hirdetés

Oldjuk meg az állatvédelmi problémákat: Márton Attila különvélemény

Márton Attila, 2021. március 4

Tudjuk és értjük, hogy az állatok jólétét érintő problémák mögött valójában milyen okok állnak?

hirdetés

Az Állatorvostudományi Egyetem Állatvédelmi Központja a minap tette közzé felmérésének eredményét arról, hogy az állatvédelemmel foglalkozók a különféle problémák mögöttes okait minek tulajdonítják, illetve milyen tennivalók lennének szükségesek. A kérdőívet 64 civil szervezet töltötte ki. Nemcsak kutyákat érintő kérdésekről volt szó, de én most ezekből mazsolázok és csak azokat említem, amelyek alapján kicsit tisztább képet kapunk arról, vajon mi a probléma, mi jelentene hathatós előrelépést.

Azok a fránya számok

Szerintem kevés ember van, akiket a statisztikák izgalomba hoznának. (De lehet, tévedek.)
Pedig fontosak. Témától függetlenül segítenek alátámasztani vagy megcáfolni egy-egy feltételezést. Ilyenkor nem saját magunk elképzeléseire és behatárolt körű tapasztalásainkra kell hagyatkoznunk. Nagy összefüggéseket levonni abból, hogy mi mit gondolunk arról, ahogyan mások láthatják a világot, az esetek többségében félrevezető.

A számok és a számszerűsített adatok tehát fontosak. Főleg akkor, ha összetett társadalmi jelenségekre keressük a hathatós megoldást. Például, amikor annak járunk utána, hogy az állatvédelemben tevékenykedők hogyan látják, mi lenne a megoldás arra, hogy kevesebb kóbor állat legyen és az állatkínzások száma is csökkenjen.

Kevesebb kutyát az utcára

Az otthontalan kutyák problematikája megoldhatatlannak tűnő feladat már nagyon régóta és még halvány reménysugár sem mutatkozik arra, hogy bármi változó tendencia üsse fel a fejét. Az állatvédelemmel foglalkozó szervezetek szerint, ami a problémát jelenti (zárójelben a darabszám, hogy hányan gondolják így), az az ivartalanítás hiánya (64), a szaporítótelepek léte (59), a menhelyek finanszírozása (55), a gyepmesteri telepek működési módja (42), a jogszabályi környezet (42) és a társadalom hozzáállása (41).

Az ezt követő elemek elenyésző „szavazatot” kaptak. Be lehetett még jelölni a nem megfelelő szankciókat (2), a sokat emlegetett mikrochip hiányát (1), valamint a hiányosságokat az önkormányzati nyilvántartásban (1) és a prevencióban (1).

Ezek voltak azok a rangsorolt tényezők, amelyek a megkérdezettek szerint hozzájárulnak ahhoz, hogy ennyi kutya koldusbotra jut.

Kutyák fedél nélkül

Az, hogy miért van tele az ország feleslegessé vált négylábúakkal – akiknek az otthontalálása emberfeletti munkát kíván a civil szektortól – több okra vezethető vissza.

Az egyik az értelmetlen utódnemzés. Több kutya születik meg, mint amennyire szükség lenne. És hogy miért? Ennek sem egyetlen egy mozgatórugója van. Ivartalanítani nem szeretünk, sokaknak fontos, hogy kutyájuk átélje az anyai örömöket és arról se feledkezzünk meg, hogy ez nagyon sokak számára rendkívül egyszerű pénzkereseti lehetőséget jelent. Persze lehet, hogy csupán arról van szó, hogy gondatlanul tartunk kutyát, és egy véletlen befedezés eredménye lesz a megoldatlan sorsú alom.

A másik fő ok teljesen más természetű és akkor üti fel a fejét, amikor valaki elkezd kutyát tartani, majd valamilyen okból kifolyólag egy idő után úgy dönt, hogy többé már mégsem akar. A motiváció itt is széles palettán mozog. Kiderül, hogy kutyát tartani pénzbe kerül, betoppan egy nem várt betegség vagy a szeretett négylábú ahelyett, hogy mindig cuki lenne, több viselkedésprobléma jelét mutatja.

Akármi is a tényleges kiváltó ok, sokan megoldásként a legegyszerűbb utat választják: megszabadulnak a nyűgtől és kirakják a házi kedvenc szűrét.

Mit akarunk megoldani?

A felmérés alapján sokak által lényegesnek tartott okok közül – valljuk be őszintén – néhánynak nem sok köze van az otthontalan kutyapopuláció csökkentésében. A menhelyek finanszírozása hatalmas probléma és önmagában felháborító az, hogy mások által okozott károk elhárítására magánszemélyek dobják össze a nem kevés anyagi fedezetet. A tartási körülmények biztosítása és még számos ok miatt fontos, de kihatása nincs arra, hogy több vagy kevesebb kutya lenne az utcán, vagy hogy mennyire élénkül meg az örökbe befogadás iránti kedv.

Nagyon sokan tartják aggályosnak – jelzem, okkal – a gyepmesteri telepek működését és ezen változtatni is kell. De ez úgyszintén nem fog javulást hozni. Ettől nem fognak kevesebb kutyát elhagyni vagy kisebb számban megelletni házi kedvencüket. A szaporítótelepek léte egy összetett témakör… A populáció egy része külföldre áramlik, nem befolyásolja a hazai kóbor állatok számát. Viszont a házi szaporításból származó egyedek jelentős kihatással bírnak. Velük van tele az ország.

A jogszabályi környezet nem megfelelőségét nem tudom hová tenni. Állatot elhagyni törvénybe ütközik, büntethető. Az pedig más kérdés, hogy mennyire hatékony a jogszabályi rend betartása, betartattatása. És ezzel a lendülettel át is kanyarodunk a szinte figyelmen kívül hagyott elemekhez. Lényegesen többen gondolják úgy, hogy maga a jogszabályi környezettel van baj és nem annak betartatásával, vagyis a megfelelő szankcionálással (42 szavazat a 2-vel szemben). Pedig a kettő dolog összefügg. Ha nincs megfelelő szankcionálás, bármilyen jogi elvárás hatástalanná válik.

Mikrochip fontossága

Ha már jogszabályi környezet szóba került, nem lehet elmenni amellett, hogy a mikrochip törvény által előírt kötelezettsége összesen egy szervezet részéről merült fel. Holott mindannyian tudjuk, mekkora gondot okoznak az elszökő, beazonosíthatatlan kutyák. Valljuk be őszintén: a mikrochip elmaradása nem csak jogszabályba ütközik, de jól mutatja a kutyatartó felelőtlenségét is.

Nem fontos a prevenció?

Számomra a legmegdöbbentőbb eredmény a kimutatásban a prevenció fontosságának leértékelése volt. Összesen egy szervezet jelölte meg. (Pedig nagyban meghatározza a sokak által fontos elemként megjelölt társadalmi hozzáállást.) Amikor az állatmentők egy kutyát felszednek az út széléről, rehabilitálják, majd otthon keresnek neki. Eközben másik három kutya kerül az utcára, az egész egy véget nem érő szélmalomharccá válik. Úgy, ahogy ez évtizedek óta így van, bármi komolyabb előrelépés nélkül. Ha az utánpótlást nem vágjuk el, hathatós áttörés sosem lesz. Pont emiatt elengedhetetlen a nagy számú ivartalanítása, ami képes a felesleges szaporulatot visszavetni, de az egyéb problémák miatt kicsapott kutyákon nem segít.

Ivartalanítás nélkül lehetetlen visszaszorítani a kóbor ebek számát.

Felelős kutyatartás

A bajba jutott állatok mentése és otthonhoz juttatása embert próbáló és rendkívül fontos feladata az állatvédelemnek. De nem szólhat csak erről. Arra is kellene törekedni, hogy kevesebb segítségre szoruló állat kerüljön az utcára. Ezt elérni edukáció és az állattartási kultúra formálása nélkül lehetetlen küldetés. Ameddig emberek nem képesek felfogni, miből is áll felelősségteljesen kutyát tartani, addig a menhelyek továbbra is tele lesznek rosszul kiválasztott, megunt, beteg vagy viselkedésproblémás ebekkel.

Amíg nem vagyunk képesek meglátni, hogy a kutyák elhagyása „csupán” csak egy tünet, amelynek okai a nem megfelelő állattartási kultúrában keresendők, addig nem lesz változás. Ha egy adott szervezet kizárólag mentéssel foglalkozik, még ebben az esetben is a prevenció fontosságának egyértelműnek kellene lennie.

Folytatjuk…

(Képek: Getty Images Hungary)

hirdetés
További cikkeink

Keresés az oldalon