hirdetés

Miért nincs az állatvédelmi bírságnak elrettentő ereje? Dr. Kajó Cecília jogászt kérdeztük

László Enikő, 2022. augusztus 3 - Forrás: Dr. Kajó Cecília /Képek: Getty Images Hungary

Hiába a jogszabály-módosítások, a szigorúbb kiszabható büntetések, úgy tűnik, ez mégsem rettenti el az állatkínzókat. Dr. Kajó Cecília jogászt kérdeztük arról, hogy miért.

hirdetés

A legcinikusabb válasz szerint egyszerűen azért, mert a ki nem szabott bírságnak nem lehet elrettentő ereje. Rengeteg helyen az országban hozzá sem kezdenek a kiszabásához vezető folyamathoz, ennek pedig több oka lehet. Sok esetben megsajnálják az állattartót. Ilyet láttunk nem egyet az elmúlt pandémiás időszakban, ahol a családi vadasparkban, állatsimogatóban ellenőrzést tartó hatósági állatorvos „megsajnálta” az üzemeltetőt, és nem kötelezte új, korszerű, a jogszabályi háttérnek megfelelő kifutók, bemutatóhelyek létesítésére. Miért? „Szegényeknek nem volt bevétele a járvány alatt”. Hozzá kell tenni, hogy az ilyen helyeken sok esetben képmutató módon a belépődíjakat mint adományt kezelik, amit a látogatók jóval szívesebben adnak, mert nem a szolgáltatás árát érzik benne, hanem a segítséget a bemutatott állatok fenntartásához (ami, ha belegondolunk, gyakorlatilag ugyanaz, a belépődíj fő funkciója is a létesítmény fenntartása lenne).

Az állatokat ki sajnálja?

Az állatokat persze nem sajnálta meg senki sem, ami azért szomorú, mert az állatvédelmi hatósági eljárás fókuszpontja az állat. Kizárólag azt keressük ilyenkor, hogy milyen megoldással lehet az állatnak jobbá tenni a sorsát. Ha emberek szorulnak segítségre, nyilván annak is megvannak a megoldási lehetőségei. De semmiképpen nem az, hogy elengedjük a rossz állattartás következményeit. Ennek ugyanis nemcsak az adott egyedi ügyben van jelentősége, hanem folyamatos rossz tartási körülmények esetén nincs meg az az állattartói előélet, amely esetén a következő ügyben már jóval szigorúbb büntetést is ki lehet(ne) szabni.

A váratlan helyzet nem lehet indok a felmentésre

Fontos mellékszál még, hogy a nemcsak a jogszabályi kötelezettség, de a józan ész miatt is az ilyen létesítményeket olyan tartalékokkal kell megtervezni, amivel felkészülnek a nem várt, vis maior helyzetekre. Hiszen ez nem egy gyár, ahol leállítjuk a termelést, amíg jobb idők nem jönnek. Ilyen módon tehát egy váratlan helyzet önmagában nem lehet indok a felmentésre.

Egyéb indokok

Ok lehet még az is sok esetben, főleg kistelepüléseken, hogy a jegyző ismer mindenkit, nem akarja borzolni a kedélyeket azzal, hogy pusztán egy kutya közterületre szökése például minden más hiányosság vizsgálata nélkül 450.000 forintot „ér”. A sok hiányosságot felhalmozó állattartó esetén az összeg pedig millión felüli lehet. Sokszor elhangzik indokként azzal kapcsolatban, hogy miért is nem kezd neki valaki egy hatósági eljárás lefolytatásának, hogy nincs az állattartónak kimutatható jövedelme, vagyona, ingatlana. Esetenként a rendszeresen rossz körülmények között állatokat tartó személy településről településre jár, vagy adott településen belül már lakott „minden” utcában.

Minek tehát döntést hozni, kötelezést előírni, bírságot kiszabni, mikor a személy nem utolérhető? Az állatvédelmi bírság behajtásával nem az alapdöntést meghozó hatóság, hanem a NAV foglalkozik. Egyrészt tehát nem kellene a szakértelmüket kétségbe vonni, másfelől egyszerűen nem lehet valaki anyagi helyzete annak magyarázata, hogy miért nem vonják felelősségre, ha állatokat tart rosszul. Fontos tudni, hogy a bírság behajtásának is van egy elévülési ideje, és ahogy a legendás nyomozók felderítik a döglött aktákat jó néhány év múlva, úgy a NAV is időről időre ránéz, hogy van-e már valamilyen aktuális fehér jövedelme valakinek. Lehet persze egy életet folyószámla, ingatlan, követhető vagyoni mozgások nélkül intézni, de azért elég nehéz.

Adatvédelem és állatvédelem: miért mumus az egyik, miért nincs a másikban elrettentő büntetés?

Amióta adatvédelmi szakjogász-képzésre járok, rengeteg párhuzamot vélek felfedezni jelen feladatköröm, az állatvédelmi hatósági ügyek és a tanult jogterület, az adatvédelmi jog között. Az adatvédelmi jogterület szankciórendszere és joggyakorlata azonban kétségtelenül rendelkezik egy olyan elrettentő hatással, ami az állatvédelmi rendszernek nem sajátja.

Adatvédelem és állatvédelem között csak néhány betűnyi az eltérés, mégis mintha ég és föld lenne a kettő a közigazgatási jogalkalmazók, és főleg az ügyfelek szemében. Nemrég volt négy éves a GDPR, az egész unió területén egységesen alkalmazandó adatvédelmi rendelet, amelynek hatálybalépését hangzatos cikkek kísérték, melyek szerint „akár 20 millió eurós bírság is kiszabható jogszerűtlen adatkezelés esetén”.

Mi lehet vajon a különbség a NAIH és az állatvédelmi hatóságok között?

Miért „félnek” jóval többen a NAIH-tól, miért kapkodott mindenki fűhöz-fához a GDPR hatálybalépése előtti napokban, hogy teljesítse a vélt vagy valós kötelezettségeket adatkezelőként, vagy miért alkalmaznak sokan akkor is adatvédelmi tisztviselőt, amikor nem kötelező a szervezetükre nézve?

Magyarázatként egyrészt a GDPR hatályba lépését megelőző PR-t tudom megemlíteni. Amikor a csapból is az folyt, hogy a NAIH akár 20 millió eurós bírságot is kiszabhat. Ez elvileg az állatvédelmi hatóságoknál is megvan. Cikkek garmadája szól arról, hogy milyen szankciók érhetik az állattartókat helytelen állattartás esetén (legutóbb például itt).

Érdekesség, hogy bár a NAIH által alkalmazott jogszabályok szintén a közigazgatási jogágba tartoznak – akárcsak az állatvédelmi jogszabályok –, mégis van néhány finomság, amely jóval hatékonyabbá teheti a saját eljárásukat. Ilyen például a bírságkiszabás kapcsán a súlyosító és az enyhítő körülmények számbavétele (ami egyébként a szabálysértési jog sajátja, mely egy külön jogág, nem keverendő a közigazgatási joggal), mely az adatvédelmi bírságot növelhetik vagy csökkenthetik.

Tipikus enyhítő tényező az adatkezelő együttműködési hajlandósága, vagy hogy már az eljárást megelőzően vagy annak lefolytatása alatt olyan intézkedéseket tett, amellyel mérsékelni tudta a cselekménye következményeit. Fontos a károk mérséklése egy jogszerűtlen adatkezelés esetén is, de nem lehet hangsúlyozni a fontosságát élőlények sorsa esetén. Ez jelenleg nem értékelendő tényező az állatvédelmi ügyekben.

Nincs kapacitás

A NAIH országos illetékességű szerv, de önmaga által is deklaráltan nincs kapacitása például az összes kamerás visszaélés felderítésére és szankcionálására. Hiszen az egész országban való hatósági ügyintézésre alig 140 fős állománnyal rendelkezik, melyből nyilván nem mindenki érdemi ügyintéző. Ezt felismerve kilobbizták, hogy 2019-től például a kamerás adatkezelések kapcsán megkereshetik a települési jegyzőket, hogy ők vegyék fel azt a hosszú kérdéslistán alapuló jegyzőkönyvet egy helyszíni szemlén, amely segít az adatvédelmi eljárást lezárni és megfelelő döntést hozni. A jegyző tehát a NAIH helyett szemléz, és beküldi a jegyzőkönyvet. Ki helyszínelhetne a jegyző helyett állatvédelmi ügyekben? Előszűrőt jelenthetne a településeken létrehozott állatvédelmi járőrszolgálat, ha nemcsak néhány működne az országban.

Végezetül említésre érdemes, hogy a NAIH előtt az sem „baj”, ha az adatkezelő nem együttműködő, részben együttműködő vagy egyáltalán nem reagál a megkeresésekre. Ezt a súlyosító körülmények között lehet értékelni, de ettől még bőven ki lehet szabni például bírságot, ha más körülmények arra utalnak, hogy például jogszerűtlen adatkezelés történt. Kellő bizonyítékok vagy nem kellő együttműködés esetén mindez állatvédelmi hatósági eljárásban az eljárás megszüntetéséhez vezet. Hiszen nem sikerült feltárni a tényállást, az együttműködés hiányát (például a helyszíni szemlén az ingatlanra nem engedik be a hatóságot) eljárási bírsággal lehet „honorálni”.

Önmagában a jogszabály módosítása nem elegendő

Az világossá vált egy ideje, hogy önmagában jogszabály-módosítással nem érünk el nagy változásokat hétfőről keddre az állatvédelemben. Az talán a cikkben fejtegetettek szerint is világossá tehető, hogy önmagában az anyagi jog módosítgatásain keresztül (3 év helyett legyen 5 év vagy 20 vagy 100 év a büntetés) anélkül, hogy hozzányúlnánk az eljárási jogi szabályokhoz (hogyan szabjuk ki hatékonyan azt a 100 évet), és például olyan eljáráskönnyítő és felelősségre vonást könnyítő lépcsőket tennénk be a jelenlegi eljárási kódexbe, melyeket például a NAIH is kilobbizott magának, eredményeket nem fogunk elérni.

A büntetés kettős funkciója

Végezetül az üzenet erejéről. Minden büntetésnek kettős funkciója van: speciális és generális prevenció. Vagyis az elkövető egyéni megbüntetésén túl a „jó” büntetés társadalmi üzenettel is rendelkezik. A társadalmi üzenet pedig nem más, minthogy a jogszabály által tilalmazott cselekmény elkövetése eljárást és szankciót von maga után. Nem lehet büntetlenül bűncselekményeket elkövetni, és a felelősségre vonás elkerülhetetlen, mert az állam képes arra, hogy utolérje az elkövetőket.

Az is társadalmi üzenet persze csak negatív módon, ha a legutóbbi kutyaviadalos ítéletre gondolunk. Ott I. fokon a Nyíregyházi Járásbíróság próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztéseket osztogatott a vádlottaknak, ahol a legnagyobb egyéni büntetés az, hogy a próbaidő ideje alatt lehetőség szerint tartózkodni kell újabb bűncselekmények elkövetésétől. Ha nem így tesz az elítélt, akkor nemcsak az újonnan elkövetett cselekményei miatt kap büntetést, de a próbaidőre felfüggesztett is „aktiválódik”.

Visszautalok megint a NAIH joggyakorlatára és a lehetőségekre, melyeket a rájuk vonatkozó eljárási szabályok tesznek lehetővé – itt most az „üzenetküldés” körében. Joggyakorlatuk a honlapra folyamatosan kitett, anonimizált döntésekből nyomon követhető. (Gondoljuk el ugyanezt egy jegyzőnél vagy hatósági állatorvosnál, hogyan ismerhetnénk meg a joggyakorlatát. Jelenleg sehogy, néhány település példamutató módon szokott feltenni anonimizált döntéseket a Facebook-oldalára, de ezekből nagy következtetéseket még nem lehet levonni.)

A döntés anonimizálása

Külön szankciótípus a NAIH-nál az, ha a döntés nem anonimizálva, hanem névvel, címmel (elsősorban cégeknél persze) kikerül a NAIH oldalára, ahol elolvasható, hogy hány ponton, miben szegték meg a GDPR-t, hogyan éltek vissza személyes adatokkal vagy milyen rossz gyakorlatot folytatnak akár hosszú évek óta. Nagyobb állományoknál, haszonállat-tartó telepeken például megfontolandó volna, hogy – szintén eljárási törvénybeli, illetve szankciótörvénybeli módosítással – névvel, székhellyel közzé lehetne tenni az állatvédelmi bírságokról szóló döntéseket. Nem pedig agyonhallgatni, ha százas nagyságrendben hullanak el például szürkemarhák olyan állattartónál, aki ezekre az állatokra még mindenféle uniós támogatást is felvett ráadásul.

Önmagában tehát jogszabály-módosítással nem lehet a hiányzó elrettentő hatást hozzátapasztani az állatvédelmi bírságokhoz. De kellő bátorsággal, ami az eljárások megindítását illeti, és jogszabályi finomításokkal jóval nagyobb elrettentő ereje és társadalmi üzenete lehetne az ilyen ügyeknek is.

Dr. Kajó Cecília, a Bojtár Telefonos Állatvédelmi Jogsegély-szolgálat Egyesület titkára

Dr. Kajó Cecília igazgatásszervező, jogász, 25 éve dolgozik közigazgatásban. Szakterülete a közigazgatási jogon belül elsősorban a birtokvédelem, állatvédelem és a hatósági eljárásjog.

Több évig dolgozott állatvédelmi hatósági feladatkörben, ahol minél több állatvédő szervezetet próbált megismerni és velük jó kapcsolatot kialakítani, hogy ne csak az állattartó szankcionálása és a papírmunka történjen meg, hanem az állatok sorsának gyakorlati megváltoztatására is sor kerülhessen.

A Bojtár Telefonos Állatvédelmi Jogsegélyszolgálat Egyesület titkáraként tanácsot elsősorban állatkínzással, valamint birtokvédelmi-szomszédjogi jogvitákkal kapcsolatban tud adni.

Kövess minket a közösségi oldalainkon is!
hirdetés
Webshop
További cikkeink

Keresés az oldalon