hirdetés

Titanic-tragédia a kutyák szemszögéből: három eb élte túl a katasztrófát

Buzgó Csilla, 2020. augusztus 30

Ugyan minden négylábút képtelenség lett volna feljegyezni a legendás gőzös utasai közül, az első osztály kedvenceinek történetét a mai napig világszerte emlegetik.

hirdetés

Az RMS Titanic 1912. április 10-én indult első és utolsó útjára az angliai Southamptonból. A célállomását, New Yorkot, már nem érte el, mert április 14-én jéghegynek ütközött, és elsüllyedt. Az áldozatok pontos száma a mai napig vitatott, az amerikai álláspont szerint körülbelül 1500 utas hunyt el a katasztrófa éjszakáján.

Egy ilyen megrázó veszteség során aligha tesznek említést azokról az utazókról, akik ugyan drága menetjeggyel rendelkeztek (valóban, még egy kanári helyjegyéért is elkértek 25 centet), mégis vajmi kevés esélyt kaptak a túlélésre.

A Titanic leghíresebb kutyái

Minden, a fedélzetre kerülő állatot képtelenség lett volna regisztrálni, de az első osztály híres és vagyonos vendégei között tucatnyi akadt, akik ragaszkodtak négylábú kedvenceikhez, és velük együtt indultak útnak.

  • John Jacob Astor és újdonsült felesége, Madeleine nászútjukra is magukkal vitték Kittyt, az airedale terriert.
  • William Carter vagyonos szénmágnás és családja egy Cavalier King Charles spániellel és egy airedale terrierrel szállt fel a hajóra.
  • Harry Anderson bróker egy Chow-Chow nevű csau csau kutyust vitt magával.
  • Robert Williams Daniel bankár egy díjnyertes francia bulldogot, név szerint Gamin de Pycombe-ot választotta útitársául. Az ebet a mai árakra átszámítva 13 ezer fontért, azaz majdnem ötmillió forintért vásárolta.
  • A 24 esztendős Margaret Bechstein Hays két barátnőjével, Olive Earnshaw-val és Lily Potterrel, valamint pomerániai törpespiccével utazott. Egyes források szerint a kutya neve Bebe volt, míg mások Ladyként emlegetik őt.
  • A vagyonos Elizabeth Rotschild szintén egy pomerániaival szállt fel a hajóra.
  • Henry Sleeper Harper, a híres amerikai kiadó alapító tagja és felesége, Myra egy Sun Yat Sen nevű pekingi palotakutyát vitt magával.
  • A 19 éves Helen Bishop Frou-Frou nevű törpeuszkárjával utazott.
  • Ann Elizabeth Isham állítólag hatalmas német dogjával szállt fel a Titanicra Cherbourgban.
  • A kapitány, Edward John Smith lánya egy gyönyörű orosz agarat kapott a multimilliomos Benjamin Guggenheimtől, aki jól ismerte a családot, s gyakran utazott Smith-szel. Szerencsére az ebet az ajándékozott még indulás előtt hazavitte, így ő nem veszett oda.

Kutyaélet a fedélzeten

Bár a legtöbb kutyus a hajó F fedélzetében kialakított kennelekben utazott, néhány szerencsés négylábúval kivételt tettek. Részben azért, mert vagyonos vendégek szabályszegései felett a személyzet általában szemet hunyt, részben pedig egyéni elbírálás és különleges kérések vezettek a kivételezettek első osztályon utaztatásához.

Frou-Frou, Helen Bishop uszkárja például még az inasok szemében is túl csinos volt ahhoz, hogy a kennelben utazzon a többi nagyobb testű állat között. Margaret Bechstein Hays, az aranyszívű kisasszony, aki a tragédia után két elárvultnak hitt francia kisfiút vett a szárnyai alá, míg édesanyjuk jelentkezett értük, szintén ragaszkodott kutyusához, és titokban a lakosztályában tartotta őt.

Ugyan első osztályú jegyük volt, a Titanic kutyautasai nem kaptak épp luxusebekhez méltó ellátást. Csak naponta egyszer sétáltatták őket a gondozásukra kinevezett inasok vagy utaskísérők, és arról sem szól a fáma, hogy bélszínt vacsoráztak volna, mint vagyonos gazdijaik.

A legtöbben még csak meg sem látogatták elkülönített háziállataikat, csak egy hölgy, az első osztályon utazó Ann Elizabeth Isham tért be az F fedélzetre minden nap, hogy megszeretgesse imádott kedvencét.

Előkelő hölgyek és cukiságok parádéja

Az ölebtulajdonosok egyenesen kivirultak a hajón töltött néhány kellemes nap alatt. Még kutyashow-t is szerveztek a többi gazdag utas kedvenceinek bevonásával, de azt pont a katasztrófa napján tartották volna meg.

Francis Davis Millet amerikai festőművész egy útközben postázott levélben ezt írta róluk:

Mindenhol igazi istencsapásként viselkednek ezek a nagyzoló, ellenszenves amerikai nők, de ha hajóra szállnak, az maga a pokol! Sokan közülük mindenhová ölben viszik a kutyáikat, férjüket pedig úgy vonszolják oldalukon, akár a tanyasi birkákat.

Valószínűleg Milletnek akadt egy-két negatív élménye ezekkel a hölgyekkel kapcsolatban, de tény, hogy a leírás alapján kutyaszeretetük vitathatatlan volt.

Szomorú sorsok, szerencsés túlélők

A Titanic legismertebb ebei közül csupán hárman kerültek ki élve a süllyedő hajóról. Amint Margaret Bechstein Hays megtudta, hogy jéghegynek ütköztek, és valószínűleg menekülniük kell, villámsebességgel egy takaróba burkolta Ladyt, és amint tudott, beszállt vele a 7-es számú mentőcsónakba.

Elizabeth Rotschild addig nem volt hajlandó beülni a többi utas közé, amíg a mentőtisztek bele nem egyeztek abba, hogy magánál tarthatja törpespiccét.

Sun Yat Sen gazdái is kutyusukkal együtt menekültek meg a 3-as csónakban. Henry S. Harper akkori nyilatkozata szerint bőven volt ott hely egy palotapincsi számára, és a többi utas közül senkinek nem akadt ellenvetése.

Helen Bishop kisasszony már nem volt ilyen szerencsés. Bár a szíve szakadt belé, a kabinjában kellett hagynia a kis Frou-Frou-t, aki az utolsó pillanatig sírva kérlelte gazdiját, hogy vele tarthasson. Bishop később így emlékezett a történtekre:

Borzasztóan fájt a kiskutyám elvesztése. Sosem feledem, ahogy a ruhámnál fogva próbált visszatartani. Mindenképpen velem akart jönni.

William Carterék airedale-je és spániele szintén a hajón veszett oda. Bár a gyerekek, Lucy és Billy könyörögtek apjuknak, hogy magukkal vihessék kedvenceiket, Carter azt mondta, túl nagyok ahhoz, hogy felengedjék őket a mentőcsónakokra. Hogy megnyugtassa őket, megígérte a kicsiknek, hogy a személyzet majd gondoskodik róluk.

Ez részben igaz is volt: miközben a hajó süllyedt, valaki kinyitotta az összes kennel kapuját, így szerencsétlen páráknak legalább megadatott az, hogy nem bezárva, a túlélés esélyétől teljesen megfosztva pusztultak el.

A kutyám nélkül soha!

Az egyik legszívszorítóbb legenda szerint amikor Elizabeth Isham beszállt egy csónakba, és meghallotta, hogy kutyája nem tarthat vele, visszalépett a fedélzetre. Később, amikor a süllyedést követően az SS Bremen mentőhajó visszatért a helyszínre, a tengerészek egy kutyáját ölelő megfagyott nő holttestére lettek figyelmesek a vízben. Egyes források szerint valószínű, hogy Elizabethet és hűséges dán dogját találták meg, miután a végsőkig egymásba kapaszkodva búcsúztak el a földi léttől.

(Képek: Getty Images Hungary)

hirdetés
További cikkeink

Keresés az oldalon