Mi a csuda az az állatorvosi tréning?

Minden kutyánál nagyon fontos a rendszeres, évenként állatorvosi kivizsgálás, függetlenül attól, hány éves, vagy van-e ismert betegsége. De sok esetben a kutya annyira fél az állatorvosnál, hogy a gazdája már a vizit gondolatától rosszul van és egyszerűen nem viszi el a kutyát, amíg nem történik valami baj. Pedig nem kell félni az állatorvostól!

Sokszor olvasom a viselkedési kérdőívben azt, hogy a kutya “jól viseli az állatorvost, megfagy és mindent lehet vele csinálni”. Ezektől mindig szomorú leszek, mert az, hogy a kutya teljesen tehetetlennek érzi magát és nem mer sehogyan sem reagálni az ellátásokra, nem egy jó hír. A kutya szempontjából a lefagyás ugyanolyan védekező reakció, mint a kitámadás vagy a menekülés.

Mi az az állatorvosi tréning?

Szerencsére már Magyarországon is egyre gyakrabban lehet találkozni az “állatorvosi tréning” vagy “kooperatív gondozás” fogalmával. Ez a fajta tréning arról szól, hogy a kutyánk aktívan részt vehet a gondozási és állatorvosi ellátásokban. A tréning során a kutya megtanulhat például:

• magától bebújni a hámba
• oldalfekvésben maradni, pl. amikor fésüljük vagy a kullancsokat ellenőrizzük
• egy pozícióban stabilan maradni vérvételkor vagy oltáskor
•  pacsit adni, hogy levághassuk a körmeit

Miért hasznos?

Ha kicsit tágabb nézőpontból gondolkodunk a gondozásról, igazából állandóan hozzányúlunk a kutyánkhoz, csinálunk velük valamit. És minél jobban hozzászoktatjuk a kutyát mindenféle érintésekhez, ellátásokhoz, annál könnyebb lesz nem csak az ő élete, hanem a miénk is. Az állatorvosi tréningnek több előnye van:

• csökkenti a stresszt, az állatét és a gazdáét egyaránt: jobban fogok figyelni arra, hogy a kutya körmei ne legyenek túl hosszúak, ha nem félek a karomvágástól;
• erősíti a kapcsolatot: az állatorvosi tréning fontos része a stressz jelek monitorozása, hogy időben tudjunk reagálni arra, ha a kutyánk már túl stresszes. Szükség esetén segítséget tudunk nyújtani neki például azzal, hogy egy rövid szünetet tartunk. Ezzel a kutyánk azt tanulja meg, hogy bízhat bennünk és ez erősíti a kapcsolatunkat.
• segít megőrizni a kutya egészségét: amikor a kutya nem fél az állatorvosi rendelőben, sokkal alaposabb vizsgálatra van lehetőség, tehát korábban felismerhetők a betegségek, amikor még könnyebb és olcsóbb is a kezelés
• a pénztárcának is jó: persze sokkal olcsóbb is, ha mi magunk le tudjuk vágni a kutya karmait vagy a vérvételt nem kell bódításban csinálni

És ez hogyan néz ki gyakorlatban?

Az állatorvosi tréning nem különbözik más tréningfajtáktól. A tréning során jutalomfalattal jutalmazzuk a kutyát és egy szóbeli marker vagy klikker segítségével visszajelzést adunk neki arra, hogy mi a kívánatos viselkedés az adott helyzetben. Több tréning technika is hasznos lesz nekünk:
Szisztematikus deszenzitizáció, tehát fokozatos szoktatás különböző fajta érintésekhez (pl. fül, mancs ellenőrzés), eszközökhöz (pl. olló, kefe) és hangokhoz (pl. nyírógép).

Klasszikus ellenkondicionálás, amikor egy pozitív asszociációt alakítunk ki egy olyan dologgal kapcsolatban, amit a kutya nem szeret, vagy fél tőle. Pl. megtanítjuk neki, hogy ha előkerül az olló, csupa jó dolog következik (magas értékű jutalomfalatok).

Operáns tanulás, pl. amikor megtanítjuk neki odaadni a mancsot a karomvágáshoz vagy letenni a fejét az ölünkbe, amikor tisztogatjuk a füleit.

Mi az a kooperációs jel?

A trénerek vitatkoznak azon, hogy a kutya tényleg bele tud-e egyezni az ellátásokba, hiszen nem tudja, hogy mi fog következni. De egy óvatosan felépített tréninggel meg lehet neki tanítani akár azt is, hogy egy kellemetlen inger (pl. injekció) fog történni. A kooperációs jel pedig lehetőséget ad neki “nemet” mondani az ellátás során. Ez azért működik, mert a kontroll egy alapvető szükséglete minden élőlénynek, tehát elsődleges megerősítőként működik (nem kell megtanítani a kutyának, hogy ez “jó”). Mi is jobban viselünk egy fogorvosi kezelést, ha van lehetőségünk közben szünetet kérni. A kontroll érzése jellemzően csökkenti a stresszt és “elviselhetővé” teszi a kellemetlen helyzetet.

Az, hogy milyen viselkedést használunk, attól függ, hogy mit fogunk csinálni. A leggyakoribb viselkedések az ún. chin rest (amikor a kutya leteszi a fejét a kezünkbe vagy egy felületre), a mancs adása és az oldalfekvés. Amíg a kutya marad az adott pozícióban, mehet az ellátás, és ha elhagyja a pozíciót, szünetet tartunk.

És ez működik az éles helyzetekben is?

Persze lesznek helyzetek, amikor egyszerűen nem tudjuk megvárni azt, hogy a kutya beleegyezzen az ellátásba. Főleg olyankor, ha nincs lehetőségünk gyakorolni az állatorvosi rendelőben, akkor a vizit alatt valószínűleg nem fognak “működni” a kooperációs viselkedések. A jó hír az, hogy egyre több rendelőben ismerik az állatorvosi tréninget és együttműködők benne az állatorvosok és az asszisztensek. De ilyenkor is segíthet az, hogy otthon hozzászoktattuk a kutyát a lefogáshoz.

Ráadásul a legtöbb ellátás úgyis nálunk, otthon zajlik. Ott pedig ez a fajta tréning tényleg működhet és higgyétek el, megéri beletenni az időt és energiát.

Végül pedig adok pár ötletet, hogy mit érdemes gyakorolni:

• szem, fül, mancs ellenőrzés
• fültisztítás
• hám, szájkosár felvétel
• karomvágás
• mancs törlés
• fésülés

Jó gyakorlást!