A juhászkutyák S-W-ig: örök kedvencek és ritka szépségek

Az FCI I. fajtacsoportjában, a juhász és pásztorkutyák (kivéve svájci pásztorkutyák) 1. alcsoportjában kapnak helyet a juhászkutyák.

Mai cikkünkben S-W-ig tárgyaljuk a 10 juhászkutya történelmét és jellemét.

1. Saarloosi farkaskutya

Leendert Saarloos holland zoológus és kutyatenyésztő úgy gondolta, hogy a német juhászkutya túlságosan háziasodott, így szerette volna visszatenyészteni a természetesebb formájába. 1935-ben egy hím német juhászkutyát és egy szürke farkast pároztatott. Az utódokat német juhászkutyával tenyésztette vissza, így negyedrészben farkasvérrel rendelkező ebeket nyert. Az eredmény egy olyan erős, szívós, önálló társkutya, ami közelebb áll farkas őséhez. 1981 óta ismeri el hivatalosan az FCI.

A saarloosi farkaskutya energikus, életteli és a terveknek megfelelően magabiztos eb. A fajta odaadó és nagyon hűséges gazdájához, de az idegenekkel szemben távolságtartó. A természetes, farkasszerű viselkedés és az ismeretlen helyzetek elől való menekülési vágy jellemző rá. Keveset ugat, kiváló a szaglása és nagyon erős a vadászösztöne. Mivel kifejezetten farkasszerű a viselkedése, nem javasolt egyedül tartani, társaságban érzi magát a legjobban.

2. Schapendoes

A 19. század végén és a 20. század elején Hollandia egész területén összeakadhattunk a schapendoes-szel, aki elsősorban juhászkutyaként tevékenykedett. A pásztorok nagyra becsülték munkamorálja és intelligenciája miatt. Rokonságban áll a szakállas collie-val, a lengyel alföldi juhászkutyával, az óangol juhászkutyával és még elvileg a pulival is. A második világháború alatt a fajta szinte eltűnt, de az emberek nem akarták elengedni, így mindent megtettek, hogy újjáélesszék, ami szerencsére sikerült is nekik.

Juhászkutyához híven ragaszkodó és szeretetteljes eb, akinek a puszta jelenlététől is jobb kedvre derül az ember. A rá bízott javakat nem agresszíven védi, ha megfelelően szocializálják szinte biztos, hogy ideális családi kutya válik belőle. Arra azért figyelni kell, hogy sok mozgásra van szüksége, így aktív gazdiknak ajánlott a schapendoes. Az egyes kutyák temperamentuma eltérő lehet, ugyanis független fajta, így a képzése itt-ott nehézségekbe ütközhet. Emiatt csak gyakorlott gazdáknak javasolt.

3. Schipperke

Sok fajtához hasonlóan a schipperke eredete is homályos, de annyi biztos, hogy Belgium flamand területéről származik. Feltehetően már a 17. században is létezett ennek a helyes kis fekete démonnak az őse. Akkoriban igen nagyra értékelték a munkások és cipészek: kiváló tehetsége volt a patkány-, egér-, és vakondfogáshoz. Le sem tagadhatná spicc jellegét, ám ha jobban megfigyeljük, az sem meglepő, hogy a 4 belga juhászkutya közül a groenandael áll hozzá a legközelebb mind jellemét, mind külsejét tekintve.

Vonzó megjelenése és apró mérete ellenére sem ölkutya, aki tétlenül várja a simogatást. Remek az apportírozó képessége és sportokban is jeleskedik. Megfelelő lefárasztás mellett persze lakásban is nagyon jól érzi magát, de csak akkor, ha a mentális és fizikális stimulációjáról is gondoskodik a gazda. Jelző- és őrkutyának is kiváló, emellett pedig nagy előnye, hogy a gyerekekkel is remekül kijön. Magabiztos, határozott, kedves és érdeklődő kis eb, aki remekül alkalmazkodik a változó körülményekhez. Egy aktív gazda életébe örömöt és izgalmat hozhat.

4. Shetlandi juhászkutya

Bár a sheltie olybá tűnhet, mintha a hosszúszőrű skót juhászkutya apró változata lenne, ez nem így van, bár szintén skót felmenőkkel rendelkezik. Ősei már az 1700-as években is aktívan dolgoztak a szigeten. Ahogy a shetlandi póni és a törpejuhok, úgy a shelti is apró termetű, ami a szigetlakók számára praktikus megoldás volt. Akkoriban az ottlakók nem jutottak hozzá sok ételhez, így kisebb testű állatokat tenyésztettek, melyeknek nem volt annyi táplálékra szükségük. Előfordult, hogy ezeket a kutyákat akár napokra is magukra hagyták a juhokkal, amikor is magukra voltak utalva az élelemszerzés tekintetében.

Amennyire hatékony és tehetséges munkakutya volt hajdanán a sheltie, ma annyira remek családi kutya. Akkor igazán boldog, ha foglalkoznak vele, és lehetősége van a mozgása, így egy aktív háztartásban lehet igazán kiegyensúlyozott. Intelligenciája kimagasló, nagyon gyorsan tanul, issza a gazda minden szavát. Érzékeny természete van, amit a nevelésénél és a vele való együttélésnél is szem előtt kell tartani, nagyon könnyen átveszi a gazda hangulatát. Természetesen lakásban is könnyedén tartható, ha a mozgásra és az agytornára is nagy hangsúlyt fektetünk az esetében.

5. Skót juhászkutya (hosszúszőrű)

A hosszúszőrű skót juhászkutya impozáns felmenőkkel büszkélkedhet; ezek a kutyák feltehetően az 5. században érkeztek a Brit-szigetekre a római csapatokkal együtt, majd keveredtek a helyiek ebeivel. A skót juhászkutya mai formája a Skót-felföldön forrt ki, ahol juhterelésre használták ezt az élénk és elegáns négylábút. Külső megjelenéséből gondolhatnánk, hogy valószínűleg az arisztokrácia kedvence lehetett, ezzel ellentétben azonban egyértelműen a szegény ember kutyája volt. A 19. században Viktória királynő is beleszeretett a skótjuhászba, amit népszerűsített is; így vált a szerény pásztorkutyából igazi szenzáció.

Megérzésed nem csal, a skót juhászkutya minden, amit egy aktív gazda kívánhat magának: intelligens, könnyen tanítható, kedves, szeretetteljes és gyengéd. A gyerekekhez is barátsággal fordul, többek között emiatt is alkalmas családi kutyának is munkakutya létére. Nagyon szeret a gazdája közelében lenni, akinek a hangulatára rendkívül fogékony. Nevelése nem ütközik nagyobb kihívásba, ha megfelelően lemozgatják, képes egy lakás körülményeihez is alkalmazkodni. Lezser, könnyed természete és könnyen képezhetősége miatt első kutyának is jó választás lehet.

6. Skót juhászkutya (rövidszőrű)

A rövidszőrű skót juhászkutya kevésbé ismert, főleg, ha hosszúszőrű testvérével hasonlítjuk össze. Több szervezet (Amerika, Kanada) a két kutyát a skót juhászkutya két változatának tekinti, míg mások, ahogy az FCI is, két különálló fajtaként értelmezi. Ahol egy fajtának tekintik, ott lehetőség van arra, hogy keresztezzék őket; külön statisztikákat is vezetnek ezekhez az ebekhez. A rövidszőrű juhászkutya története sok fajtához hasonlóan spekulációkon alapul. Egyes elméletek szerint ők is, és a hosszúszőrű változat is a Skóciában megtalálható collie-kból alakult ki. Ahogy Viktória királynő érdeklődni kezdett a skót juhászkutya iránt és saját kennelébe is vásárolt néhány fajtát, a rövidszőrű változat is érdeklődés tárgyává vált. Ebben a periódusban kezdett átalakulni a munkakutya társkutyává.

Aki megszokta a hosszúszőrű skót juhászkutya megjelenését és életében először látja meg a rövidszőrű változatot, egy pillanatra azt érezheti, hogy valami nem stimmel ezzel az ebbel. Olyan érzést kelthet az emberben mikor egy olyan személyt lát szemüveg nélkül, akit eddig még soha. Azonban amikor megszokja a szemünk a látványt, láthatjuk, hogy egy remek kiállású, elegáns kutyával van dolgunk. Temperamentumát tekintve szinte mindenben mása hosszúszőrű testvérének.

7. Svájci fehér juhászkutya

A svájci fehér juhászkutya a német juhászkutya közeli rokona. Ezek között mindig is léteztek fehér egyedek, amelyek a 19. századig elfogadottak voltak a fajtaszabvány szerint. Sőt, szerették is ezeket a kutyákat, ugyanis a bundájuk színe miatt könnyebben megkülönböztették szürkületkor a nyájra támadó ragadozótól. Ebben az időben azonban elterjedt a hit, mely szerint ezek a kutyák számos egészségügyi problémával küzdenek. A II. világháború után amerikai és kanadai tenyésztők kezdtek el dolgozni a fehér vérvonal felkutatásán és fenntartásán, ami végül sikerrel is járt.

A svájci fehér juhászkutya remek adottságokkal rendelkezik, amelyek egy hozzáértő kézben való drágakővé csiszolhatók. Intelligens, fegyelmezett, remek a munkamorálja, gyorsan tanul és élvezi is azt. Korai szocializációja és megfelelő lemozgatása azonban elengedhetetlen, ezek hiányában ugyanis destruktívvá válhat. Érzékeny, barátságos, gyengéd kutya, aki a gyerekeket is nagyon szereti és terápiás kutyaként is fantasztikus. Kertes házba jobban illik nagy mozgásigénye miatt, de nagyon szeret a gazda közelében lenni, így arra nem alkalmas, hogy kitegyék az udvarba, majd elvigyék sétálni, ha úgy alakul. Érdemes vele programokat szervezni, kutyaiskolába járni, hogy kiaknázzuk képességeit és igazán boldoggá tegyük.

8. Szlovák csuvacs

A szlovák csuvacs sarkvidéki farkasoktól származik, amelyek jégkorszak előtti maradványait Európa hegyvidékein a gleccserek őrizték meg. Ezek közé a területek közé tartoznak a Kaukázus északi lejtői, a Rodope-hegység, a Kárpátok, különösen a Tátra, Abruzzo hegyei, a Pireneusok és az Alpok északi része. Ezt felsorolva talán nem is olyan meglepő, hogy a szlovák csuvacs, a pireneusi hegyikutya, az abruzzói juhászkutya és a komondor szinte megszólalásig hasonlítanak. A szlovák alpesi gazdálkodás nagyon ősi hagyományokkal rendelkezik, így a csuvacs a havasi juhokkal, a hucul lovakkal és a többi jellegzetes helyi állattal együtt képzi ennek az alapját. A fajtát már a 17. században jól dokumentálták, de sajnos ahogy a térségből eltűntek a farkasok, úgy a fajta kezdett feledésbe merülni, akárcsak a pireneusi hegyikutya. 1950-ben kezdték el a rehabilitálást. A szlovák csuvacs egy remek mindenes kutya, aki a nyájak őrzése mellett jó házőrző és társkutyának is kiváló.

Temperamentuma múltjához illően bátor, éber, figyelmes és élénk. Vérében az őrző-védő ösztön, így erre a nevelésnél nagy hangsúlyt kell fektetni. A család, a gazda számára a minden, tűzön-vízen keresztülmenne értük. Idegenekkel szemben bizalmatlan, amennyiben családi kutyaként szeretnénk tartani, a szocializálásnál ezt figyelembe kell venni. Magabiztos, nyugodt állat, aki bár kint aktív és mozgékony, bent békésen viselkedik. Gyerekekkel és más háziállatokkal is megtalálja a közös hangot.

9. Welsh corgi cardigan

A welsh corgi cardigan a teckel kutyacsalád leszármazottja, amelyből a basset hound és a tacskó is ered. A rendelkezésünkre álló adatok alapján körülbelül 3000 éve létezik Walesben, ahová eredeti formájában a kelta törzsek hozták be vándorlásaik során. A cardigan eredeti munkája az volt, hogy a szarvasmarha állomány előtt menjen és megtisztítsa az utat az esetleges ragadozóktól és más veszélyforrásoktól. Később pásztorként is bizonyíthatott, vagyis terelhette a marhákat. De nem elégedtek meg ennyivel, patkányfogásra is bevetették, sőt, házi kedvencként is funkcionált. A cardigan és a pembroke 1934-ben vált ketté a heves viták és nézeteltérések miatt, melyekről itt olvashatsz.

Pásztorkutya-örökségéhez hűen alkalmazkodó és felelősségteljes eb, aki ugyan ma már kevesebbet dolgozik eredeti szakmájában, még mindig vannak olyan helyek, ahol szívesen tartják annak céljából. Éles elméjének és könnyű képezhetőségének köszönhetően remek családi kutya lehet, de a gazdájának szem előtt kell tartania kedvence viszonylag nagy mozgásigényét és karakán természetét is. Egyesek szerint kiegyensúlyozottabb, mint a pembroke, és kevésbé hajlamos csipkedni az ember bokáját, ami múltjából adódóan szinte természetesnek vehető.

10. Welsh corgi pembroke

A kelta legendák az egyik legősibb fajtának tartják a corgikat. A pembroke-ok elődeinek a vallhundokat vélik, akiket több mint ezer éve vittek a vikingek Walesbe, ahol spiccekkel keresztezték őket. Egy 1086-os földbirtokkönyvben már említik a fajtát, amely nevét Pembrokeshire grófságról kapta. Élénk természetüknek, kimagasló terelőösztönüknek és apró termetüknek köszönhetően villámgyorsan cikáztak a marhák lábai között utasítva őket a helyes irányba. Jelzőkutyaként is előszeretettel alkalmazták.

A welsh corgi pembroke egy hatalmas egyéniség kicsi testbe zárva. Karakán, határozott, az öleb elnevezéssel a legkevésbé sem tud azonosulni. Eleven és kíváncsi, szeret mindenről tudni, ami a környezetében zajlik. Tanulékony és értelmes kutya, aki igen mozgékony is. Csak olyan családok és gazdák számára ajánlott, akik elég időt és energiát tudnak szánni a lemozgatására. Ha ez megvan, a pembroke egy igazi családi eb, aki vidámságot hoz még a legszürkébb hétköznapokba is.

Fontos!

Az FCI fajtacsoportok szerinti jellemzéseink célja, hogy megismertessünk a hivatalosan is elismert kutyafajtákkal. Igyekszünk a hely szűkössége ellenére, amennyire csak lehet, részletesen beszámolni róluk, de sajnos arra nincs lehetőségünk, hogy mindent megosszunk veletek az adott fajtákról. A fajtaválasztás előtt mindig tájékozódj többféle releváns forrásból is, és ami még fontosabb, több tenyésztőtől! Egy felelős szakember beszélni fog arról, hogy az adott fajtának mik lehetnek az esetleges hátulütői, és azt is el fogja őszintén mondani, hogy az életviteled és lehetőségeid alapján alkalmasnak ítél-e meg a fajta tartására.