hirdetés

Így néztek ki a fajtatiszta kutyák régen és most: teljesen átalakultak az idők során

Buzgó Csilla, 2021. február 21

Az elmúlt több mint száz év során nem csak az ebek külsejét finomítgatták a tenyésztők. Bár ez a fotókon nem látszik, egyes fajták személyisége is sokat alakult a 20. század eleje óta.

hirdetés

A tenyésztés folyamata elméletileg a kívánatos fajtajegyek megőrzését, és az előnytelennek bélyegzett adottságok kigyomlálását hivatott előmozdítani. Előfordul azonban, hogy ami előnyös az ember számára, az egészségügyi károsodást jelent a kutyának, és fordítva. Ami a kutya számára még az egészséges határon belül van, az egyes furcsa ízlésű tenyésztők szerint nem tetszetős. Szerencsére a legtöbb esetben pozitív változásokat tapasztalhattunk, csak néhány fajta sínylette meg az emberi beavatkozást.

Lássuk, hogyan alakultak azok a kutyafajták, melyeken a legfeltűnőbb volt a változás több mint 100 év alatt!

Uszkár

Hajdanán népszerűbb volt a zsinóros szőrzetű uszkár, mint ma, többen tartották ilyen különleges bundával ezt az ebet. Míg napjainkban négy méret elérhető, a 20. század elején még csak normál és toy uszkár szerepelt a szakkönyvekben.

A kisebb változat szőrét finomabbnak írták le, s mindössze 30,5 cm-es magasságot engedélyeztek neki. A normál méretű uszkár majdnem 56 cm-es lehetett, testalkata pedig valamivel erőteljesebb, vaskosabb volt, mint a jelenlegi standard szerint tenyésztett példányoké.

Mopsz

Rengeteg kritika éri a mopsz tenyésztési folyamatát az arcorr kegyetlen megnyomorítása miatt. Valóban feltűnő a különbség: nem csak a fej, hanem a test is kevésbé ráncos, a lábak nyúlánkabbak, a törzs karcsúbb, a fülek kissé nagyobbak, és az egész állat arányai különböznek a mai verziótól.

Kedves, eszes jelleme azonban mit sem változott: ugyanaz az imádnivaló társasági kutya, mint a kezdetekkor.

Airedale terrier

Korábban viszonylag fiatal fajtának számított, bár a színei 100 év alatt sem változtak. Kültakarója azonban rövidebb, keményebb volt, és a leírás alapján kifejezetten ellenállt az időjárási viszontagságoknak. Sokkal kisebb fülekkel rendelkezett, mint mai társai, farka pedig vastagabb és egyenesebb volt a jelenlegi airedale-ekénél, akiknek gyakran egészen csigásan be is kunkorodik a hátuk irányába.

Bolognai pincs

A ma apró, bohókás felhőként ismert kutyust hajdanán a hölgyek ölebeként írták le hosszú, hullámos bundával és nagy, kifejező, vizenyős szemekkel. Akkori formájában kissé loncsos küllemű szőrzetével és enyhén felálló füleivel hívta fel magára a figyelmet, melyek mára teljesen lelógnak az eb fejére. Farka már akkor is mókásan a hátára kunkorodott, mint manapság, orra viszont hosszabb lett a tenyésztés során.

Kis olasz agár

Ugyan a 100 évvel ezelőtti változat testalkata valamivel kvadratikusabb és kisebb, azért emlékeztet a fajta modern verziójára. A feje azonban inkább hasonlít egy csivaváéra, mint egy agáréra. A világos orrszín megmaradt, a fülek hegye viszont manapság a koponya felé konyul. Két súlycsoportot különböztettek meg a régi fajtastandardok, a 3,6 kg alatti és fölötti példányokat.

Angol bulldog

Ugyan nemigen lehet kecsesnek nevezni ezt a jóindulatú, röfögő tankot, a régi bulldogok valamivel finomabb testtípussal és fizimiskával voltak megáldva, mint a maiak. Fejük simább volt, kevesebb ránccal, lábaik pedig nyúlánkabbak. A színek terén már 100 éve is igen liberális felfogással rendelkeztek a tenyésztők, minden ma is ismert változatot engedélyeztek. Külleme mellett a bulldog személyisége is sokat szelídült: békésebb, barátságosabb lett, kisgyerekes családokban is tökéletesen megállja a helyét.

Bullterrier

Talán övé a legfeltűnőbb koponyaalakulás mind közül: a bullterrier érdekes amerikaifutball-labdaformájú fejét akkoriban még sehol nem láthatták a kutyabarátok. Az eb testalkata is jóval tömörebb, izmosabb lett, szemei mandulavágása még karakteresebbé vált az évtizedek során. A nyak valaha karcsúbb volt, mára inkább erőteljesnek mondható, a régi változat színe pedig csak fehér lehetett.

West highland white terrier

Ez a manapság inkább az öleb kategóriába sorolt skót származású terrier régen a vadászok hű társa volt, ugyanis fehér színének köszönhetően biztosan nem lehetett összetéveszteni egyetlen helyi vaddal sem. Bundája a tenyésztés során tömöttebbé és egyenletesebbé vált, és gyakoribbak lettek a kissé rövidebb orrú, kerekebb fejű példányok.

Shetlandi juhászkutya

A modern sheltie fenséges bundája a kezdetekkor kissé rövidebb és testhez simulóbb volt, csak később alakult ki a collie-kra emlékeztető dús kültakaró. Jellegzetes külseje még a 700-as években fennálló viking uralom alatt kezdett kialakulni, később pedig a tenyésztők feltett szándéka lett létrehozni egy elegáns miniatűr collie-t, azaz skót juhászkutyát. Az eredmény egy rövidebb orrú, kerekebb szemű, hosszú, tömött szőrű, alacsony és kedves kutyus lett, aki viszonylag kis méretei ellenére ugyanolyan eszes, aktív és mozgékony, mint bármely juhászkutya-társa.

Labrador retriever

Szinte felismerhetetlen a képen mindenki kedves segítő- és családi kutyája. A retrolabrador fülei nem olyan karakteresek, mint amilyet a modern változaton megszokhattunk, a legjelentősebb különbség azonban a bundáját érinti. Akkoriban még csak a fekete színt fogadták el, később alakultak ki a népszerű zsemleszínű és a sötétbarna labradorok.

Dobermann

A kezdetleges dobikon még érezhető volt a rottweilerek öröksége, csontozatuk, testalkatuk jóval erősebb volt, mint a mai kecses, karcsú változatoké. A füleket hasonlóképp vágták, mint amit a modern standard diktál, bár a kupírozás formája talán enyhén eltért a jelenleg divatos formától – igaz, ezt a gyakorlatot mostanság egyre kevesebb országban engedélyezik. Említésre méltó továbbá a dobermannok személyiségfejlődése: a hajdani vadabb, agresszívebb temperamentumot felváltotta a kezelhetőbb, barátságosabb természet.

Boston terrier

A hajdani boston terrierek vaskosabbak voltak a jelenlegieknél, kisebb füleket hordtak, hátuk pedig jobban görbült. Sajnos őket is elérte a mopszokra jellemző arcnyomorítás, viszont a színek tekintetében sokoldalúbb lett a fajta.

Míg a régi szakkönyvekben nem említették a barna és a tigriscsíkos változatot, manapság már ezekben az árnyalatokban is tenyésztik őket.

(Képek: Getty Images Hungary, Dogs of all nations)

hirdetés
Webshop
További cikkeink

Keresés az oldalon