hirdetés

Kaukázusi juhászkutya fajtaleírás: kiváló őrkutya, aki a medvékkel is bátran szembeszállt

Jóvári Krisztina, 2021. március 8

Erőteljes megjelenésű, bátor őrkutya, aki minden körülmények között megvédi gazdáját és annak birtokát. Határozottsága és ellenálló képessége kiemelkedő. Kiegyensúlyozott, határozott gazda mellett hűséges társ.

hirdetés

A kaukázusi juhászkutya eredete hosszú múltra tekint vissza, már az i.e. I. században is használtak molosszer típusú kutyákat a Kaukázus területén. Kiváló munkabírása, fizikai ereje és magabiztossága tette lehetővé, hogy a zord időjárási körülmények közt is védelmezze a rá bízott állatokat és területet.

Eredete

A kaukázusi juhászkutya az egykori Szovjetúnió területéről származik. Bár neve elsősorban csak a Kaukázusra utal, ennek ellenére elterjedt fajta volt a dél-orosz sztyeppei területeken is. Annak idején II. Tigranész örmény uralkodó használt háborúi során ilyen kutyákat a római hadseregek ellen. Vélhetően ezek az ebek voltak a kaukázusi juhászkutya ősei.

A munkabírásához hozzájárult a viszontagságos életmód. A sztyeppéken tavasszal legeltették a nyájakat, majd ezt követően felfelé haladtak a hegyvidékeken. A kutyáknak így különböző éghajlati körülményeket kellett kibírniuk, valamint kiváló fizikai erővel és munkabírással kellett rendelkezniük. Mivel a sztyepp nagy kiterjedésű terület Eurázsiában, így a kaukázusi juhásznak különböző típusai alakultak ki a területektől függően. A hegyi (grúz) típus masszívabb, erősebb csontozatú és hosszabb szőrű, őket jellemzően a hegyvidékeken használták őrzésre. Ettől némileg eltér a sztyeppei változat, amely hosszabb lábú, valamivel könnyedebb felépítésű és rövidebb szőrű.

Kitűnő munkabírású kutya, aki ellenáll a zord időjárási körülményeknek.

A 17. században az orosz-török háborúk során szintén említésre került a fajta őse írásos emlékekben, mivel gyakoriak voltak az összecsapások a Kaukázus területén. A második világháborúig Európában alig ismerték a kaukázusi juhászkutyát, azonban a Szovjetúnióban nagy elismertségnek örvendett. Elsőként az 1930-as években tűnt fel Európában, azon belül Németországban kiállításon. A második világháború sajnos nagy pusztítást végzett a fajta egyedszámában is. Egyrészt a harcok ritkították az állományt, másrészt pedig a kaukázusit használták hadi célokra is.

A kaukázusi juhászkutya tudatos szelekciója a 1920-as évekhez köthető. A tenyésztés során a fajta értékei kerültek előtérbe, tehát a kiváló munkabírás, ellenálló képesség a zord körülményekkel szemben, magabiztosság, bátorság és a fizikai erő. A Szovjetúnióban a híres Vörös Csillag kennelhez köthető a kaukázusi juhászkutya szelektált tenyésztése, ahol a legerősebb, leginkább életrevaló és ellenálló, valamint intelligens példányokat választották ki. A második világháború során katonai célokra is tenyésztették, illetve kiképezték ezeket a kutyákat. Szevasztopol ostrománál többek között kaukázusi juhászkutyákat is bevetettek, mint hadikutyákat.

Fajtastandard

Nagy termetű, erőteljes megjelenésű kutya masszív csontozattal. Izomzata fejlett, felépítése harmonikus. A kanok marmagassága minimum 68 cm (kívánatos marmagasság 72-75 cm), a szukáké minimum 64 cm (kívánatos marmagasság 67-70 cm). A kaukázusi juhászkutya törzshossza meghaladja a marmagasságot, annak körülbelül 3-8 százalékával. A fajtára jellemző a széles, erős törzs, hosszú, széles és mély mellkassal. A kaukázusi végtagjai izmosak, erősek és párhuzamos állásúak. A mancsok nagyok, zártak és kerek formájúak.

A kaukázusi feje nagy, masszív és felülről nézve alakja széles alapú ékhez hasonlítható. A homloka széles, lapos, melyet nem túl mély barázda szel ketté. A fajtára jellemzők az ovális, nem túl mélyen ülő szemek, amelyek egymástól távol állnak és vizsgálódó, komoly tekintetet kölcsönöznek a kutyának. Oroszországban a kaukázusi juhász füleit vágják, hazánkban azonban már nem.

Magyarországon már nem kupírozzák a kaukázusi juhászkutya fülét.

Mozgása szabad, egyenletes, jó hátsó tolóerővel rendelkezik. A végtagok egyenes vonalban, párhuzamosan mozognak. A mar és far egy szintben marad mozgás közben. A farok magasan tűzött, sarló vagy kerék alakú. Ha lelóg, eléri a csánkizületet. A kaukázusi juhászkutya súlya szukáknál minimum 45 kg, kanoknál pedig minimum 50 kg. Előfordulhatnak azonban 70-80 kg-s egyedek, de akár 100 kg-sak is. Várható élettartama 10-11 év.

Jelleme

A kaukázusi juhászkutya kiegyensúlyozott természetű, magabiztos kutya. Jó védelmi reakciójú, aktív, félelem nélküli és erőteljes. A gazdájával szemben ragaszkodó, hűséges, ráadásul a birtokát és vagyonát ösztönösen megvédi idegenekkel szemben. Bátor és ellenálló fajta, a félelem súlyos hibának minősül és komoly szelekciós tényező volt a tenyésztés során. Figyelmes, önálló kutya, aki kész cselekedni, ha betolakodót észlel.

Éber, figyelmes őrkutya, aki gazdája vagyonát megvédi a betolakodtóktól.

A kaukázusi juhászkutya őrző szerepet töltött be, tehát alapvetően ők nem terelték a nyájakat. Fő feladata a védelem volt: a haszonállatok, a gazda és a tulajdon védelme. A pásztorok mellett gyakran kemény küzdelmet vívtak medvékkel, farkasokkal, de akár idegen emberekkel is, mindezt a zord sztyeppéken vagy hegyvidékeken. A rideg körülmények és a számos veszélyt tartogató életmód hatására csak az erős, ellenálló és magabiztos kutyák maradtak életben, ugyanis ők tudták megvédeni a rájuk bízott állatokat. Mindezek hatására kiváló őrző-védő képességekkel rendelkezik a fajta, a védelemre szinte tanítani sem kell, hiszen ösztönösen cselekszik.

Ideális környezet

A kaukázusi juhászkutya nyugodt, kiegyensúlyozott, magabiztos gazdának való , akinek megvan fizikai ereje is egy ekkora kutyához. Nagyon fontos a tudatos, következetes nevelés. Amit felnőtt korban elvárunk a kutyától, már kölyökkorban is ahhoz kell szoktatni. A szocializációra nagy hangsúlyt kell fektetni a fajtánál, hogy kiegyensúlyozott felnőtt váljon belőle.

A szocializáció kiemelten fontos a kaukázusi juhászkutyánál, amit már kölyökkorban el kell kezdeni.

A mozgásigényére szintén szükséges megfelelő figyelmet fordítani, kiemelten a fizikai lefárasztásra a napi séták során. A kaukázusi juhászkutya számára a nagy terület ideális, így tartása kertes házban vagy tanyán, farmon ajánlott. Kiváló őrző-védő tulajdonságokkal rendelkezik, így házak, területek, objektumok védelmére kifejezetten alkalmas.

Ápolás

A kaukázusi szőrápolása egyszerű, a vedlési időszakban az elhalt szőrt ki kell fésülni a bundájából. A szőrzet igen változatos lehet, bármilyen egyöntetű szín megengedett a fekete kivételével, illetve foltos vagy pettyes szín is. A szőrtakaró durva, egyenes, a fedőszőrzet és az aljszőrzet ne legyen 5 cm-nél rövidebb. Kiállítási kutyáknál maximum a mancsokon lévő szőrt igazítják meg, de alapvetően nem igényel speciális kozmetikát a fajta.

Gyakori egészségügyi problémák

A fajta eredeti munkakörében nagyon erős szelekciós tényező volt az egészség, a munkaképesség és az ellenállás a zord körülményekkel szemben. Emiatt a kaukázusi juhászkutyánál viszonylag kevés tipikus betegség fordul elő. A nagytestű kutyákra jellemző ízületi, valamint szív – és érrendszeri betegségek megjelenhetnek, de alapvetően egészséges fajta.

hirdetés
További cikkeink

Keresés az oldalon