Komondorok nevelték az oroszlánkölyköket az állatkertben: különleges barátságok kutyák és nagymacskák között

A kutyák és a macskafélék az általános vélekedés szerint nem igazán jönnek ki jól. Azonban erre sok páros rácáfol, és nemcsak, hogy kutya-macska barátságok szövődnek gyakran, hanem az ebek akár tigrisekkel, oroszlánokkal, leopárdokkal vagy párducokkal is képesek szoros kapcsolatot kialakítani.

A kutya és a macskafélék metakommunikációja nagymértékben eltér egymástól, és gyakran ez okozza közöttük a konfliktust. Emellett általános természetük, jellemvonásaik is igencsak mások. A helyzetet pedig csak fokozza, ha nem is egy hétköznapi macskáról, hanem egy vad ragadozóról van szó. De, ahogyan az ebek a cicákkal, úgy olykor a nagymacskákkal is szoros barátságot kötnek. Szinte mióta állatkertek léteznek, azóta bevett szokás, hogy a valamilyen módon elárvult oroszlán-, tigris-, leopárd- vagy párduckölyköket kutyák nevelik. De nemcsak ily módon kötnek szoros barátságot. Az ebek olykor terápiás céllal vannak a nagymacskák mellett.

A gepárd és terápiás kutyája

Nandi, a gepárd a New Jerseyben található Turtle Back Állatkertben élte mindennapjait, de láthatóan nem érezte jól magát annak ellenére, hogy gondozói minden tőlük telhetőt megtettek boldogságáért. Nem sokkal később megérkezett Bowie, a kölyök labrador, aki terápiás kutyaként funkcionál a nagymacska számára. Az eb hihetetlen érzelmi támaszt nyújt barátjának, és nem mellesleg remek játszótársa is. A gondozók szerint Nandi, ha stresszes, csak rápillant a labradorra, és máris megnyugszik. A kutya békét hozott a gepárd életébe, és mindig megnyugtatja, ha az feszült lenne vagy szorongana.

Az alábbi videóban láthatod a szívmelengető párost:

Komondorok neveltek oroszlánkölyköket az állatkertben

A Magyar Cserkész, 1937. 18. évfolyam 14. száma arról ír, hogy milyen különleges feladatot volt képes ellátni a komondor:

„Érdekes tulajdonsága van: állatkerti ragadozó kölykek felnevelésével felbecsülhetetlen szolgálatot tesz. Csodálatos türelemmel szoptatja pl. az oroszlánkölyköket.

A 8 Órai Ujság, 1935. június 141. száma arról ír, hogy 1934 október 29-én a budapesti állatkertben két oroszlánkölyök született, anyjuk teje azonban a harmadik héten elapadt. Az oroszlánokkal egy napon azonban Zsuzsinak, a komondornak is kölykei születtek. „A váratlanul előállott kényszerhelyzet adta Nádler Herbertnek, az állatkert igazgatójának azt az ötletet, hogy megpróbálja adoptáltatni a komondor anyával az oroszlánkölyköket. Az ötletet tett és a tettet siker követte, a kutyaanya barátságosan fogadta éhes vendégeit, akik most már együtt szoptak és nevelkedtek a puszta fehér fiaival.” – olvasható a lapban.

8 héttel később az oroszlánokat már hússal etették, és külön ketrecbe zárták egy komondor testvérükkel. Az állatkert igazgatója – látván, milyen jól kijön egymással a három kölyök – egy Borzas nevű pulit is betett közéjük.

„Az együtt szívott anyatej rányomta azonban bélyegét a három barátra. A két oroszlán és a komondor összetart. Idejük állandó játékban mulik. A két oroszlán macskamódra birkózik a komondorral, amely – és ez játékukban a legbűbájosabb – maga is két lábra állva pofozkodik és igyekszik mancsait ugyanúgy használni, amint azt az oroszlánkölyköktől látja. A három állat együtt alszik és együtt eszik, közös szórakozásaikban azonban csak ritkán és különös kegyképpen veszik be a későbben érkezett pulit. Ha nézeteltérés támad a csont lerágási joga körül a komondor és puli között, az oroszlánkölykök a komondor segítségére futnak, míg a megfélemlített puli le nem mond a jóízű falatról. (…) Az állatkert őrei figyelemmel kísérik az oroszlán-komondor együttes életét és a veszedelmes ösztönök első megnyilvánulásával külön fogják választani a ma még angyalian kedves és ártatlan együttest.” – írták.

Béke és Szabadság, 1955-05-18 / 20. számában Koós Tamás így írt:

„Leilát, Állatkertünk nőstény oroszlánjait, kerek két esztendeje ismerem. 1953 május első napjaiban szólt táskásomon a telefon, s Huszár Sándor bácsi, a ragadozók ápolója közölte: új kis oroszlán született az Állatkertben, de az anyaállat elpusztult a szülésben. Bundás, az öreg komondor-anya neveli tovább, a maga kölykeivel együtt az újszülöttet.”

A rottweiler és a párduc különleges kapcsolata

Luna egy imádnivaló párduc, aki egy szibériai állatkertben született. Néhány nappal világrajövetele után az anyja ismeretlen okból teljesen elutasította, és nem volt hajlandó megadni neki a létfontosságú tejet és gondoskodást. Luna túlélési esélyei csekélyek voltak, de szerencsére az állatkert egyik gondozója megmentette. A nőnek volt tapasztalata a nagymacskák nevelésében, és úgy döntött, hogy segít Lunának túlélni azáltal, hogy gondoskodik róla, és vitaminokkal teli táplálékkal eteti, amire égető szüksége volt.

Az alábbi angol nyelvű videóban láthatod a két barátot:

Hamarosan nagyon megszerette Lunát, és úgy döntött, megveszi őt az állatkerttől – de csak azért, mert tudta, hogy olyan életet adhat Lunának, amelyet megérdemel, és amilyenre szüksége van. Hamarosan Luna a család tagja lett. Találkozott a nő Venza nevű kutyájával. Hosszas bemutatkozási folyamat után egy gyönyörű barátság virágzott ki. Elválaszthatatlanok, mindig együtt vannak: játszanak, futnak, és felfedezik az őket körülvevő világot. Ők a legjobb barátok, és rendkívül imádnivalóak együtt!

Morgó és a kistigrisek

A zalaegerszegi, Csácsi-hegyen található állatsimogatóban júliusban születtek kistigrisek. Miután bizonyossá vált, hogy anyjuk nem tudja ellátni őket, Morgó kutya sietett a kicsik segítségére. Bár nem ő eteti őket, mindig gondoskodik róluk, például rendszeresen tisztogatja őket. A róluk készült videót ezen a linken nézheted meg.

(A cikk az ADT segítségével készült.)