mondott pária kutyákéhoz. Míg a szabadon bóklászó, függetlenebb ebek bimodális mintázatot mutatnak aktivitásukban, a házi kedvencek felénél mutatkozik ez csak meg. Utóbbiak nagyobb aktivitást mutatnak és többet pihennek, de összesítve hasonló az energiaszintjük.

(Képek: Getty Images Hungary)

hirdetés
Webshop
További cikkeink

Keresés az oldalon