hirdetés

A kutyám a gyerekem: miért viselkednek a harmincasok megszállottan, ha a kutyatartásról van szó?

Hangai Lilla, 2022. december 28 - Képek: Getty Images Hungary

A koronavírus járvány emlegetése már valószínűleg mindenkinek a könyökén jön ki. Mégis, szinte lehetetlen nem beszélni róla, ugyanis a társadalmi berendezkedésünkön, az életstílusunkon, a vágyainkon és a szükségleteinken is maradandó nyomot hagyott. Millió újságcikk született már azzal kapcsolatban, hogy a kisállattartás radikális mértékben emelkedett ebben az időszakban, de még mindig újabb és újabb felfedezéseket teszünk, ha meg merjük kockáztatni, hogy a megismerés folyamatában olyan információra bukkanunk, amire nem voltunk felkészülve.

hirdetés

A millenniál, vagy más néven az Y generáció szükségszerűen ellentétek kereszttüzében éli mindennapjait. Az elsők voltak, akik olyan gazdasági és társadalmi berendezkedésben kénytelenek megállni a helyüket, amire a szüleik vagy azok szülei sem tudták őket felkészíteni. Természetes hát, hogy ennek a sokak által megvetett és elítélt demográfiai csoportnak is szüksége volt valamire, amire támaszkodhat az emberré válás rögös buktatóin keresztül. Ők pedig a kutyát választották!

Gyerek helyett gyerek?

Az Y generáció a közelmúltban megelőzte a boomereket, vagyis az előttük lévő korosztályt és a Z generációt is, akik utánuk következnek. Elképesztő szám, de körülbelül 80%-uk tart kutyát. Ismételjük, 80%! Arra is fény derült továbbá, hogy az állattartás aránya még magasabb lehet a főiskolai végzettséggel és stabil jövedelemmel rendelkezők körében. Ez mindenképpen pozitív, ugyanis egyelőre azt sugallja, hogy inkább azok válnak gazdivá, akik nagy valószínűséggel gond nélkül tudják ezt finanszírozni. De ne felejtsük el azt sem, hogy ezek az emberek nemcsak a kutyatartás mellett tették le voksukat, hanem egyúttal parkolópályára állították a házasságot és a szülővé válást is. Legalábbis nem abban az ütemben köteleződnek el, mint az előző generációk. Természetesen most maradunk szigorúan az általánosítás területén, kivételek mindig akadnak.

De térjünk vissza a kutyákhoz. Az, hogy a szerepeik megváltoznak, önmagában nem meglepő. Az emberek és az ebek több tízezer éve formálják egymást a folytonosan változó szükségletek tekintetében. A kérdés az, hogy miért változik most ilyen irtózatos sebességgel ez a különleges kapcsolat? A szakértők úgy vélik, hogy a hagyományos mérföldkövek elérése olyannyira nehézzé vált a millenniálok számára, hogy nem csak lelki támogatásra vágytak. Szükségük lett olyan kézzel fogható állomásokra is, amelyeket fel tudnak mutatni. Amiről be tudnak számolni, ha valaki megkérdezi tőlük, hol is tartanak az életben. Egy kutya ugyanis felelősség, akinek szüksége van a gazdira, így azt érezhetjük általa, hogy értékesek és hasznosak vagyunk.

A középosztály kevésbé szenvedi meg a súlyos gazdasági veszteségeket, ám a lelkieket annál inkább

Hazugság lenne azt állítani, hogy a középosztály nem érzi meg a gazdasági változások következményeit, de abban talán megegyezhetünk, hogy a megélhetésük és az életben maradásuk nem függ cérnaszálon. Talán picit szorosabbra kell húzni a nadrágszíjat, de így is bele fog férni a heti egy sörözés a barátokkal, a Netflix előfizetés, vagy a márkás mosószer. Ám ettől függetlenül a változások által kiváltott egzisztenciális válság és az összehasonlítás toxikus folyamata nem csak a felszíni sérüléseket okoz.

Gondoljunk csak bele, egy millenniál gyermek szülei valószínűleg a 20-as éveik elején már megházasodva, boldogan várták a baba érkezését abban a házban, amit nemrég vettek meg. Tudat alatt ez a szülőktől kapott minta a jelenlegi gazdasági helyzetben nem ösztönző, inkább kétségbeejtő egy fiatal számára. Hiába van ugyan Spotify előfizetése, többszázezer forintos telefonja és havonta megújuló ruhatára, mégis szinte lehetetlennek tűnik szilárd talajt találnia, ha úgy érzi, egyszer csak felkapja a szél és kifújja őt a légüres térbe. Ám ha van mellette egy kutya, akiről gondoskodnia kell, nemcsak hasznosnak érzi magát, de megkapja a remény és a feltétel nélküli szeretet érzését is. Stabilitást sugároz, megbízhatóságot és nem olyan drága, mint egy gyerek vagy egy újépítésű garzon.

Merre tartunk hát? A kutyák minden körülmények között ösztönösen érzik, mi kell nekünk

Egy óriási témakörrel állunk szemben, aminek úgy érezzük, egyelőre még mindig csak a felszínét kapargatjuk. Egy dolog azonban biztos, a kutyák nem ítélkeznek és nem fognak megszökni az első adandó alkalommal, amint kiderül, a várva várt új gazdi egy GenY. Hogy valóban komolyan vegyük az elhivatottságukat, még szemöldökizmokra is készek voltak szert tenni annak érdekében, hogy tekintetük kifejezőbb legyen és így könnyebben tudjunk kommunikálni.

Bíráskodni azonban nem ér! Minden generációnak meg kell és kellett küzdenie a rá nehezedő egyedi terhekkel. És minden generációnak megvan a lehetősége, hogy olyan támogatást válasszon, amit a legideálisabbnak tart. Pusztítóbb magatartásmintát is el tudnánk képzelni az állattartásnál. Ugyanakkor nem elég csupán venni vagy örökbe fogadni egy ebet, felelős gazdiként kell foglalkozni vele, tekintet nélkül a korunkra.

Kövess minket a közösségi oldalainkon is!
hirdetés
Webshop
További cikkeink

Keresés az oldalon