Ezért okozhat problémát, ha a kutyatestvérek együtt nőnek fel

Az alomtárs szindróma számos viselkedési gondot okozhat, sőt még kedvenced nevelését is megnehezítheti.

Emberek esetében gyakran hallani, mennyi előnnyel jár, ha valaki testvér(ek) mellett nőhet fel. A kicsik számos pótolhatatlan dolgot tanulhatnak a másiktól, felnőve pedig támaszai lehetnek egymásnak az életben. Ám az állatok esetében nem feltétlenül problémamentes, ha a kutya és a testvére együtt maradnak. Az úgynevezett alomtárs szindróma vagy alomfüggőség azt a jelenséget takarja, amikor a kis ebek túlságosan „bezárják” magukat a saját világukba.

A túlzott ragaszkodás hátulütői

Abban az esetben, ha a kölykök nagyon ragaszkodnak egymáshoz, az megnehezítheti a gazdához, más emberekhez, illetve állatokhoz való közeledést. A kötődési problémák mellett agresszió, szeparációs szorongás, csökkent önállóság jellemzi ezeket a kutyákat. Ráadásul a képezhetőségük is rosszabb.

Az elnevezéssel ellentétben nemcsak az egy alomból származó testvérek között, hanem bármely együtt felnövő kutyák esetében jelentkezhet a tünetegyüttes.

Vitatott jelenség

Bár az alomtárs-szindróma a kiképzők, az állatmenhelyek dolgozói vagy a tenyésztők szerint létező jelenség, a viselkedéskutatók és az állatorvosok mint „szindróma”, nem ismerik el. Ők inkább a több kutya együttes felnevelésével járó nehézségekként tekintenek a felsoroltakra.

Fontos hangsúlyozni azt is, hogy ezek nem minden esetben jelentkeznek ott sem, ahol két- vagy több jószág nevelkedik.

Akár szindrómaként emlegetjük, akár problémaegyüttesként tekintünk rá, a gond valós, és megvan a magyarázat, miért üti fel a fejét.

Kiskutya, nagy feladat?

Egy kölyökkutya felnevelése idő- és energiaigényes feladat. A napirend kialakítása, a szocializálási folyamat, a szobatisztaságra nevelés, ahogy az alapvető tudnivalók megtanítása mind-mind energiabefektetést igényel a gazda részéről.

Amikor pedig két kutyát veszel a gondjaidba, úgy minden teendő megkétszereződik. Az ember ideje és energiája pedig véges, így megeshet, hogy nem feltétlenül tud akkora figyelmet biztosítani mindkét kölyöknek, mint ahogy azt egyetlen jószág esetében tenné.

A szakemberek az alábbi tanácsokkal szolgálnak, hogy gördülékenyen lehess két kis négylábú felelős gazdája.

Szocializáció

A szocializációs időszak alatt a kölyökkutya megismerkedik a környezetében lévő új dolgokkal, az emberekkel, más állatokkal és még sok mással. Minden egyes új tapasztalat minősége fontos. Minden kölyökkutyának biztonságban kell éreznie magát, és elegendő időt kell kapnia arra, hogy a saját tempójában, pozitív, de ellenőrzött módon felfedezhesse a világot.

A szobatisztaságra nevelés

A szobatisztaság az egyik sarkalatos pontja a kiskutya nevelésének. A kicsi ebnek meg kel tanulnia, hogy csak a kijelölt helyre vagy a séták alkalmával könnyítsen magán (ehhez hozzátartozik a pórázhoz szoktatás is.) Sok ürítési lehetőség biztosításával, valamint pozitív megerősítéssel (dicsérettel, jutalomfalattal) idővel célt fogsz érni, ám fontos, hogy minden kutya tanulási ritmusa más. Így ne várd el a két kicsitől sem, hogy mindent egyazon idő alatt sajátítsanak el! Türelmetlenséggel frusztrálni fogod kedvencedet, ami csak hátráltatja a folyamatot.

A nem kívánt szokások elhagyása

Egy kölyökkutya amellett, hogy bepiszkít, mindent megrág, sokat ugrabugrál, hangoskodik, és játékból még haraphat is. Ezekről mind le kell szoktatnod. Itt is áll az előbbi megállapítás: türelemmel, az egyéni tanulási tempót tiszteletben tartva terelgesd a kis nebulókat az úton!

EBBEN és EBBEN a cikkünkben segítünk, miként taníthatod meg nekik az alapokat, legyen szó az alapvető vezényszavakról vagy a zavaró szokások elhagyásáról.

Van, amikor két kiskutya jobb, mint egy? Igen!

Az alomtárs-szindróma ne rettentsen el, hiszen nem minden esetben jelentkeznek a problémák, és van, amikor csak előnyöket tapasztalnak a többkutyás gazdák. Például kedvenceik jól eljátszanak egymással, így sosem unatkoznak. Összebújnak, együtt alszanak, gondoskodnak egymásról, ezzel kielégítve társas igényeiket. Sokat tanulnak egymástól.

Összegezve azt mondhatjuk, valóban úgy működik, mint az embergyerekek esetében: akadhatnak nehézségek, például a testvérféltékenység, de számos pozitívuma is van annak, ha két kicsi együtt cseperedik.