A 3 apró méretű terrier és a tacskó: csöppnyi testekben hatalmas egyéniségek

Az FCI III. fajtacsoportjában, a Terrierekben kapnak helyet a 4. alcsoportban az apró méretű terrierek, a IV. fajtacsoportban pedig egyedüliként a tacskó.

A következőkben a 3 apró méretű terrier és a tacskó múltját és jellemét ismerheted meg.

1. Kis angol terrier

A kis angol terrier vélhetően a black and tan terrierekből fejlődött ki, és valószínűleg a kis olasz agarakat is bevontak a tenyésztésben. Közeli rokona a manchester terriernek. Karrierjét a kegyetlen patkánycsali nevű véres sportban kezdte a viktoriánus Angliában, ahol kistestű kutyákat egy arénába helyezték patkányokkal együtt. Az emberek fogadásokat kötöttek arra, hogy melyik kutya öli meg a leggyorsabban a legtöbb patkányt. Ezeket az apró kutyákat igen nagyra értékelték; az volt a lényeg, hogy minél kisebb legyen, de nagyon rövid idő alatt nagyon sok patkányt legyen képes elpusztítani. Szinte egy időben váltak ezek a versenyek illegálissá, és alakult meg az angol Kennel Club. A kis angol terrier elegáns megjelenése miatt nagyon hamar bekerült a kiállítások világába. Ma már sajnos rendkívül ritka, a kihalás fenyegeti.

Élénk, eleven kis kutya kimagasló intelligenciával. Megjelenése finom csontozata ellenére sem tűnik feltétlenül törékenynek, van benne karakánság, kíváncsiság és határozottság bőven. Könnyen és szívesen tanul, nagyon szeret mindent a családdal együtt csinálni. A magányt nehezen viseli a kis angol terrier. Idegenekkel szemben bizalmatlan lehet, a prédahajtási ösztöne és terrieres jelleme miatt nagyon fontos a korai szocializáció és a határozott, de gyengéd nevelés.

2. Ausztrál selyemszőrű terrier

Nagyon hasonlít a yorkshire és az ausztrál terrierekhez, ami nem is csoda, hiszen belőlük tenyésztették ki a 19. század végén, de egyes források szerint bevontak az egyenletbe cairn, Dandie Dinmont és skye terriereket is. Bár a legtöbb ausztrál fajta munkakutya, a selyemszőrű terriert elsősorban házi kedvencnek alkották meg. Csak bónusz, hogy a tapasztalatok szerint rágcsálóirtásban is remekel, sőt, a kígyóktól sem retten meg. A fajta talán egyik leghíresebb képviselője, Fizo, 1996-ban megmentett három, az udvaron játszó gyereket a világ egyik legveszélyesebb hüllőjétől, a textilmintás barnakígyótól.

Igen határozott és független teremtés, de ennek ellenére a gazdához és a családhoz mélyen ragaszkodik. Élénk kis kutya, akinek kedvessége határtalan. Nemcsak a rágcsálókkal bánik el profiként, de jelzőkutyának is fantasztikus. Szeret a családjával lenni, könnyen alkalmazkodik mindenféle körülményhez, így terriersége ellenére is sokak számára ideális társ lehet. Csak bent lehet tartani, a lemozgatására azonban nagyon kell figyelni, aktív kutya.

3. Yorkshire terrier

Ennek a csinos kis kutyának a múltja kevésbé glamúr, mint azt elsőre gondolnánk. Eredetileg a 19. századi Angliában tenyészették ki patkány és rágcsálóvadászatra. A munkások körében rendkívül elterjedt volt, a szegény emberek kutyájának tartották. A yorkshire terriert bányászok is nagyra értékelték, a kutyák ugyanis a járatokban hangos ugatással jelezték, ha robbanékony gázokat észleltek.

Kicsi a bors, de erős! Engedd meg, hogy ezzel az elcsépelt közmondással kezdjünk, de annyira illik a fajtához. Határozott és büszke jószág, aki hajlamos lehet a terrieres makacsságra is, de közben elképesztően szórakoztató jelenség. A gazda a mindene, idegenekkel szemben távolságtartó lehet. Játékos, tanulékony, de a prédahajtási ösztöne gyakran előtör még belőle, így a megfelelő szocializációról és a nevelésről nem szabad megfeledkezni az esetében. Könnyen alkalmazkodik a változó körülményekhez, a lényeg számára, hogy az imádott gazda a közelében legyen.

4. Tacskó

A tacskó eredete a 15. századig visszavezethető. Németországban tenyésztették ki, valószínűleg francia vadászkutyákból, pincserekből és schnauzerekből. Régen a tacskókkal való vadászat csak a nemesek kiváltsága volt, Napóleon is nagy rajongója volt a fajtának. Több verziója is létezik, a rövidszőrű, a szálkásszőrű és a hosszúszőrű. A szálkásszőrű tökéletesítéséhez terriereket használtak, a hosszúszőrűéhez pedig szettereket. A II. világháború után a fajta népszerűsége is hatalmasat esett. Olyannyira, hogy eredetileg az Óz, a csodák csodája című film tacskó szereplőjét is lecserélték.

A vadászkutya múltjából fakad, hogy rendkívül önálló és határozott, mindig tudja, hogy mit akar. Kis mérete miatt hajlamosak lehetünk elnézni neki olyan dolgokat, amit egy nagy kutya esetében sosem tennénk. Ahhoz, hogy kiegyensúlyozott és könnyen kezelhető társunk legyen a személyében a korai szocializációs és a határozott, de kedves nevelés elengedhetetlen. Nagyon jól alkalmazkodik a környezetéhez és a gazdájához, idegenekkel szemben távolságtartó lehet. Okos kutya, aki mellett biztosan nem lesz egy unalmas pillanatunk sem. Nem igényel túl sok mozgást, de az elhízás rá is leselkedik, ezért a rendszeres mozgatásáról nem szabad megfeledkezni.

Fontos!

Az FCI fajtacsoportok szerinti jellemzéseink célja, hogy megismertessünk a hivatalosan is elismert kutyafajtákkal. Igyekszünk a hely szűkössége ellenére, amennyire csak lehet, részletesen beszámolni róluk, de sajnos arra nincs lehetőségünk, hogy mindent megosszunk veletek az adott fajtákról. A fajtaválasztás előtt mindig tájékozódj többféle releváns forrásból is, és ami még fontosabb, több tenyésztőtől! Egy felelős szakember tájékoztatni fog arról, hogy az adott fajtának mik lehetnek az esetleges hátulütői, és azt is el fogja őszintén mondani, hogy az életviteled és lehetőségeid alapján alkalmasnak ítél-e meg a fajta tartására.