Így tanítsd meg a kutyádat, hogy visszahozza a játékát

Néhány kutya természet adta tehetséggel rendelkezik, hogy visszahozza a játékát, más ebeknek pedig kell egy kis segítség, hogy ráérezzenek az apportírozás ízére.

Ha olyan kutyánk van, aki mondhatni, erre a sportra született, és akinek a vérében van az apportírozás, akkor ezzel a négy lépéssel valószínűleg könnyedén megtaníthatjuk neki, hogy hogyan hozzon vissza dolgokat. Ám vannak ebek, akiknél egy kicsit több munkával jár, hogy elsajátítsák és élvezzék a „hozd vissza mókát” (angolul „fetch”). A filmekben mutatott „kutyaképpel” ellentétben nem mindegyiküknek jön ösztönösen, hogy visszahozza a játékát.

Titkon talán a legtöbb gazdi abban reménykedik, hogy kedvence született tehetség, és gond nélkül visszahoz bármit, amit eldob neki. Ez a valóságban sajnos nem így van, és azt is el kell fogadnunk, hogy még ha meg is tanulja kedvencünk a játék lényegét, számára nem biztos, hogy olyan élvezetes lesz, vagy éppen kielégíti a játékigényét. Hiszen minden kutya más, így a játékstílusuk is különböző lehet. Ez viszont nem azt jelenti, hogy fölösleges megtanítani neki az apportírozás (egy eldobott tárgy visszahozatalának) alapjait.

Az alapok – Hogyan értessük meg kutyánkkal, hogy mi a játék lényege?

Még mielőtt belekezdünk, megemlítenénk néhány dolgot, amit érdemes fejben tartani.

• Otthon, ismert környezetben kezdjük el tanítani kedvencünket, minimális figyelemelterelő inger mellett.
• Mielőtt bármit csinálunk, hívjuk fel magunkra kutyánk figyelmét, játsszunk vele egy keveset, dolgozzunk együtt egy kicsit, kvázi melegítsünk be.
• Használhatunk klikkert is, ha már ismeri kedvencünk.
• Tartsunk szüneteket. Ne számítsunk arra, hogy rögtön az első öt percben ráérez az ízére, hiszen vannak kutyák, akiknek ennél sokkal több időre és számos alkalomra van szükségük.
• Ne erőltessük; maradjanak felszabadultak ezek az alkalmak. A cél a szórakozás (és a kapcsolatépítés), ezért ha kutyánk kényelmetlenül érzi magát, össze van zavarodva, akkor oldjuk fel egy olyan játékkal, amit már ismer és szeret. Ezután visszatérhetünk a tanuláshoz.
• Válasszunk egy olyan játékot, amit szeret és ami érdekli. Ez lehet egy labda, egy frizbi, egy kötéljáték vagy egy plüss.

Így érdemes elkezdeni

Tegyük érdekessé számára a kiválasztott játékot. Játszunk vele, huzi-vonizzunk, ha labda, akkor pattogtassuk. Ha nem érdeklődik, akkor helyezzük le a közelébe a játékot, és jutalmazzuk, ha kíváncsiságot mutat felé. Ilyen mondjuk, ha megszagolja, megérinti, esetleg magához veszi.

Mozgassuk a játékot

A legtöbb kutya megpróbálja elkapni a mozgó dolgokat. Kezdjük el mozgatni a játékot, ezzel „aktiváljuk” kutyánk ösztöneit. Még ne dobjuk el, csak mozgassuk, tegyük még érdekesebbé. Általában ezzel még nincs baj, de vannak ebek, akiknek kell egy kis extra motiváció. Ha nem próbálja meg elkapni, vagy hezitál, már akkor is jutalmazzuk, amikor mozdul a játék felé, vagy csak a játékra néz.

Hagyjuk, hogy elkapja

Még ne dobjuk el a játékot, de ha már érdeklődik az eb a mozgó tárgy iránt, akkor helyezzük ki kartávolságra a játékot (még mindig mozgathatjuk). Ha kedvencünk érte megy, megérinti vagy megfogja, jutalmazzuk és dicsérjük. Ne próbáljuk rögtön elvenni tőle a játékot, inkább hagyjuk, hogy nála legyen a „zsákmány”. Örüljünk neki és játszunk vele.

Már el is dobhatjuk a játékot

Ha rövid távolságon sikerült elkapnia kedvencünknek, akkor eldobhatjuk vagy elguríthatjuk messzebb is. Lehet, hogy nem fog rögtön érte menni, legyünk türelemmel. Viszont ha odamegy hozzá, megszagolja, vagy ideális esetben felveszi, akkor dicsérjük meg és jutalmazzuk. Ha felveszi kedvencünk, akkor még ne várjuk el, hogy vissza is hozza, és azt se, hogy rögtön letegye. Először örüljünk annak, hogy a labda után ment. Amikor már magabiztosan felveszi a földről a játékot, akkor biztassuk arra, hogy visszahozza. Hívjuk magunkhoz, kezdjünk hátrálni.

Ha nem ereszti el a játékot, amikor odahozza, akkor ne próbáljuk erőltetni, hogy elengedje. Várjuk meg, hogy magától lerakja, és ilyenkor dicsérjük meg. Vannak, akik kötéljátékkal játsszák ezt a játékot, és azzal motiválják a kutyust, hogy huzi-voniznak vele egyet, amikor visszahozza a holmit. Ez is egy jó megoldás lehet, a lényeg, hogy vidám és lelkes maradjon az eb.

Növeljük tovább a távolságot

Ha rövid távon ráérzett a játék ízére, akkor növelhetjük a távolságot, hogy egyre messzebbről kelljen visszahoznia a tárgyat. Amíg még gyakorlunk, maradjunk az ismert, nyugodt környezetnél, és fokozatosan adjuk hozzá a nehezítő tényezőket.

Társítsunk hozzá vezényszavakat

Ez nem kötelező a szórakozáshoz, de ha szeretnénk egy kicsit formálisabban apportírozni kedvencünkkel, vagy azt, hogy a játékon kívül is megértse a visszahozást, akkor érdemes lehet szavakat is hozzákötni az új játékhoz. Ezt érdemes azután elkezdeni, hogy már megértette a feladatot az eb.

Mielőtt eldobjuk a labdát, mondjuk ki a vezényszót, amit szeretnénk használni. Van, aki több részre bontja, és amikor eldobja a labdát, azt mondja, hogy „fogd”, amikor pedig a kutyus elkapta, akkor az mondja, hogy „hozd vissza” vagy „hozd ide”. Van, aki egy kalap alá veszi és csak az utóbbi vezényszót használja, vagy csak annyit, hogy „hozd”.

Mint említettük, nem minden kutya születik úgy, hogy a vérében van az eldobott tárgyak visszahozása. Minden kutya más, különböző tempóban érez rá a játék lényegére, ha egyáltalán ráérez. Legyünk türelmesek, ne erőltessük, ne idegeskedjünk és ne szomorkodjunk, ha azt látjuk, hogy ugyan megcsinálja, de számára ez nem szórakozás. Ilyenkor benne maradhat a repertoárban, hogy visszahozza a játékát, főleg, ha már sikeresen elsajátította a viselkedést, de ne csak így próbáljunk játszani vele. Térképezzük fel, hogy neki mi okoz örömet, és azt részesítsük előnyben.