Ez történne a kutyafajtákkal, ha eltűnnének az emberek

Sokunk számára a kutyánk a legjobb barátunk. De mi történne a kedvencekkel, ha hirtelen eltűnnénk? Hogyan változnának meg a népszerű és szeretett kutyafajták a túlélésért vívott harcban?

Korábbi cikkünkben már foglalkoztunk a kérdéssel, hogy vajon mi történne a kutyákkal, ha a gazdik hirtelen eltűnnének a Föld színéről. Abban viszonylag biztosak lehetünk, hogy nem halnának ki, és vadabb formában ugyan, de megtalálnák a túlélés eszközeit. De vajon minden kutya életképes lenne az emberek nélkül, és előbb-utóbb alkalmazkodna az új környezethez? Azt is érdekes megvizsgálni, hogyan változna a megjelenésük.

A mai kutyákat az ember alkotta

Kétségkívül a kutya a világ egyik legsikeresebben háziasított faja. Évszázadok óta fejlődnek a gazdik vigyázó tekintete mellett, az utóbbi évtizedekben megjelent szelektív tenyésztés pedig a fajon belüli sokféleséget hozta létre. Egyedi fajták jöttek létre, amelyek széles skálán vonultatják fel a legkülönbözőbb fizikai jellemzőket. A hatalmas dogoktól az apró csivavákig mindenféle méretű és megjelenésű eb szaladgál a világban.

A mai változatos kutyafajták a modern szelektív tenyésztés eredményei. A ma ismert sok száz kutyafajta mindegyike a fizikai és viselkedésbeli tulajdonságok egyedi keverékét hordozza. A tenyésztők kulcsfontosságú szerepet játszanak ebben, szándékosan választva ki, mely tulajdonságok kívánatosak, ezzel befolyásolva a fajták jövőbeli irányát.

Jót teszünk a kutyáknak?

Tudjuk, hogy bizonyos tulajdonságok, amelyek az embereknek tetszenek, komoly hatással vannak az ebek egészségére és jóllétére. Például a lapos arcú kutyák nehezen lélegeznek a beszűkült orrjárataik és megrövidült légutaik miatt. Ezt az általános légzési nehézséget asztmához hasonlítják. Ezek a kutyák magasabb arányban szenvednek bőr-, szem- és fogproblémáktól is a normál orrú kutyákhoz képest. Vajon boldogulna egy ilyen kutya az emberek segítsége nélkül?

Sok modern kutya orvosi beavatkozásra szorul még a szaporodáshoz is. Például a francia bulldogok és csivavák gyakran csak császármetszéssel képesek szülni, mivel a kölykök feje nagyon nagy a nőstények medenceszélességéhez képest.

És noha a házi kedvenceknek előnye is származik abból, ha egy család tagjaként élnek, sok állat nagyon elszigetelt és szigorúan ellenőrzött hétköznapokat él, ahol kevés az esély arra, hogy saját döntéseket hozzon – ez pedig fontos tényező lenne a kutyák boldogságának szempontjából.

A kutya az emberek nélkül

Képzeld el a világot úgy, hogy a kutyák felszabadulnak az emberi gondoskodás – és szelekció alól. A hatás azonnali és elég radikális lenne.

Azok a fajták, amelyek erősen függnek tőlünk az olyan alapvető szükségletekben, mint az étel, a menedék és az egészség, nem boldogulnának jól. Küszködnének az alkalmazkodással, és sokan nem tudnának megbirkózni az emberek támogatása nélküli kemény valóságokkal. Az emberek nélkül a természetes szelekció gyorsan beindulna. Azok a kutyák, akiknek hiányoznak az olyan alapvető túléléshez szükséges adottságaik, mint az alkalmazkodóképesség, a vadászkészség, az ellenállás a betegségekkel szemben, a szülői ösztönök és a szociális készségek, fokozatosan hanyatlásnak indulnának.

Azok az ebek, amelyek vagy rendkívül nagyok vagy rendkívül kicsik, szintén hátrányban lennének, mert a kutya mérete hatással van a kalóriaigényére, a testhőmérséklet-szabályozására, és a különböző nagyragadozóknak való kitettségre. A korlátozott viselkedési stratégiák, például az új területek felfedezéséhez való túlzott félénkség is káros lenne. És bár az ivartalanított kutyáknak lehetnének előnyös túlélési tulajdonságaik, hasznos génjeiket nem lennének képesek átörökíteni a jövő nemzedékeire.

A „tiszta” fajták eltűnése

A folyamat végére egy másfajta kutya jelenne meg, amelyet nem az emberi vágyak formálnak, hanem az állóképesség és a sikeres túléléshez szükséges tulajdonságok.

A kutyák nem a fajtájuk alapján választanak társat, és ha lehetőségük van rá, szívesen párosodnak olyan fajtársakkal, amelyek nagyon eltérnek tőlük. Emiatt idővel a különböző kutyafajták eltűnnének, és a korlátok nélkül történő párosodás egy nagyjából egységes megjelenéshez vezetne – hasonlóan az őslakos közösségekben élő törzsi kutyákhoz. A törzsi kutyák jellemzően közepes méretűek, erős, ugyanakkor atletikus testalkatúak, egyenes fülekkel és farokkal. Bundájukat tekintve különböző színekben fordulnak elő, az éghajlati tényezőkhöz történő alkalmazkodás miatt pedig vannak rövidebb szőrű és bozontosabb verziók is.

Hosszú távon a kutyák visszatérnének a vadon élő kutyafélék életmódjához. Ezek a visszavadult kutyák valószínűleg olyan társas viselkedéseket és táplálkozási szokásokat öltenének fel, amelyek hasonlítanak a jelenlegi vad társaikéra, amilyen például az ausztrál dingó. Ez magában foglalhatja a kis családi egységekben történő együttélést meghatározott területeken belül, a visszatérést az éves szaporodási szezonhoz, társas vadászathoz, és az apák részéről megjelenő szülői gondozáshoz.

Ezt az átmenetet azok a fajták, amelyek már most nagyobb önállósággal rendelkeznek – például a pásztorkutyák –, valószínűleg sikeresebben megvalósítanák.

A kutyáink felkészítése

Nem jó egy olyan világot elképzelni, ahol nem vagyunk a kedvenceinkkel, mert vagy ők vagy mi eltűnünk a Föld színéről. Jessica Pierce és Marc Bekoff A Dog’s World című könyvében járják körbe azt a kérdést, hogy hogyan készülhetnének fel a kedvencek egy olyan világra, ahol nincsenek gazdik. Azt tanácsolják, hogy adjunk a kedvenceinknek több lehetőséget az önállóságra. Ez lehet olyan egyszerű dolog, mint hogy engedjük nekik kiválasztani, merre sétáljunk, vagy hagyjuk őket kényelmesen szaglászni egy fa körül.

Ha az emberek nélküli jövőn töprengünk, felmerül ezzel kapcsolatban egy fontos kérdés: az, ahogy a kutyák most élnek, valóban az érdekeiket szolgálja? Valóban megfelel a tartásuk a természetüknek? Vagy inkább a saját vágyainkhoz igazodnak? A kutyák emberek nélküli létén elgondolkodva talán meg tudjuk találni azokat a módokat, amelyekkel a velünk közös életük minőségén is javíthatunk.