Elképesztő, hogy miért lesz egyre nagyobb a kutyák agya

Az ELTE Etológia Tanszékének új kutatása során kiderült, hogy a modern kutyák agya egyre nagyobb; azokhoz az ősi fajtákhoz viszonyítva, amelyek genetikailag közelebb álltak a farkas ősökhöz.

De vajon miért nagyobb a kutyák agya? Okosabbak is lettek ez által? Milyen hatással van ez ránk és jövő nemzedékére? Ilyen és ehhez hasonló izgalmas kérdésekre keressük ma a választ.

Évek óta gyűjtik az agyakat a hiteles számításokhoz

A kutyák háziasítása valamikor 25 000 évvel ezelőtt történt. Ezek az ebek az első néhány ezer évben úgy néztek ki, mint a farkasok. Napjainkban 350-nél is több hivatalosan elismert kutyafajta van, melyek közül nagyon sok az elmúlt 200 évben fejlődött ki csupán. Akkor, amikor az emberek elkezdtek különböző fajtákat tenyészteni a különböző feladatok elvégzésére. Vannak kutyáink nyomkövetésre, vadászatra, terelésre, őrzésre és társas feladatok ellátásra is. Így hát jogosnak tűnik a kérdés, hogy lehet-e összefüggés az egy mérete és a feladatok nehézsége között, amelyeket az adott kutyának el kell látnia?

A kérdés megválaszolásához sok kutyának az agyára és azok méréseire van szükség. Szerencsére Csörgő Tibor az ELTE Anatómiai, Sejt- és Fejlődésbiológiai Tanszékén évtizedek óta gyűjti ezeket a koponyákat. Egészen pontosan az azokról készült CT-vizsgálatok felvételeit. Ez alapján és még néhány számítást követően sikerült rekonstruálni az agyakat és meghatározni azok pontos térfogatát. A kutatócsoport egy 865 ebből álló adatbankot hozott létre 159 kutyafajtára kiterjedően, valamint további 48 farkast ábrázoló felvétellel is kiegészítve.

Az agy egy rettentően költséges szerv

Fontos kiemelni, hogy a háziasítás folyamata önmagában is hatással volt a kutyák agyának méretére. Ennek a jellegzetes hatásnak a következtében a háziasított állatok agya észrevehetően mindig kisebb, mint az őseiké. A macskákkal is pontosan ez a helyzet, ám az is megállapítható, hogy ennek ellenére nem lettek butábbak. Feltételezhetően az agy zsugorodása azért történik meg, mert ezeknek az állatoknak az élete lényegesen egyszerűbb, mint vadon élő társaiké. Nem kell tartaniuk például a ragadozók támadásától vagy a napi betevő megszerzéséről.

Egy emlős agya az anyagcsere szempontjából igen „költséges” szerv. Az ebeknél a teljes metabolikus energiának körülbelül 10%-át használja fel; pedig a teljes testtömegüknek csak a 2%-át teszi ki. (Az emberi agy az anyagcsere-energiánk körülbelül 20%-át használja fel.) Kijelenthető tehát, hogy a nagy agy nem fejlődött volna ki, ha nem biztosítana jelentős előnyt ezeknek az állatoknak.

„A különböző kutyafajták eltérő komplexitású társas környezetben élnek, illetve összetett feladatokat látnak el, amelyhez feltehetően nagy agyi kapacitásra van szükség. Ezért arra gondoltunk, hogy az agyra ható szelekciós nyomás a fajon belül változhat, és különbséget találunk majd a kutyafajták agymérete között az alapján, hogy milyen feladatot látnak el vagy mennyire távolodtak el genetikailag a farkastól.” – fogalmaz Garamszegi László Zsolt, az ELKH Ökológiai Kutatóközpont evolúcióbiológusa.

A kutatók váratlan végkifejletre jutottak. „Az eredmények azt mutatják, hogy a modern kutyafajták tenyésztése az agyméret növekedésével járt az ősi fajtákhoz képest. Ezt nem tudtuk a fajták feladataival vagy élettörténeti jellemzőkkel megmagyarázni, ezért csak találgatunk az okokról. Talán a komplexebb társas környezet, a városiasodás, a több szabályhoz, elváráshoz való alkalmazkodás okozta ezt a változást, ami minden modern fajtát érint.” – magyarázta Kubinyi Enikő, az ELTE Etológia Tanszékének főmunkatársa.

A kutyák agya nagyobb és ráadásul szociális szervvé is vált

A változásra talán válasz lehet Robin Dunbar, az Oxfordi Egyetem evolúciós pszichológia emeritus professzorának magyarázata, amit „szociális agyi hipotézisnek” neveznek. A hipotézis mögött meghúzódó gondolat szerint az összetettebb társadalmi környezet magasabb szintű szociális kognitív képességeket igényel, amelyekhez egy nagyobb agy támogatása elengedhetetlen. Amikor az egyén csoportban él, mérlegelnie kell minden egyes viselkedési interakciójának következményeit abból a szempontból, hogy az hogyan befolyásolja a csoportban lévő többiek viselkedését.

Dunbar első tanulmányai a főemlősök agyát vizsgálták. Ezek a vizsgálatok megerősítették, hogy minél nagyobb a faj tipikus csoportjának létszáma, annál nagyobb az átlagos agytérfogatuk. Később számos más emlősfaj esetében szintén beigazolódott ez a megállapítás.

A korai háziasított kutyák nem integrálódtak olyan szorosan az emberek társadalmi életébe, mint a mai kutyák. Társadalmunk egyre összetettebbé vált az idők múlásával, amihez az ebeknek is alkalmazkodni kellett, hiszen családtaggá váltak. Egy tipikus kutya több száz szociális interakciót folytat családtagjaival vagy más emberi lényekkel minden egyes nap. Ezek mind egyfajta kognitív kihívások, megoldandó problémák, amikhez hatékonyabban működő agyra van szükség.