hirdetés

Fajtatiszta vagy keverék: a hosszabb élet fontosabb vagy a szelektálás?

László Enikő, 2021. július 4

Fajtatiszta vagy keverék, mindegyik kutya egyformán értékes és szeretetre méltó. Azonban mindkettő más-más előnyökkel rendelkezik.

hirdetés

Valamilyen oknál fogva sokan össze akarják hasonlítani a kutyákat. Vajon a fajtatiszta vagy a keverék a jobb? Vitathatatlan tény, hogy akár az egyik, akár a másik csoporthoz tartozik, minden kutya tökéletes a maga módján. Az, hogy ki, milyen társat szeretne csupán egyéni döntés kérdése. Mivel mindkettőnek megvan a maga előnye, a hasonlítgatásba mi is beszállunk, és megmutatjuk, melyiknek mi is az pontosan. Azt azonban előre eláruljuk, hogy túl nagy különbség nincsen a két csoport között, ezért nem érdemes csupán az egyiket pártfogásba venni. Mindegyikőjük egyenlő, egyformán értékes társ.

A kutyák igen sokfélék.

A fajták sokszínűsége

Az ember nem véletlenül kezdett bizonyos célokra kutyákat szelektálni, szervezetten tenyészteni. Minden fajtának megvan a maga bája, szépsége, különleges, a többitől eltérő személyisége. Míg egyes ebek kiváló terelőkutyák, mások társasági ölebek, rettenthetetlen védelmezők vagy kitűnő szimatú vadászok. A történelem során az embereknek különféle kutyákra volt szüksége, egyéni igények és célok alapján. Ehhez pedig elengedhetetlen a célzott tenyésztés, a fajták kialakítása.

Minden kutyafajta eltérő igényekkel rendelkezik és más-más célból lett kitenyésztve.

Ha fajtatiszta társat szeretnél, és megbízható tenyésztőtől vásárolsz, nagy valószínűséggel nem kapsz zsákbamacskát. Tudod, nagyjából hogyan fog kinézni és milyen temperamentuma lesz felnőtt korára. (Természetesen az egyedi különlegességei mellett.) Hiszen azért lett kitenyésztve, hogy minél jobban idomuljon a gazda elvárásaihoz. Ha bizonyos feltételeknek kell megfelelnie (például kicsi a lakás, nincs kert, allergiás van a családban), könnyebb egy fajtatiszta kölyökkel tervezni, mint egy keverékkel.

Rövidszőrű magyar vizsla kölyök.

Az egészség mindenek felett

A fajtatiszta kutyák populációját kennelklubok és tenyésztőszervezetek fogják össze. A történelem során azonban számos esetben előfordult, hogy egyes szervezetek átestek a ló túloldalára, és a kutya fizikai és mentális egészsége elé helyezték a kinézetét. Ezt legtöbbször a rövid orrú fajták, például a francia bulldog és a mopsz szenvedték meg. Az utóbbi években szerencsére világszerte normalizálódni kezdett a helyzet.

Mopsz és francia bulldog.

Soha ne vásárolj szaporítótól

A ritka fajták hátulütője, hogy a beltenyészet fenyegeti a fennmaradást, hiszen olyan kevés van belőlük. Másik hátrány a népszerűség. A legtöbben úgy akarnak értékes, drága, divatos kutyát, hogy az árát már sajnálják rá. Ekkor jönnek képbe a szaporítók, akik borzasztó körülmények között tartják a népszerű fajtajellegű ebeket, akiknek ki tudja ki volt a szülője. Milyen betegségei vannak? Biztosan nem beltenyészetből származik? Valóban fajtatiszta lenne? Szinte lehetetlen ezekre tudni a választ. Ezért, ha fajtatiszta társat szeretnél, csak megbízható tenyésztőtől vásárolj kiskutyát! Ha csupán elég a fajtajelleg, a különböző fajtamentő szervezetek készséggel állnak rendelkezésedre!

Márton Attilával beszélgettünk arról, hogy ki a jó tenyésztő, honnan ismerhető fel:

A keverékek hosszabb ideig élnek?

A nagy számok törvénye alapján elmondható, hogy a keverék kutyák általában hosszabb ideig élnek, mint a fajtatiszták. Mivel nem egy viszonylag szűk populáción belül párosodnak, ezért náluk kisebb az esélye annak, hogy betegségeket örököljenek. Tehát nagyobb genetikai változatosságuk miatt általában egészségesebbek a fajtatiszta társaiknál, de a különbség nem kiemelkedően nagy mértékű.

A viselkedési problémák dilemmája

A viselkedési problémák azonban gyakrabban kialakulnak a keverékeknél. Erre az a magyarázat, hogy sokszor az utcán vagy rossz körülmények között nevelkedtek, sanyarú sorsuk volt. Azért húzhatnak a pórázon, éreznek késztetést, hogy felugráljnak az emberekre, mert rengeteg, más kutyáknak hétköznapi dolog, cselekedet ismeretlen számukra, és ritkán találkoztak kétlábúval. Tehát nem feltétlen keverék mivoltuk, csupán nehéz, szocializációtól szinte teljesen mentes kölyökkoruk alakítja ki bennük a viselkedési problémát.

Az utcakutya lét elengedhetetlen feltételei

A mai ismeretlen eredetű keverékek felmenői önálló, határozott, éber ebek voltak. Ez számított előnyös viselkedésnek az utcán, hiszen csak ezek a példányok maradhattak életben a nehéz körülmények között. Ezzel szemben a tenyésztők kifejezetten azokat az egyedeket részesítették előnyben, akik általánosságban véve – sok más tényező mellett – barátságosak, szófogadók és behódolók voltak az emberrel szemben. Ennek ellenére a keverékek is egyértelműen ideális társak, gyakran kiváló munkakutyák, terápiás ebek.

Az utcakutyák élete igen nehéz, a körülményekhez muszáj alkalmazkodni.

A keverék kölyök zsákbamacska?

Nem feltétlenül. A kölykök mancsának méretéből már korán lehet következtetni arra, később mekkorára fog megnőni. Ha kiskorában kerül hozzád kedvenced, szocializációját te végzed, így csak rajtad áll, hogyan formálod személyiségét.

Mit mondanak a kutatók?

Az ELTE és az MTA kutatói megállapították, hogy a keverék kutyák tovább élnek, de nagyobb számban küzdenek viselkedészavarral. Köztük magasabb a szukák aránya, körükben gyakoribb az ivartalanítás, általában idősebb korukban kerülnek gazdához és kevesebb kutyaiskolai képzésben volt részük, mint fajtatiszta társaiknak. Mindez gyakran a menhelyi múltjukhoz köthető. Gazdáikról elmondható, hogy gyakrabban nők, fiatalok, kevesebb tapasztalattal rendelkezők, illetve alacsonyabb szinten iskolázottak, mint a fajtatiszta ebek tulajdonosai.

A keverékek tanulékonyabbak?

Ezeket a kutyákat gyakrabban tartják egyedüli négylábúként, illetve kizárólag lakásban tartott ebként. A kutatók azt is megállapították, hogy a keverékek kevésbé kiegyensúlyozottak, de képezhetőbbek, tanulékonyabbak, mint fajtatiszta társaik.

Designer kutyák dilemmája

A ma népszerű, úgynevezett designer fajták célzott keresztezés eredményei. Bennük akarják ötvözni a két szülő pozitív tulajdonságait, ám ez gyakran rosszul sül el. Az emberek leginkább státuszszimbólumként tekintenek ezekre a kedvencekre, hiszen ritkák, egyediek. De ennek rengeteg hátulütője van. Sokszor a leendő gazdák nem azt kapják, amire számítanak. Az ilyen kiskutyák genetikai háttere általában ismeretlen, és sokféle betegség alakulhat ki náluk. Olykor akár életképtelen egyedek is születhetnek.

A puggle-t eredetileg egy olyan ölebnek szánták, akinek nincs problémája a légzéssel, a beagle hosszabb orrának köszönhetően. De fordítva sülhet el a dolog, hiszen nem minden egyed születik így.

Gondoljunk csak egy puggle-re, ami a mopsz és a beagle keveréke. Utóbbi egy igazi kalandor, mindig menne, felfedezne, energikus fajta. Ezzel szemben a mopsz testfelépítése nem támogatja a kifejezetten aktív, örökmozgó életmódot, hiszen rövid, nyomott orrán nehezen kap levegőt. Mi történik, ha az utódok a beagle temperamentumát, de a mopsz testi adottságait öröklik? Kapunk pár kutyát, akik mindig csak mennének, de nem bírják tartani saját tempójukat a szerencsétlen testi adottságaik miatt. Nem éri meg laikusként kísérletezni.

Mindegy, hogy keverék vagy fajtatiszta kutyád van, mindegyik egyformán értékes és szeretetre méltó, aki a legjobb barátod lesz életed végéig. A két csoportot versenyeztetni épp ezért egyáltalán nem érdemes.

(Képek: Getty Images Hungary)

hirdetés
Webshop
További cikkeink

Keresés az oldalon