Mikor etikus elaltatni egy vak kutyát? A kutatók négy történeten keresztül mutatják be, milyen nehéz egy állatorvos dolga

Bár sok, vaksággal diagnosztizált kutya hasonló életkort érhet el, mint az egészséges ebek, a gazdik gyakran megkövetelik állataik eutanáziáját. Ez a választás egymásnak ellentmondó erkölcsi elvekhez vezet azzal kapcsolatban, hogy mi a jobb az állatnak és a tulajdonosnak.

Kutyáknál számos, a szem szerkezetét érintő elsődleges vagy másodlagos betegség vakságot okozhat. Azokban az esetekben, amikor a látássérülés nem jár súlyos szisztémás érintettséggel, és az állat előreláthatólag még mindig jó „hosszú távú” életminőséggel rendelkezik, az állatorvosnak tájékoztatnia kell a tulajdonost az ember és az állat közötti különbségekről a vizuális észlelést illetően. Egy állatorvosi klinika gyakorlatának napi eredményeinek fényében a kutatók négy különböző forgatókönyvről számoltak be, amelyekben az állatorvosok és a tulajdonosok egymásnak ellentmondó nézetei vannak a vak kutya eutanáziájáról. Hangsúlyozták, hogy a kezdődő vagy már kialakult vakság diagnózisa kutyáknál néha nem megfelelő eutanázia-kérelemhez vezethet.

A kutyák vaksága

A kutyák vakságát számos akut és progresszív betegség vagy trauma is okozhatja. Az ebek látásvesztésének leggyakoribb okai közé tartozik a szürkehályog, a zöldhályog, a hirtelen szerzett retina degenerációs szindróma (SARDS), a progresszív retina atrófia (PRA) és a retinaleválás (RD). A vakságot bizonyos rákos megbetegedések, neurológiai betegségek és a retinát érintő gyógyszer-túladagolás is okozhatja.

A látás elvesztése hirtelen jelentkezhet, vagy fokozatosan alakulhat ki az idő múlásával. Lehet teljes vagy részleges, csak az egyik szemet vagy akár a látómező bizonyos részeit érintő. A betegek legjobb kezelése és jó „hosszú távú” életminőségük megőrzése érdekében a kutya teljes klinikai vizsgálata szükséges, figyelembe véve a szemet érintő betegségek lehetséges klinikai megnyilvánulásait. Valójában sok betegség, például a cukorbetegség, a Cushing-szindróma vagy a magas vérnyomás súlyos szemészeti tüneteket mutat, amelyek veszélyeztethetik az életminőséget.

A vakság és/vagy az érintett szemszerkezetek megfelelő azonosítása alapvető fontosságú ahhoz, hogy az állatorvos tanácsot adjon a tulajdonosoknak az állat látásának és általános egészségi állapotának prognózisáról. Ezután diagnosztikai megközelítést kell végezni.

Az állatorvos szerepe

Az állatorvosnak segítenie kell a gazdinak abban, hogy megértse, miért veszítette el kutyája a látását, és hogyan lehet segíteni rajta. Bár sok, vaksággal diagnosztizált kutya jó életet élhet, a tulajdonosok olykor megkövetelik az eutanáziát kezelhető és/vagy nem végzetes állapotban („kényelmi eutanázia”), akár anyagi okokból, akár egyszerűen azért, mert nem akarják többé kedvencüket. Ez a választás etikai kérdéseket vet fel az állatorvosokban mind az állatokkal, mind a gazdákkal szembeni kötelességei miatt. Különösen, ha a tulajdonosok kívánságai ellentétesek az állat érdekeivel vagy jóllétével.

Az eutanázia a kutya érdeke?

Annak meghatározása, hogy az eutanázia a kutya érdekét szolgálja-e, összetett és nehéz kérdés, mivel komoly állatjólléti és etikai kérdéseket vet fel. Nincs előíró lista annak értékelésére, hogy mikor kell eutanáziához folyamodni. Ez az értékelés azonban elvégezhető úgy, hogy mérlegelik az előnyöket és a károkat az állat szenvedései és hosszú élettartama szempontjából. A szenvedés megelőzésére való képtelenség bármely kutya eutanáziáját legitimálhatja.

A kutyájukat családtagnak tekintő tulajdonosoknak érdemes minden lehetséges kezelést bevetni. Ellentmondásos helyzet alakulhat ki az állat élete mellett szóló erkölcsi érvek és olyan tényezők között, mint az idő, az erőfeszítés és a pénz, amelyek végül meghatározzák az eutanáziát, annak ellenére, hogy mi az állat legjobb érdeke.

Különféle forgatókönyvek az eutanáziakéréssel kapcsolatban

A klinikai gyakorlatban nincs egységes és alkalmazott keretrendszer a vak kutyák eutanáziája iránti kérelem helyes megközelítésének meghatározására. Minden esetben egyénileg kell értékelni kell az állatok szükségleteit és a körülményeket. Annak érdekében, hogy megértsük, milyen etikai megközelítést kell figyelembe venni az eutanázia megfelelőségének megállapításához, négy különböző reális forgatókönyvről számoltak be a kutatók.

1. Visszafordíthatatlan vakság és a kutyák alkalmazkodása

Egy Cushing-szindrómában szenvedő 9 éves mopsznál gyors látásvesztést figyeltek meg gazdái. A szemészeti vizsgálat során a SARDS gyanúja merült fel, és az elektroretinogram teszt igazolta. A tulajdonost tájékoztatták a visszafordíthatatlan vakságról, és elaltatták kutyáját, mert azt hitte, hogy nem jó az életminősége. Úgy vélte továbbá, hogy a szindróma miatti gyakori vizelés frusztráló számára.

A visszafordíthatatlan vakság összetett forgatókönyv a gazdi érzelmi érintettségére nézve, mivel a vak állatok megfelelő kezelése mindig kihívást jelent. Klinikai ismeretek mellett több készségre is szükség van. Bár egyes állapotok visszafordíthatatlanok, a vakság általában jól tolerálható, és a kutyák kismértékű életmódbeli változtatásokkal jól alkalmazkodhatnak, és így jó lehet életminőségük. Bár a szakirodalom azt mondja, hogy a vak társállatoknak kiváló alkalmazkodóképességük lehet, gyakran előfordul, hogy a gazdik ezt nem veszik figyelembe.

Mivel az ebeknek nincs látásélességük, könnyebben alkalmazkodnak a vaksághoz, mint az emberek. A kutyák látása inkább az alakon, a mozgáson és a kontraszton alapul, mint a részleteken. Ezenkívül más érzékszerveik, mint például a hallás, a tapintás, a szaglás és az ízlelés, jobban behangolódnak, hogy sikeresen navigálhassanak élelem, víz, stb. keresésére. Az alkalmazkodóképesség ellenére a vak kutya elaltatásának elhatározása megengedhetővé válhat, ha az állat idős, egyidejű legyengítő betegségekkel küzd, és kevés reménye van a teljes felépülésre.

2. Vakság munkakutyánál

Egy 7 éves angol szettert kórházba vittek kötőhártya-gyulladás és rossz tájékozódás miatt. A kutyánál monocitás ehrlichiosist diagnosztizáltak. A tulajdonos nem megfelelően végezte el az eb gyógyszeres kezelését, és a szemek állapota romlott. Az állatorvos kétoldali enukleációt (szemgolyók műtéti eltávolítása) javasolt. A tulajdonos nem értett egyet a javaslattal, mert a kutya már nem volt alkalmas arra a célra, amire vásárolták (vadászat). Következésképpen eutanáziára volt szüksége.

Amikor a gazdik egy nagyon meghatározott célra – például őrző-védő vagy vadászkutyák – tartanak állatokat, és az eb a vaksága miatt képtelenné válik a kívánt cél végrehajtására, a tulajdonosok kérhetik az eutanáziát. Ez azért történik, mert a háziállatok jogi értelemben kézzelfogható személyes tulajdonnak minősülnek, és elaltathatók a tulajdonosaik által kigondolt szinte bármilyen indok miatt. Ebben a forgatókönyvben a tulajdonos csalódott elvárásaiban, mert az állat vaksága miatt alkalmatlan volt a rendeltetési célra (vagyis a vadászathoz). A tulajdonos könnyen elutasította állatát (azaz eutanáziát igényelt), mert tudta, hogy könnyű lesz találni egy másikat, amely talán megfelel a céljainak.

3. A tulajdonos pénzügyi korlátai

Egy 9 éves labrador retriever mindkét szemén szürkehályogban szenvedett. Az állatorvos megállapította, hogy műteni kell, ami körülbelül 2500 euróba (kb. 940 ezer forintba) került. Ezenkívül a műtét előtt az állaton specifikus vizsgálatokat kellett elvégezni, hogy prognózist kapjanak a műtét utáni látás visszatéréséről, ami többletköltséggel jár. A tulajdonos a pénzt sem a műtéti kezelésre, sem a vizsgálatokra nem akarta költeni, hanem az állat elaltatását követelte. Az ilyen esetekben az állatorvosok rendkívüli dilemmával állnak szemben. A rászoruló tulajdonosok sok helyen kérhetnek részletfizetést vagy alapítványi segítséget, azonban az orvosoktól nem elvárható, hogy saját költségükön végezzék el a szükséges vizsgálatokat, műtéteket.

4. Központi idegrendszeri (CNS) vakság

Egy 10 éves angol cocker spánielt kórházba vittek az elmúlt hetekben tapasztalt letargiával összefüggő vakság miatt. A neurológiai vizsgálat során az állat tájékozódási zavart mutatott, és hajlamos volt tárgyakba ütközni. A vizsgálat eredményei a kétoldali retinára, a látóidegekre, a látóizomra vagy a látóidegre lokalizálódó elváltozás jelenlétére utaltak. Az állatorvos diagnosztikai vizsgálatokat javasolt a pontosabb diagnózis felállítására, de a tulajdonos eutanáziát igényelt.

Ez a forgatókönyv figyelembe veszi a központi idegrendszer (CNS) vakságát. Számos fertőző és központi idegrendszeri gyulladást okozó állapot befolyásolhatja a látókérget, és kérgi vakságot okozhat. Tekintettel arra, hogy a látóideg a központi idegrendszer meghosszabbítása, egyes betegségek, mint például a GME, a szopornyica, és a kullancs által terjesztett agyvelőgyulladás okozta fertőző optikai neuropátiák központi vaksághoz vezethetnek. Egyes daganatok szintén hirtelen látásvesztést okozhatnak. Az agydaganatos kutyák túlélési idejének növelése érdekében érdemes lehet műtéti reszekciót és frakcionált sugárkezelést végezni, bár ezek a daganatok jelentős morbiditással járnak. Sajnos ezekben a helyzetekben nem könnyű az egyik (kezelés) vagy a másik megoldás (eutanázia) mellett dönteni, tekintettel a daganathoz kapcsolódó változókra. A legfontosabb dolog a kutya életminősége. Egy olyan kezelés, amely meghosszabbíthatja az életét, meghosszabbíthatja szenvedését is.