hirdetés

Vajon mivel tölti mindennapjait egy nyugdíjba vonult profi mentőkutya? Otthon is fegyelmezett munkakutyaként él, vagy igazi házi kedvenc lesz belőle? Symba gazdájával, a Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat elnökével beszélgettünk.

hirdetés

Symbát, a világhírű mentőkutyát bizonyára nem kell sok olvasónknak bemutatni. A tavasszal nyugdíjba vonult kivételes tehetségért egy ország szurkolt, mikor 2017-ben gerincproblémával műtötték. De Symba felépülése után újból munkába állt, hogy kitűnő képességeivel emberi életeket mentsen. Gazdájával – aki egyben a Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat elnöke –, Balázs Lászlóval beszélgettünk arról, milyen volt Symba kölyökként, miben volt igazán kiemelkedő, és hogy hogyan telnek nyugdíjas évei. Lászlóék csapata augusztus 21-én érkezett haza az I. Egyéni FCI Mentőkutya Világbajnokságról, ahol egyik tagjuk világbajnoki címet is szerzett!

Symba és gazdája a műtét utáni első nagy megmérettetésen. László így jellemezte a versenyt: Ha 9 évesen az első 10-be kerülünk, akkor mi leszünk a világon a legboldogabbak. A célunkat már elértük. Műtét után 2 évvel a világ legjobbjaival versengünk. Mi már győztünk egy másik csatában, és ott nagyobb volt a tét. /Forrás: Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat

– Hogyan került hozzád Symba? Már kölyökként sejteni lehetett, hogy különleges tehetség? Esetleg már felmenői is sikeres munkakutyák voltak?

Nem, Symbának nagyon döcögősen indult a karrierje, a közös kapcsolatunk is elég nehézkesen indult. Amikor ő megszületett, akkor nekem még volt az Aqua nevű belga juhász kutyusom, aki világbajnokságot nyert és nagyon sok mindent elért az életben. Nem is voltam benne biztos, hogy szeretnék új kutyát. Akkor még a tűzoltóság mentőkutyás szolgálatánál dolgoztam, és az egyik akkori kollégám mondta, hogy van nála egy nagyon jó kiskutya és vigyázzak rá pár hétig, mert nincs ideje vele foglalkozni. Ez volt 12 és fél éve. Így került hozzám Symba. Gyakorlatilag ezalatt a 2-3 hét alatt összecsiszolódtunk annyira, hogy utána már meg szerettem volna tartani. Aztán kiderült, hogy a kollégám ezt szándékosan csinálta, hogy hozzám kerüljön a kutyus. Így indult a mi kapcsolatunk.

Aqua /Fotó: Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat

– Hogyan indult a karrierje?

A karrierje az egy picit kalandos volt, mert viszonylag későn érő típus volt, az ember ilyenkor nagy álmokat kerget, hogy gyorsan és jó eredményeket érjen el. De ez Symbával nem volt lehetséges. Az látszott rajta, hogy tehetséges és nagyon jó mozgása van, hihetetlen helyszíneken tudott elférni, felmászni, lejönni. Viszont a koncentráció nem volt az erőssége. Pályamunkákon és vizsgaszituációban sokszor voltak nézeteltéréseink. Ebből az következett, hogy 3-3 és fél éves korában kezdtünk el vizsgákat tenni. Összehasonlításképp a mostani kutyusom, Nox már másfél éves korában vizsgával rendelkezett, tehát egy kicsit lassan indult ez Symbával.

– Mi hajtott abban, hogy mindezek ellenére is kitarts mellette, miért bíztál benne ennyire?

A keresési fázisokban és éles helyzetekben mindig tökéletesen teljesített és a vizsgákon is. Egyszerűen nem tudott hibázni. Ilyenkor nem volt gond a koncentrációval. Nem volt kérdés, hogy kitartok-e mellette, csak egy kicsit vissza kellett venni a saját álmaimból, hogy meg tudjuk mutatni a külvilágnak a versenyeken is, hogy mennyire jól felkészült páros vagyunk. De szép lassan kezdett beérni, és kezdte hozni az eredményeket is.

Symba, 12. születésnapján. /Fotó: Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat

– Melyek voltak azok a vizsgák, amiket a legnehezebb teljesíteni, és neki mégis sikerült?

Mi a Nemzetközi Mentőkutyás Szövetség vizsgarendszerében dolgozunk, mint tagszervezet. Ez azt jelenti, hogy minden évben újra és újra vizsgáztatjuk a kutyákat, és van egy felmenő ágú vizsgarendszer, ami egy mentőkutya alkalmassági vizsgával kezdődik. Vannak különböző szakterületek a mentőkutyázásban, területkutatás (ez klasszikusan az erdőben eltűnt személyek felkutatása), vagy a romok közötti keresés (például egy földrengés áldozatainak keresése), és ő ebben a vizsgarendszerben eljutott a legmagasabb szintig. Van egy alkalmassági, egy alapvizsga, illetve egy nemzetközi emelt szintű vizsga. Ez már feljogosít gyakorlatilag mindenre. Ezek felett áll a Nemzetközi Szövetségnek a mester vizsgája, ez a nemzetközi bevethetőségi vizsga. Amikor Symba aktív versenyző volt, akkor az egész világon csak 6 olyan kutya volt, aki elérte mindkét szakágon a legmagasabb nemzetközi bevethetőségi szintet. Ő nemcsak elérte ezt, hanem mindkét területen meg is ismételte a vizsgát, és ezt meg is tartotta négy éven keresztül.

„2015-ben teljesítettük a mentőkutyák legmagasabb szintű nemzetközi bevethetőségi vizsgáját romkutatásban, és a mai napon ugyanezt a szintet értük el a területkutató kutyák között. Symba az első magyar mentőkutya, aki mind a két szakterületen letette a névjegyét és a világon is csak 4 kutya – Symbával együtt – büszkélkedhet ezzel az eredménnyel." /Forrás: Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat

– Egy mentőkutya a nyugdíjas éveiig tanul?

Ő nyugdíjas kutya már, de nem az agya öregszik meg, csupán nem tudja már fizikailag folytatni azt, amit eddig csinált. Symba agyilag tökéletes állapotban van, ugyanolyan, mint egy kölyökkutya. Viszont kigondol valamit, és ezt már nem mindig tudja a teste követni, úgyhogy egy kicsit kalandos az életünk. Nincsen semmilyen problémája, de ilyenkor már nehezebben kel fel, nehezebben indulnak a napok, sokkal jobban kell rá vigyázni. Olyan romterületekre nem szabad már felküldeni, amik veszélyesek, csúszhatnak, hiszen egy 12 éves kutyának, ha valamije eltörik, és műteni kell, akkor az altatás is veszélyesebb. Symba éli a kis mindennapjait, minden nap tréningezek vele játékosan. Ő úgy gondolja, hogy minden ugyanolyan, hiszen ugyanúgy elfárad, mint máskor egy másfél-két órás tréningen, de most csak pár perces rövid gyakorlatokat csinálunk, és ugyanolyan boldog tőle, ugyanúgy megkapja a jutalmat, és ugyanúgy benne van a körforgásban.

Egész nap velünk van, a többi kutyával is ugyanúgy érintkezik, csak nem másfél órát dolgozik, hanem 10 percet. De legalább annyira elfárad tőle, mint régen másfél órától.

Symba 2022. április 12-én vonult hivatalosan is nyugdíjba. /Fotó: Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat

– Mi volt Symba specialitása, melyik feladatban volt különösen kiemelkedő a teljesítménye?

Szakmai nyelven úgy szokták mondani, hogy ő egy párhuzamosított kutyus volt, tehát mind a terület-, mind a romkutatásban bevetési szinten is tudta hozni az eredményeket. Őt bármikor, bárhol elővettük, tudott teljesíteni. Általában a mentőkutyák specializálódva vannak, tehát egy kutya egy-egy területen tud jól teljesíteni. Viszont ő mindkét területen sikeres volt. Voltak rendőrségi felkéréseink is, amikor bűncselekmények áldozatainak felkutatására kérték segítségünket. Symba ilyenkor is nagyon jól teljesített, nemcsak élő, de halott áldozatokat is képes volt felkutatni. Ez szakmán belül nagyon nagy szó.

– Mi volt a legveszélyesebb vagy a legemlékezetesebb bevetésetek?

Ezek a kutyusok éves szinten 100-150 éles személykeresésen vesznek részt Magyarországon. Ezekből kiemelni azt, ami igazán maradandó nyomot hagyott volt, szinte lehetetlen. Az nagyon emlékezetes volt, amikor Telki határában egy 92 éves néni kutatásában vettünk részt, és 3 nap után megtaláltuk, élve. Nemcsak azért érte túl, mert mi ügyesek voltunk, hanem mert emlékezett rá még cserkész korából, hogy ha avarral fedi be a testét, az hőszigeteli. Utána pedig fotózkodni is szeretett volna a kutyusokkal. De nagyon sok ilyen kedves történet van a múltban, amire szívesen emlékszünk vissza.

Symba munka közben. /Fotó: Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat

Annyira veszélyes dologra nem tudok visszaemlékezni, hiszen nagyon megtervezettek ezek a keresési műveletek, és próbálunk kizárni minden olyan dolgot, ami valójában veszélyt jelentene a kutyákra. Általánosságban egy alapvető veszély mindig van, például romos területen, de próbáljuk minimalizálni a hiba lehetőségét.

– 2017-ben Symba egy gerincműtéten esett át, el tudnád mesélni, miért volt erre szükség, és hogyan zajlott a felépülés? Mikor állhatott újból munkába?

A 2017-es világbajnokság pályamunkája közben érzékeltem rajta azt, hogy valami nem stimmel, és le is állítottam a munkát. A bírókat megkértem, hogy pontozzák le, mert valami nem kerek a kutyával. Akkor gyorsan még Bécsbe átmentünk állatorvoshoz, ahol megállapították, hogy vélhetőleg egy örökletes, öregedéssel összefüggő betegségről van szó. A gerincében a kilépő idegpályákat egy meszesedés miatti dolog elkezdte nyomni, és ezzel zsibbadni kezdett a két hátsó lába. Ez egy veszélyes dolog, mert ha sokáig ugyanabban a pozícióban marad vagy sokáig nyomás nehezedik az idegekre, akkor elhalnak, és a hátsó lábainak a mozgása is veszélybe kerül. Itthon gyorsan egy orvosi csapattal egyeztettünk, a bajnokság után pedig 3-4 nappal már meg is műtötték. Az egyik gerinccsigolyáját felül megnyitották, és ezáltal ezek az idegek felszabadultak, majd visszaépítették őket egy speciális anyaggal.

Symba a műtét után. /Fotó: Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat

A felépülésének a legnehezebb része 3 hónapig tartott. Nem mondom, hogy újra kellett tanulnia járni, de nagyon sok probléma volt a hátsó lábak mozgáskoordinációjával. Sok mindenen mentünk keresztül, de szerencsére sikerült őt úgy visszahozni a mentőkutyák világába, hogy mindenféle fájdalom nélkül másfél évvel a műtét után már meg tudta újítani a nemzetközi bevethetőségi vizsgáját. Mind a mai napig, nem mondom, hogy tökéletesen, de mindenféle probléma nélkül él.

– Symba a magánéletben, nyugdíjas napjaiban is fegyelmezett kutyaként viselkedik, vagy ilyenkor kicsit jobban elengedi magát, és belefér a csintalanság?

Világ életében egy csibész volt. Azt tudja róla a nagyvilág, hogy ő az egyik legtökéletesebb mentőkutya, de otthon házat őriz, kanapén alszik, szemetest pakol ki. (Symba csínytevéseiről érdemes megnézni ezt a videót – a szerk.). Ezek most kicsit tompultak az öregségével, már kevesebbet mozog és a házőrzés már csak a teraszon történő ugatásból merül ki. De ugyanúgy kell elképzelni, mint egy teljesen átlagos kutyát, aki adott esetben a kertben a nevét nem nagyon hallja meg, miközben kergeti a kis pillangókat. Tehát van neki egy ilyen saját kis énje. Az én szemszögemből tökéletesnek mondanám őt, mert annyira egyszerű vele együtt élni, hogy azt el sem lehet mondani. Tudja a gondolatainkat, tudja, hogy mit szeretnénk. Az öregedéssel is viszonylag egyszerűen tudjuk élni a mindennapokat, de nagyon kell rá vigyázni, ennyi a lényeg.

Ki szedte szét a kanapét? /Fotó: Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat

– Vasárnap lett vége az Olaszországban megrendezett I. Egyéni FCI Mentőkutya Világbajnokságnak, ahol Karma és Leczki Sarolta a világbajnok lett romkutatás versenyszámban. A kiutazó csapat szakmai irányítását a Pest Megyei Kutató- Mentő Szolgálat koordinálta, a magyar csapatot pedig te vezetted. Hogyan kell elképzelni egy ilyen versenyt és neked mi volt a feladatod csapatvezetőként? Zuluval léptél pályára, aki a jövő nagy reménysége. Hogyan teljesített Zulu?

Kettős feladatom volt, mivel Symba már nagyon öreg, Nox, az új kutyám pedig nagyon fiatal, úgyhogy velük nem tudtam versenyezni. Egyik kollégám Zulu nevű kutyáját elvittem, hogy egy kicsit visszacsöppenjünk ebbe a versenyzős világba. Mi is indultunk területkutatás versenyszámban, nem érmes reményekkel érkeztünk, hanem azért, hogy kicsit bontogassuk a szárnyainkat.

Csapatvezetőként egy nagyon érdekes világbajnokság volt. Az FCI a kutyás világszervezet, aki összefogja az összes kutyás sportot az egész világon. Először rendezett ilyen egyéni világbajnokságot, és igen magasra tették a lécet. Az indulók közül nagyjából 40-50 indult egy-egy versenyszámban, és átlagosan 7-8 kutya tudta egyáltalán teljesíteni az elvárt szintet személykeresésben. Nagyon sok kudarc és dráma zajlott a szemünk előtt. Ilyenkor ez úgy történik, hogy van egy fegyelmezettségi munka, ami egy pályamunka. Ebben pontozzák, mennyire fegyelmezett a kutya, és hogy az akadályokkal mennyire tudja az előírások szerint végrehajtani a feladatokat. Ezek mellett pedig vagy romon vagy területen kell megtalálni három eltűnt személyt.

Sarolta, Karma és László a világbajnokságon. /Fotó: Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat

A legnagyobb ellenségünk az időjárás volt. Nyár volt és Olaszország, ezért arra készültünk, hogy hűtsük majd a kutyákat. De egy hatalmas vihar kellős közepén találtuk magunkat, 80 km/h-s szél fújt, miközben Zuluval éppen a pályára próbáltunk felmenni, alig tudtunk egy helyben állni. Napokon keresztül szakadt az eső, úgyhogy kicsit ez megzavart minket. Két nap múlva pedig közel 40 fokban kellett a kutyáknak a keresést teljesíteni. Úgyhogy ezeket hatásokat próbáltam a legjobb tudásom tompítani és segíteni a csapatom felkészülését, a munkáját, illetve ápolni a lelkét azoknak, akiknek nem sikerült. De szerencsére Saci és Karma nagyon jól hozták a formájukat és kimondható, hogy nagyon nagy fölénnyel sikerült világbajnoki címet szerezniük.

Köszönjük szépen az interjút, és az egész csapatnak gratulálunk a sikerhez! Symbának pedig sok boldog nyugdíjas, pillangóvadászattal teli éveket kívánunk!

belga juhászkutya híres kutya interjú keresőkutya mentőkutya romkutató kutya Symba

Kapcsolódó cikkek

További cikkeink

A macskák is a kedvenceid?
Látogass el az Az én macskám oldalunkra is!