3 tipp, hogy élvezetesebbek legyenek az őszi séták

Már biztosan mindenkiben felmerült, hogy hogyan tehetné tartalmasabbá a közös sétákat kedvence számára. Íme néhány tipp, ami segíthet benne.

Végre elmúltak azok a napok, amikor a rettentő meleg miatt nem is akartunk kimenni kedvencünkkel, hiszen fennállt a hőguta esélye, illetőleg kutyánk sem volt olyan aktív. Tervezni kellett, hogy mikor tudjuk kivinni még (vagy már) hűvösebb időben, így talán egy kicsit több logisztikát igényelt a napi séta beiktatása, és nem is biztos, hogy olyan élvezetes volt. Szeptember közepétől kezdve egy ideig viszont egyre inkább kedvez az idő a kiadósabb sétákhoz, ami a gazdinak és kutyájának is jót tesz. Egy szabad hétvége alkalmával egy esőkabát kíséretében minden probléma nélkül elmehetünk akár több órára is világot látni, és biztos, hogy kedvencünk is örömmel elkísér minket. De nem csak a tervezett, nagyobb volumenű séták lettek elérhetőbbek, sokaknak talán még a mindennapi rutint is megkönnyítette az időjárás, legalábbis ami a kutyasétáltatást illeti. Hozunk néhány tippet, amivel érdekesebbé tehetjük a mindennapi sétákat.

Hagyjuk a rutint

Igaz, a legtöbb kutyának fontos a rutin, de nem az élet minden területén. Erre egy jó példa a séta. Nagyon jót tehet kedvencünknek, ha vannak fix pontok a napirendjében, és tudja, hogy mondjuk minden reggel felkelés után gazdájával felkerekedhet egy sétára. De ha mindig ugyan azon az útvonalon megyünk, az egy idő múlva unalmassá válhat nekünk is, és kutyánknak is. Mennyivel izgalmasabb, ha változtatunk egy kicsit az irányokon. Így ugyanaz a reggeli séta máris érdekesebb lesz, és kedvencünk is jobban fogja élvezni a kis kalandot.

Hagyjuk szaglászni kedvencünket

Valljuk be, maga a séta (mint mozgásforma) nem fogja kellőképpen fizikailag és mentálisan lefárasztani kedvencünket, főleg, ha „csak” az egészségügyi igények miatt visszük ki kutyánkat. A mindennapok feszített tempójában néha elfeledkezünk róla, hogy egy idő után a rutinszerű séták unalmassá válhatnak. Megtörténhet, hogyha csak arra fókuszálunk, hogy a számunkra elérhető időn belül minél hosszabb távot megtegyünk, az sajnos a legtöbb kutyának nem lesz elegendő hosszú távon.

Sokakat idegesít, ha kedvencük megáll egy helyen szaglászni, pedig a kutyák így fedezik fel a környezetüket. Mondhatni, ők sokszor a szagok világában élnek, így a szimatolás fontos része az életüknek. Olyannyira, hogy még stresszcsökkentő hatása is van, sőt, az önbizalom növelésben is segíthet egy-egy szimat séta. Jobb, ha 30 percen belül csak 1 kilométert tettünk meg, de kedvencünk kedvére felfedezhette a környezetet, mintha ugyan ennyi idő alatt 2-3 kilométert mentünk volna, feszített tempóban, csak a kötelező ürítési szüneteket megtartva.

Néha ő is vezethet

Ha van időnk, és nem sietünk haza, akkor átadhatjuk egy kicsit az irányítást kedvencünknek. (Ez egyébként szorosan kapcsolódik az előző tipphez, hogy hagyjuk a kutyánkat szaglászni.) Hagyjuk, hogy ő döntse el, merre megyünk, mikor állunk meg és mikor indulunk tovább. Hiszen a közös séták első sorban a kutyánk érdekében történnek, így ez az apró változtatás sokat hozzáadhat a séta minőségéhez.

Fontos, hogy ezeket mind-mind kontrolláltan csináljuk. Menjünk sorban. Az első tipphez nincs mit hozzátenni, mert leginkább idő, lehetőség és kedv kérdése, hogy ki mennyire tud vagy szeretne változtatni a megszokott útvonalon. A második tanács az volt, hogy hagyjuk kedvencünket szaglászni. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy fától-fáig rángat minket, hogy odaérjen az érdekes illatokhoz. Inkább úgy, hogy (ha lehetőségünk van rá) vigyük érdekes helyekre, változatos útvonalakon, tartsuk laza pórázon és engedjük meg neki, hogy egy pontot akár 1-2 percen keresztül feltérképezhessen. Legyen erre is lehetősége, és legyenek bevezetve ilyen jellegű séták is. Természetesen meg kell tanulnia, hogy nem tud mindig mindent megszagolni. Hogy van, amikor a gazdi mellett kell mennie, laza pórázon, strukturáltan. De ha egyensúlyban van a kettő, akkor nagyon valószínű, hogy az utóbbi is könnyebben fog menni.

Végül, de nem utolsó sorban beszéljünk arról, amikor nem a gazdi, hanem a kutya vezet. Itt is fontos, hogy ne rángasson, és laza pórázon legyen. Az egyik legfontosabb cél ezzel a gyakorlattal az, hogy fejlesszük a kommunikációt kedvencünkkel. Hogy kutyánk megtanulja, hogy hogyan tudja jelezni, ha valami érdekli, és mi hogyan tudjuk ezt észrevenni. Hogyan jelezhetjük neki, hogy mikor szabad a pálya, és mikor forduljon vissza. Ez talán egy kicsit magasabb szinten van a kutyatanításban, és inkább tanult kutya-gazdi párosoknak való, de mindenképp érdemes vele kísérletezni.