hirdetés

Ezzel a módszerrel segíthetsz reaktív kutyádon

Molnár Enikő

2023. november 28 - Képek: Getty Images Hungary

A reaktivitás egy olyan szó, amitől sokan félnek. Legtöbbünknek valószínűleg az agresszió jut eszébe róla, pedig sokkal árnyaltabb problémakörről van szó.

hirdetés

Ebben a cikkünkben írtunk a reaktivitásról, így, ha nem tudod, mire vonatkozik ez a kifejezés, mindenképpen ajánljuk figyelmedbe. Összefoglalva viszont elmondható, hogy nem csak agresszív reakció létezik és sokszor félelemből és stresszből, kényelmetlenségből ered a reaktivitás. Kicsit lazább értelmezésben pedig a túlzott izgalmi reakció is a reaktivitáshoz köthető. Ezért ez egy olyan dolog, amit ritkán kerülhetünk ki a kutyanevelés során, de vannak ebek, akikkel könnyebb dolgunk lesz, főleg, ha korán észrevesszük és korrigáljuk a viselkedést. A szocializáció is hatalmas szerepet játszik abban, hogy mire és mennyire lesz reaktív egy kutya. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a pandémia idején nehéz volt a teljes körű szocializáció biztosítása, így akik akkor fogadtak magukhoz ebet, könnyen lehet, hogy a reaktív kutyák problémakörével már találkoztak.

Előszó a reaktivitáshoz

Nem mindig egyszerű kivédeni a „reaktív kutyák létrejöttét”, és van, hogy későn vesszük észre. Ezért hoztunk egy kis segítséget, hogy hogyan érdemes megközelíteni a problémát. Viszont szeretnénk kiemelni, hogy nem lehet megoldani egyik napról a másikra, nincsenek kiskapuk, amik hirtelen „megjavítják” a kutyát. Időt és energiát igényel, hogy segítsünk reaktív kutyánkon, de mindez kifizetődik. Ha van rá lehetőségünk, akkor érdemes lehet felkeresni egy szakembert, aki kifejezetten a reaktivitással foglalkozik. Nemcsak, hogy árnyaltabban fel tudja mérni az adott kutya helyzetét, lehet, hogy van néhány módszer a tarsolyában, ami segíthet. Hiszen nem csak egy út járható, és sokféleképpen meg lehet közelíteni a problémát.

Sokszor az egyik legnagyobb problémát a kéretlenül közeledő ebek jelentik.

Hogyan segíthetsz a reaktív kutyádon?

Az első lépés, hogy felismerjük a reakció tárgyát. Ez lehet kutya, ember, egy specifikus kinézetű személy, bicikli, busz… A lista közel végtelen. Bármi lehet túl sok, akár egy adott inger vagy egy inger egy konkrét helyzetben. Figyeljük kedvencünk testbeszédét, és vegyük észre, ha valami hevesebb reakciót vált ki belőle. Érdemes megállapítani,  milyen távolságból váltja ki a reakciót az adott inger, hiszen nem mindegy, hogy két méterre vagy húsz méterre van tőlünk a kiváltó ok. Ez azért is fontos, mert amíg nem dolgoztuk ki, hogy hogyan kezdjünk hozzá reaktív kutyánk tanításához, érdemes elkerülni az olyan helyzeteket, amik kiváltják kedvencünkből a heves választ. A folyton ismétlődő reakció ugyanis csak tovább ronthat a helyzeten.

Védjük meg annyival kedvencünket, hogy nem erőltetjük bele nyilvánvalóan kényelmetlen, félelemkeltő vagy stresszes helyzetekbe. Válasszunk nyugodtabb időpontokat, üresebb helyszíneket. Ne engedjünk közel hozzá embereket, ha láthatóan megrémítik őt, ne engedjük, hogy ismeretlenek megsimogassák, vagy, hogy ismeretlen kutyákat odaengedjenek hozzá „barátkozni”. Bármi is legyen az inger, kerüljük el, amíg nem kezdünk el azon dolgozni, hogy a negatív reakciót semlegesítsük. Ezek az első lépések ahhoz, hogy kedvencünkön segíthessünk.

Érdemes először viszonylag messze kezdeni a reakció tárgyától, hogy fenn tudjuk tartani kedvencünk érdeklődését.

Ellen kondicionálás: az egyik legismertebb módszer a reaktív kutyák „gyógyítására”

Ez egy olyan eszköz, ami viselkedés-modifikációval karöltve segít kedvencünknek abban, hogy megértse, nem kell félni az adott ingertől. Arra is hasznos, hogy a kutyus új, hosszú távon is alkalmazható (és neki is hasznos) megküzdési stratégiát tanuljon. Ez a módszer pozitív megerősítésen alapszik, és az lenne a lényege, hogy egy idő után inkább pozitív, mint negatív asszociációkat kössön az eb az adott ingerhez. Biztonságos távolságban elhelyezkedünk az ingertől, ahol a kutya már észreveszi, de még nem reagál rá. Itt jutalmazzuk a nyugodt viselkedést, a szemkontaktust… Igazából nagyjából mindent, ami nem reaktív viselkedés. Legyünk konzisztensek, kontrolláljuk a környezetet és gyakoroljunk sokat (de ne terheljük túl kedvencünket, inkább sokszor gyakoroljunk keveset). Egy idő után fokozatosan közeledhetünk az inger felé, és ugyan így, ha nyugodt marad kedvencünk, vagy nem reagál az eddig ijesztő ingerre, hanem ránk figyel, jutalmazzuk.

Mint említettük, ez nem egy egyalkalmas „trükk”, ez egy hosszabb tanulási folyamat, de nagyon szép eredményeket el lehet vele érni. Fontos, hogy kontrolláljuk a környezetet, és ne dobjuk a mélyvízbe kedvencünket. A lassú víz partot mos, ahogyan szokták mondani. Emellett érdemes megemlíteni, hogy nem mindig elég ez a módszer, és vannak olyan esetek, amiket már nem lehet otthoni utánajárással megoldani. Nem szégyen felkeresni egy szakembert, lehet, hogy az ő segítségével egyszerűbben meg tudjuk oldani a problémát. A lényeg, hogy legyünk türelmesek, és ne kapkodjunk.

Ha szeretnél pontosabb képet kapni arról, mi is a különbség a reaktivitás és egy-egy heves reakció között, mik lehetnek a kiváltó okok, és miért lehet veszélyes a kutyusra ez az állapot, akkor mindenképp érdemes elolvasnod EZT a cikkünket is, amiben dr. Balatonyi Lilla állatorvos ezekre a kérdésekre is választ ad.

ellen kondícionálás kutya tanítása reaktív kutya reaktív kutyák reaktivitás

Kapcsolódó cikkek

További cikkeink

A macskák is a kedvenceid?
Látogass el az Az én macskám oldalunkra is!