Lehet egy kutyának humorérzéke?

Ha valaki megkérdezné tőlünk, hogy szerintünk a kutyáknak van-e humorérzéke, vélhetően a legtöbben azt mondanánk, hogy természetesen van. És ebben valószínűleg nem is tévedünk, bár lehet, hogy nem pont arra a humorérzékre kell gondolni, mint ami nekünk, embereknek van.

A kutyák sok mindenben hasonlítanak ránk, feltehetően az évezredes együttélés következménye képpen. De még mindig vannak köztünk különbségek, amik a jól ismert társállatok viselkedésének tanulmányozására ösztönzik a kutatókat. Más élőlények megértése pedig nem egyszerű dolog, főleg, ha szavakkal szeretnénk leírni azt, amit ők elsősorban a testbeszédükkel kommunikálnak. Hiszen így mindig meg van rá az esély, hogy nem kapunk teljes képet, valami apróság elvész a fordításban. Vannak egyszerűbb, könnyen értelmezhető mondanivalóik, és vannak olyan dolgok, amikről csak ötletelhetünk. Egy kicsit ilyen a kutyák humorérzéke is. Hiszen, ha belegondolunk maga a humor, illetve a humorérzék megfogalmazása nagyon emberspecifikus, és nehezen lehet ráhúzni az állatokra. De, mint tudjuk, a poén nem mindig a szavakban rejlik, így könnyen lehet, hogy kedvencünknek is éppen olyan jó a humorérzéke, mint nekünk, csak éppen másban leli az örömét.

A kutyák humorérzéke: létező jelenség?

Annak érdekében, hogy megtudjuk, a kutyáknak van-e humorérzéke, először érdemes lehet átgondolni, hogy mit is nevezünk humornak. Bizonyos megfogalmazások szerint a humor „derűs, tréfálkozásra hajló kedély”, a humorérzék pedig „képesség a helyzetekben rejlő komikum felismerésére, élvezésére”. Természetesen az utóbbi kicsit összetettebb, de alapvetően jól megfogható a lényege ezzel a jellemzéssel. Gondoljunk tehát bele, vajon ezek igazak kedvencünkre?

Egyes teóriák szerint a kutyák humorérzéke nem más, mint a játékosságuk. Amikor mondjuk játék közben elszaladnak, hívogatják a játékpartnert, kicselezik őt… Ezzel összeegyeztethető, hogy sokan úgy gondolják, hogy az apró csínytevésekben mutatkozik meg a kutyák humorérzéke.

Mások úgy tekintenek a témára, mint a pozitív megerősítés egyik következményére. Szerintük a kutyák humorérzéke igazából abból következik, hogy amikor az ember számára mulatságos dolgot csinálnak, a gazdi megjutalmazza őket figyelemmel (és esetleg jutalomfalattal), így megtanulják, hogyan legyenek viccesek. Azt viszont nehéz eldönteni, hogy ők maguk hogyan vélekednek az adott cselekedetről.

Ha az állatok megtanulnak válaszolni egy adott helyzetre úgy, hogy egy kiszámítható reakciót váltsanak ki a másikból, ez nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a tanult válasz humor/szórakozás/tréfa kifejezése.

– Animal Welfare Institute Quarterly

Érdekes kérdés tehát, hogy ki hogyan gondolkodik a kutyák humorérzékével kapcsolatban, hiszen nincs egy definitív válasz a létezésére, vagy éppen a hiányára. Bár nem a legfrissebb kutatások embere, Darwin megfigyelései és gondolatai máig felcsengenek, mint releváns információmorzsák (vagy éppen tömbök), így nem meglepő, hogy ehhez a kérdéshez is idézhető tőle valami. Egyesek szerint a humorérzék indikálja egy egyén intelligenciáját. Darwin szerint pedig az állatok és az emberek intelligenciája igazából fokozatában, nem minőségében tér el.

A kutyanevetés

A kutyanevetés szempontjából jóformán lényegtelen, hogy van-e a kutyáknak humorérzéke, vagy, hogy milyen humorérzékük van. Ezt az érdekes, és kétségtelenül aranyos jelenséget a játékkal, az izgatottsággal, illetve a boldogsággal szokták összekötni. Mosolyszerű arckifejezésük is könnyedén felismerhető, de nem csak erről beszélünk, amikor a nevetésükről van szó. A jellemző arckifejezés ilyenkor egy lihegő, köhintésszerű hanggal párosul, ami már-már hasonlít egy nagyon gyenge, levegős ugatásra. Erről a hangról kiderült Patricia Simonet (Spokane County Regional Animal Protection Service (SCRAPS) dolgozója) kísérlete során, hogy nyugtató ereje van a kutyák számára, akkor is, ha csak felvételről hallják. Ebből arra is lehet következtetni, hogy maga a kutya is tapasztalja a nevetés pozitív hatását.

Gondolhatnánk, hogy csak az ebeknél jelenik meg a nevetés, mivel ők talán a legközelebbi társai az embernek olyan régóta, hogy kvázi rájuk ragadt, de nem mi vagyunk mindennek a középpontja. Állítólag más állatfajoknál is megjelenik egy nevetésszerű hangadás játék közben, így mondhatni közelebb van hozzánk a természet, mint hinnénk. Marc Beckoff szavaival élve:

Ha nekünk van humorérzékünk, akkor a nem emberi állatoknak is kéne, hogy legyen humorérzéke.

Gazdiként, ha kedvencünket és reakcióit is jól ismertjük, valószínűleg nincs kétségünk afelől, hogy kutyusunkat megáldotta-e a sors humorérzékkel. Hogyan is várhatnánk, hogy a tudomány képes legyen konkrét bizonyítékokkal alátámasztani a kutyák humorérzékének létezését, amikor az emberek közül sem jutott mindenkinek belőle.