Ezért ne nevelj egyszerre két kiskutyát ugyanabból az alomból

És máris pontosítanánk a címen: ezért nem ajánlott két olyan kölyökkutyát egyszerre magadhoz venni, amelyek alomtársak, vagy egyszerűen csak körülbelül egyidősek.

Míg a macskáknál kifejezetten javasolt testvéreket együtt tartani, a kutyáknál ez másként van. Két teljesen különböző állatfajról van szó, amelyektől mást várunk, és máshogy is szocializáljuk őket. Amikor két fiatal kutyus növekszik egyszerre az elválasztás után, nagy annak az esélye, hogy egészségtelenül szoros kötődés alakuljon ki közöttük. Ez a későbbiekben komoly problémák forrása lehet. Az alomtársszindróma (angolul littermate snydrome) kerül ma nagyító alá.

Mi az az alomtársszindróma, vagyis littermate syndrome?

„A gazdik gyakran úgy érzik, hogy egy alomból való két kiskutya ugyanazon otthonban való elhelyezése megbízható módja annak biztosítására, hogy a kutyák jól kijöjjenek egymással, és ne legyenek magányosak. Valójában azonban káros lehet mindkét négylábú fejlődésére fiatalkorban” – magyarázta dr. Anna Foreman állatorvos a Newsweeknek.

A kölykök nagyon sokat tanulnak egymástól életük első heteiben. A testvérekkel való kötődés javíthatja például a szocializáció sikerességét. A kölyköknek az első hetekben testvéreik megnyugvást is jelentenek. Számos készséget, viselkedésmintát sajátítanak el egymástól, ezzel garantálva, hogy megfelelő módon viszonyuljanak a későbbiekben a fajtársaikhoz. Amikor azonban a kiskutyák elérik a 8–16 hetes kort, jó őket elválasztani testvéreiktől, hogy így elkerüljük az alomtársszindrómát.

Ha ezt elmulasztjuk, a kölykök nem tudnak majd megfelelő módon szocializálódni más kutyákkal és emberekkel, vagyis egészséges kötődést kialakítani más élőlényekkel. Ehelyett túlságosan erős köteléket jön létre a testvérek között, ami szeparációs szorongáshoz vezethet akkor, ha a későbbiekben mégis el kell szakadniuk egymástól bármilyen rövid időre is. Ezek a kutyák gyakran mutatják a stressz jeleit is, valamint küzdenek az egyéni identitás és a társas készségek kialakításával. Hosszabb távon problémák léphetnek fel a kiképzésük során, ráadásul amint ivaréretté válnak, megnövekedhet közöttük az agresszió mértéke a rivalizálás miatt. Ez pedig elkerülhetetlenül konfliktusokhoz vezet.

Fontos azonban kiemelni, hogy míg a trénerek, az állatmenhelyek dolgozói és a tenyésztők is valós jelenségként tekintenek az alomtársszindrómára, addig a viselkedéskutatók és az állatorvosok nem szindrómaként gondolnak rá, hanem problémaegyüttesként, amely több kutya csoportos felnevelésekor jelentkezik.

Így cselekedhetsz bölcsen

Ha a fentebb összegzett viselkedésmintákat tapasztaljuk egyik vagy mindkét kutyán, nem az a válasz a problémára, hogy azonnal elválasztjuk őket. Ahhoz, hogy ezeknek az érzékeny állatoknak ne okozzunk traumát, mindenképpen javasoljuk szakember/szakemberek bevonását. Szükség lesz egyéni képzésre, valamint az is előfordulhat, hogy állatorvosnak is fel kell írnia szorongásoldó gyógyszert.

Amennyiben valamilyen okból kifolyólag mégsem tudod elkerülni, hogy együtt nevelj két azonos korú kutyát, jó ötlet lehet már az elejétől bevonni egy szakképzett trénert, vagy viselkedés-szakértőt a folyamatba. Fontos ugyanis, hogy mind a két kutyát együtt és külön is szocializáljunk ebben az esetben. Lényeges, hogy megismertessük őket egyénileg is a világgal és más emberekkel, állatokkal. Ezen folyamat során a gazda áll majd mellettük, mint biztonságot nyújtó támasz, nem a másik kutya. Így nem áll fenn annak a veszélye, hogy kötelékük olyan szorossá válik, ami az nem enged másoknak helyet a kapcsolatukban.

Ha azonban biztosra szeretnél menni, de mégsem akarod, hogy nagy körkülönbség legyen két kutyád között, azt javasoljuk, hogy a második blöki beszerzésével várj 1-2 évet. Így elkerülhető lesz az alomtársszindróma.