Csupor Erik
2022. október 18 - Képek: Getty Images Hungary, Bartha László, Wikipédia –English White Terrier, Московский водолаз, Perro de pelea cordobés
Ugyan a mai értelemben vett kutyafajták többségének kialakulása a 19 és 20. század fordulójára tehető, a történelem során léteztek olyan „kutyatípusok”, amik nyomot hagytak az emberi emlékezetben és a krónikákban. Ezek közül azt a tízet mutatjuk be, akik emlékezete feladatuk különlegessége, vagy a mai utódaik miatt leginkább fennmaradt a kutyás történelmi irodalomban.
A ma ismert fajták kialakulása/kialakítása előtt, néhány társasági kutyát kivéve, a kutyák döntő zömét munkára használták és emiatt a küllemük egyáltalán nem volt fontos, kizárólag a munkaképességük. A kutyák megítélésében kizárólag az számított, hogy az adott eb alkalmas volt-e a neki szánt munkára és hatékonyan látta-e el a feladatait. Ha ez teljesült, a gazda szempontjából teljesen lényegtelen volt, hogy milyen a szőrzet rajzolata, vagy hány cm a marmagassága, mint ahogy a fordított eset is igaz volt: akármilyen szép volt egy munkakutya, ha nem volt hatékony a munkavégzésben, a vérvonalát általában kiszelektálták a többi közül.
Ettől függetlenül az természetesen elmondható, hogy mivel a kutyák döntő zömét speciális feladatokra alkalmazták, kialakultak bizonyos típusok (amikből később kialakultak a fajták), amiket sok esetben egységes néven említettek, annak ellenére, hogy küllemükben igen nagy eltérések lehettek. Ezek a kutyák általában akkor tűntek el végleg a történelem „süllyesztőjében”, ha valamilyen változás következtében korábbi feladatkörük megszűnt, és arra a tevékenységre már nem volt szükség a későbbiekben.
Ez a hófehér angol terrier fajta a sok-sok középkori és újkori Angliában létező terrier ős egyike volt. Emlékezete azért maradt fenn mind a mai napig, mert két fontos, napjainkban is nagyon népszerű fajta, a bullterrier és a boston terrier kialakulásában volt meghatározó szerepe. A fehér terrierek a források szerint a 20. század elején tűntek el végleg, napjainkban nem léteznek önálló fajtaként.
Ez a mai pitbull terrierekhez sokban hasonlító, valószínűleg bulldogok keresztezésével kialakított fajta a Skóciában élő cigány népesség körében volt népszerű és elsősorban kutyaküzdelmekre tartották őket. A források szintén a 19-20. század fordulóján említik őket utoljára, azóta a fajta nyom nélkül eltűnt.
Az egykori szovjet flotta számára tenyésztették ki mesterségesen orosz kinológusok, újfundlandik és kaukázusi juhászkutyák keresztezésével. A cél egy vízi mentőkutya létrehozása lett volna a flotta számára, a tenyésztés azonban nem járt sikerrel. A programot leállították, a moszkvai vízikutya pedig kihalt az 1980-as évek elején.
A turnspit kutya egy rövid lábú, távolról a tacskóra hasonlító fajta volt Angliában, akiket egyetlen célra használtak: a korabeli angol fogadókban egy kereket hajtva forgatták a nyársakon forgó sült húsokat. A 19. században tűntek el nyomtalanul, amikor a konyhatechnika fejlődése feleslegessé tette a munkájukat.
A cordobai harci kutyák az argentin Córdoba környékéről származtak és ott voltak népszerűek, elsősorban viador kutyaként. Az ok, ami miatt napjainkban is számon tartják őket: az argentin dogok kitenyésztésének egyik fontos kutyatípusa volt az 1900-as évek elején.
A bullenbeisser, vagy más néven német bulldog egy német kutyatípus volt, amit hentesek és mészárosok használtak a nagyobb haszonállatok lefogására és hajtására. Németország területéről a 19. század végén tűntek el, a mai német boxerek génállományának egy jelentős százaléka ezektől a kutyáktól származott.
Az 9 magyar kutyafajta közül a talán legkevésbé ismert erdélyi kopó rövid lábú változata, amelyik sajnos a 20. században kihalt. A források szerint külleme sokban hasonlított hosszú lábú rokonára, színe azonban zsemlesárga volt és nagyvadak helyett kisebb méretű állatokat vadásztak vele. A fajtát az 1990-es évek végén nyilvánították kihaltnak, habár időnként hallani lehet újra tenyésztési próbálkozásokról.
A leírások szerint nagytestűek és erősek voltak és Kubában mindenes kutyaként használták őket. Vadásztak velük, kutyaviadalokon használták őket és a szökött rabszolgákat is nekik kellett felkutatni és elfogni. A mostani források szerint a 19. század végén tűntek el, hiszen ősi feladataik a háttérbe szorultak, azokra a későbbiekben nem volt szükség.
A kinológusok véleménye szerint körülbelül a 19. század közepéig használhatták az akkori Magyarország területén ezeket a dog és/vagy masztiff típusú kutyákat, hasonló célokra, mint az ős angol bulldogokat és a német bullenbeissereket. A mezőgazdaság és az állattartás megváltozása miatt szinte nyom nélkül tűntek el hazánk területéről. Pontos történetük megismerésére és részben rekonstrukciójukra több projekt is zajlik jelenleg Magyarországon.
Az összes, napjainkban ismert korábban kihalt kutya fajta közül nem kérdés, hogy az ős angol bulldogoknak (kiemelt képen látható) volt a legnagyobb szerepe a kutyák történetében. Ne úgy képzeljük el őket, mint a mai angol, vagy francia bulldogokat. Ezek az erős, kiváló kutyák voltak a közép- és újkor legszéleskörűbben használt munkakutyái és erőgépei. Szinte minden napjainkban ismert bull típusú kutya és sok masztiff típusú kutya ősei egyértelműen az ős bulldogokra vezethetőek vissza.
Kövess minket!
Kapcsolódó cikkek