A fajtaleírások szakkifejezései: mit jelent a rózsafül?
László Enikő
2021. december 27
László Enikő
2021. december 27
A standardok számos olyan kifejezést használhatnak, amik nem feltétlen egyértelműek mindenki számára. Összegyűjtöttük a leggyakoribb szakszavakat, amikkel egy-egy fajtaleírásban találkozhatsz.
A standardok nyelvezete arra törekszik, hogy minél pontosabban leírja az adott kutyafajtát. Ez megkíván egy egyéni szókészletet, ami nem feltétlen érthető vagy teljességében egyértelmű mindenki számára. Egy-egy fajtacsoport, fajtajellegzetesség, szín leírására szakszavak jöttek létre. De egyáltalán mi az a standard?
Az FCI a Nemzetközi Kinológiai Szövetség francia nyelvű rövidítése. A standardban részletesen kifejtik, hogy melyik fajtának hogyan kell kinéznie, mi a kívánatos külleme. A versenyeken a bírók az adott fajta standardja szerint döntik el, melyik kutya kapja a díjat. A törzskönyvvel rendelkező kutyáknak meg kell felelniük saját fajtájuk standardjának.
Az úgynevezett nyúlmancs az agarakra jellemző, de a szamojéd, a bedlington terrier és még néhány másik fajta is ilyen tappanccsal járkál. Az ilyen ebek középső lábujjai hosszúkásak, lenyomatuk karcsúbb.
Az agarak, bull típusú kutyák esetében gyakran a rózsafül a kívánatos. Az ilyen kutyák füle kicsi és hátrafelé csavarodó, így a belsőfül egy része jól láthatóvá válik.
A merle mintázat véletlenszerű foltokat takar, kialakulását két allél szabályozza. A merle (M) domináns a nem merle (m) felett. Az M allél csak azoknál a kutyáknál fejeződik ki, akik a kiterjesztő génből nem két recesszív változatot hordoznak. Manapság egyre divatosabbak az ilyen színváltozatú ebek. Azonban csak nagy odafigyeléssel szabad őket tenyészteni, ugyanis a két domináns merle alléllel rendelkező kutyáknál látási és hallási problémák alakulhatnak ki. Emiatt két heterozigóta merle színű eb párosítását a legtöbb fajtánál tiltják (forrás: Miklósi Ádám: A kutya). A foltok mérete bármekkora lehet és a test bármely pontján megjelenhet. A merle helyettesítheti, kivilágosíthatja a fekete, májbarna, kék és az Izabella színű területeket (utóbbi kettő változat nem is engedélyezett bizonyos fajtáknál).
A harlekin gén a kutyák testén lévő foltok közötti területet fehérre változtatja. A gén érdekessége, hogy csak a merle génnel rendelkező ebeknél fejti ki hatását. Ha egy kölyök két ilyen gént is hordoz, halva születik vagy még embrió korában felszívódik az anyaméhben. Amennyiben mégis sikerül világra jönnie, akkor nagy valószínűséggel súlyos rendellenességgel küzd.
A kutyák nagyságát marmagasság szerint mérik. Ez a földtől, lábaktól a hát legmagasabb pontjáig terjedő szakaszt jelzi.
Az FCI a kutyákat megjelenés vagy alkalmazás szerint tíz csoportba osztotta. A második csoport a Pinscherek, schnauzerek – molosszerek – svájci hegyi- és pásztorkutyáké. Ezen belül két szekció van, az egyik a molosszereké. Ezen belül léteznek masztiff típusú és hegyi típusú kutyák. A molosszer szót gyakran használják. Az erős csontozatú, nagytestű, izmos nyakú, lelógó fülű, rövid pofájú kutyákat hívják így. Ide tartoznak a bulldogok, masztiffok és néhány pásztorkutya is. A molosszus szóval már az ókorban is illették a hatalmas erővel rendelkező őrkutyákat.
Egyes fajtáknál többféle típust különböztetünk meg. A munkatípus a fajtán belül azokat az egyedeket takarja, akik még valamilyen munkát végeznek, például vadásznak, őriznek, terelnek. Tehát azt a tevékenységet végzik, ami miatt korábban kitenyésztették őket. Mivel sok kutya kedvencként éli az életét, az évek során átalakult testfelépítésük. A munkatípusú ebek jellemzően könnyebb csontozatúak, atletikusabbak, de ez persze fajtánként eltérhet.
(Képek: Getty Images Hungary)
Kövess minket!
Kapcsolódó cikkek