hirdetés

Mi lenne az elfogadható büntetés? Márton Attila különvélemény

Márton Attila, 2021. június 3

Az állatkínzásokért kiszabott büntetések mértéke komoly vitatéma és ez egészen biztosan így is marad még egy jó ideig.

hirdetés

Önmagában összetett kérdéskörről van szó. Mennyire hatékonyan működik az igazságszolgáltatás?  Miért van ennyi állatkínzásos eset? Mi lenne az elfogadható büntetés? Mennyire van visszatartó ereje? A képet tovább árnyalja egy nemrég publikált tanulmány, amely korábbi ügyek esetében hasonlítja össze, hogy egyazon tettért mit szabott ki külön-külön a büntetőbíró és az állatvédelmi hatóságként eljáró jegyző.

Mi lenne az igazságos?

Különbség van aközött, hogy mi az igazságos és mi a jogszerű. A jogszerűség a szabályokban előre definiált keretek között mozog. Az igazságosság viszont attól függ, kit kérdezünk.

A hétköznapi emberek egy részének véleménye könnyen felmérhető, amikor egy-egy hírre adott reakciókban végigolvashatjuk, hogy ki, hogyan bánna el egy állatkínzóval. A különféle – valóságban azonban meg nem valósítható – kínzások és bántalmazások széles tárházát vázolja fel az internet népe. (Azért ehhez hozzátenném, hogy ha valakinek azt mondanák a valóságban – és nem egy képernyőre rátapadva – hogy itt van egy ember, oltsd ki az életét, megtenné-e. Persze, teoretikusan nagyon sokan erre is helyeselnének. De azt azért lássuk be, hogy a gondolati világunk nagyon sok esetben köszönőviszonyban sincs azzal, amit tényleg megtennénk.)

Egyébként valószínűleg nincs olyan, jelenleg jogszerűen kiszabható büntetés, ami össztársadalmi szinte mindenki számára elfogadható lenne. Nagyon sokan kritizálják a büntetőjogi ítéleteket, miszerint túl sok a felfüggesztett, még rendkívül súlyos esetekben is. Aztán amikor jogerősen megszületik egy másfél év letöltendő, az elenyésző számú öröm mellett domináns az a vélemény, miszerint ez is kevés.

Hogy mi a kevés, mi a sok, nem egyszerű kérdés. Ahogy az sem, hogyan szankcionálta a társadalom – függően a kulturális közegtől – az elmúlt évezredekben azt, aki bűnt követett el. A büntetés kiszabásának több feladata van. Többek között megmutatja a társadalmilag elvárt viselkedést, az ennek megszegésével járó következményeket, illetve próbál elrettenteni, próbálja kifejteni visszatartó erejét. Ha a visszatartó erő rendkívül hatékony lenne, jelenleg a magyar börtönök nem lennek túlzsúfoltak.

Másrészt pedig az állatbántalmazások esetében kiszabásra kerülő, minél súlyosabb ítélet nekünk fontos, a mi igazságérzetünket szolgálja. A megkínzott és jobb létre szenderült kutyát ez már nem érdekli. Neki az lett volna a jó, ha maga a tett meg sem történik. Ezért is lenne fontos, hogy ne csak a bűnösök „kivégzésén” agyaljunk ennyit, hanem megtaláljuk annak a módját, hogy az elkövetések száma csökkenjen. És ahogy már említettem, csak abban bízni, hogy majd a szigorú ítéletek mindenkit visszatartanak, nem lehet. Ha csak erre koncentrálunk, megfeledkezünk a további tennivalókról.

És mi a jogszerű?

Két bántalmazás között is lényegi különbség van, továbbá nem csak az számít állatkínzásnak, amikor valaki egy állatot alaposan helybenhagy. Valószínűleg jóval nagyobb arányban fordulnak elő az enyhébb fokú állatkínzások, azokról nem is beszélve, amelyek mellett simán elmegyünk. De ez nem jelenti azt, hogy az állatok ne szenvednének. A szeretetből felhizlalt, az évek folyamán lebénuló kutya is szenved. Nem csak az, amelyiknek szétverik a fejét.

Ahogy nem csak az állatkínzás, ha egy állatot bántalmaznak, a büntetés sem csak abból áll, hogy valakit jól sittre vágunk. Az állatvédelmi törvény ad lehetőséget az állatvédelmi hatóságoknak a pénzbírságok kiszabására és az állattartástól való eltiltásra. Én a magam részéről örülök annak, hogy a bevezetőben említett tanulmányban felvázolt, pár évvel ezelőtti esetekben ekkora összegek kerültek kiszabásra.

Annak meg még jobban, hogy a tanulmány készítője szerint e mögött a jogszabályok megfelelő értelmezése és alkalmazása áll. Ráadásul a hatóság által kiszabható bírságok valószínűleg most már ennél is nagyobbak, hiszen a bírság alapösszege ettől az évtől ötszörös mértékűre emelkedett.

Hiányzó számok, hiányzó következtetések

Az, hogy a bírságolásnak milyen kihatása van, lesz-e visszatartó ereje, elválik majd. Az már más kérdés, hogy ezt fogjuk-e reálisan érzékelni. Nagyon nagy gond az, hogy nincsenek komoly statisztikáink és elemzéseink.

Honnan tudjuk, hogy most lényegesen több állatbántalmazás történik, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt? Onnan, hogy ezt sokszor látjuk a Facebookon? Ki tudjuk-e küszöbölni azt a tényezőt, hogy jóval érzékenyebbek vagyunk az állatok sorsa iránt és ami mellett korábban elmentünk, azzal most már rohanunk a hatóság felé?

Jó lenne látni a bejelentett ügyeket, azok milyenségét, tartalmát, milyen jellegű állatkínzásról van szó és ezek közül melyek a leggyakrabban előfordulók. Ugyanilyen hasznos lenne látni az idő múlásával a különféle tendenciákat.

Egyértelmű, hogy a hazai szankcionálásnak van hova fejlődnie. Ezért is fontos, hogy ezzel szakmai szinten foglalkozzunk és ne azon a szinten ragadjunk le, hogy aki állatnak rosszat tesz, azt hogyan kéne kinyírni. (Főleg, hogy ez nem fog megtörténni, így az ilyen kijelentések túl sokat nem is mozdítanak előrébb az ügyön.)

Remélem egyértelmű, hogy a büntetések kiszabása egy komplex rendszer és nem csak abból áll, hogy valaki bűnös vagy sem, aztán ha igen, lakoljon meg érte minél jobban. Fontos az egész problematika megértése ahhoz, hogy a működésének hatékonyságán a jövőben változtassunk.

(Képek: Getty Images Hungary)

hirdetés
Webshop
További cikkeink

Keresés az oldalon