Négy mobilitásgyakorlat, amitől könnyebben fog mozogni kedvenced: akár bemelegítésnek is használhatod őket

Télen kevésbé vagyunk aktívak, és a legtöbb eb ilyenkor csatlakozik gazdájához, és többet pihen. De a kevesebb mozgás senkinek nem tesz jót, ezért érdemes a hidegebb évszakokban is jó kondícióban maradni (mind a kutyának, mind a gazdinak).

A gazdi el tud menni egy edzőterembe, vagy kereshet magának egy videót, ha éppen mozogni szeretne, ellenben kedvence ezt már kevésbé teheti meg. Ám a gazdi segíthet kutyájának formában maradni. Igaz, az alábbi gyakorlatok nem olyan látványosak vagy esztétikusak, és nem lesz tőlük fit és sportos egy eb, de át lesz mozgatva. (Tehát, ha majd jön a tavasz, és többet megyünk ki a szabadba, hosszabb sétákat teszünk és megerőltetőbb mozgásformákat választunk, kevésbé lesz valószínű, hogy négylábú barátunk megsérül.) Az alábbi néhány mobilitásgyakorlat akár a „kanapékutyák” számára is könnyen elvégezhető, ám ne erőltessük meg hirtelen kedvencünket. Mindig figyeljünk a jelzéseire, főleg az elején, amíg még nem szokott hozzá a mozgáshoz. Ha úgy látjuk, hogy valamije fáj egy egyszerű mozdulattól, vigyük el állatorvoshoz, és a későbbiekben kérjük ki egy szakember véleményét arról, hogy hogyan mozgassuk az érintett területet.

Gyakorlatok a mobilitás megőrzéséhez

Fekvőtámasz a kutyádnak

Az első egy nagyon egyszerű, mondhatni mindennapos gyakorlatsor, ami alapengedelmességi gyakorlatokból áll. Nem is gondolnánk, de az „ül-fekszik-áll” nemcsak a sétáltatásnál lehet hasznos, a mobilitás megőrzésében is szerepet játszik. Ezeket lehet kettesével kombinálni, ül-fekszik, fekszik-áll vagy ül-áll, de hármasával is lehet gyakorolni. Van, aki úgy nevezi ezt a gyakorlatsort, hogy „kutyafekvőtámasz”. Érdemes lehet egy puhább felületen csináltatni kedvencünkkel a fekvőtámaszokat, mondjuk egy jógamatracon vagy polifoamon, főleg, ha hajlamos lehet ízületi fájdalmakra. Nem kell órákon keresztül csinálni, 5-10 ismétlés bőven elég egyszerre, főleg, ha még nem szokott hozzá a kutyánk.

A nyújtás is fontos

A mobilitás megőrzésére nagyon jók a nyújtógyakorlatok is. Ezek elvégzéséhez inkább az orránál fogva kell vezetni kedvencünket. Az egyik nagyon egyszerű feladat a nyakat mozgatja meg. A kutyus ülhet vagy állhat, igazából a gyakorlat szempontjából mindegy. Először felfelé kell vezetni kedvencünk tekintetét, úgy, hogy a plafonra (vagy ameddig kényelmesen mozdítani tudja) nézzen. Ezután pont a fordítottját kell csinálnia, a lefelé vagy enyhén a hasa felé kellene néznie. Ezt a fel-le mozgást többször is meg lehet ismételni, az 5-10 itt is jó mennyiség lehet.

Egy másik, szuper nyújtógyakorlat hasonló alapon működik, ugyan úgy vezetni kell az ebet, de picit különbözik az előzőtől. „Keksz-nyújtásnak” lehet lefordítani a gyakorlat becenevét, arra vonatkozik, hogy az eb a kutyakekszért nyúl. Itt fontos, hogy egy stabil álló pozícióban legyen kedvencünk. Majd elkezdjük vezetni az orrát (először az egyik, majd pedig a másik irányba úgy, hogy mint a négy tappancsa a földdel érintkezik) a vállához, majd az oldalához, a fara felé, a hátsó és mellső mancsai felé. Nem az a lényeg, hogy megérintse őket, inkább a mozdulat számít. Ne erőltessük túl kedvencünket, figyeljünk a határaira és monitorozzuk, hogy hol akadnak a mozdulatai.

Erősítsük a hátsó lábakat

Az utolsó mobilitásgyakorlat, amiről szót ejtünk a hátsó lábak (és egy kicsit a törzsizmok) erősítésére szolgál. A lényege, hogy egy magasított felületre kell vezetni kedvencünk mellső lábait, így egy kis plusz súly nehezedik az eb hátsó lábaira. (Sokan egy széket szoktak használni, de ez függ kedvencünk magasságától, testalkatától és fizikumától is, ezért a legtöbbjüknek egy sámli vagy egy alacsonyabb „emelvény” bőven elég, főleg kezdésnek). Legyünk figyelemmel arra, hogy ha csípő vagy ízületproblémával él a kutyánk, akkor lehet, hogy ez nem a legjobb gyakorlat a számára. Ha ilyen nehézségekkel küzdd, akkor mindenképpen ajánljuk egy szakember segítségét, aki pontosan tudja, hogy mennyire lehet terhelni az érintett területeket.

Kombinálhatjuk a gyakorlatokat, csinálhatunk belőlük egy edzésprogramot, vagy bemelegíthetünk velük, mielőtt egy intenzívebb mozgásformára váltanánk. Lehet, hogy nem ez a legfárasztóbb dolog, amit valaha csinált kedvencünk (főleg, ha még fitt és fiatal), de kell hozzá egy adag koncentráció. Nem utolsó sorban pedig a közös programok mindig kapcsolatépítő hatással bírnak, így már maga a tény, hogy foglalkozunk vele, megéri azt a néhány percet és jutalomfalatot.