Ha ezt látod egy kutyán, ne akard megsimogatni!

Mi, emberek általában szeretjük a kutyákat. Aranyosak, kedvesek, amint meglátjuk őket, szeretnénk megsimogatni a puha bundájukat, megvakargatni őket a fülük mögött. De ezt nem biztos, hogy minden gazdi szeretné, és az főleg nem valószínű, hogy minden kutya tolerálja, ha elárasztjuk őket kéretlen érintésekkel.

Az emberek és a kutyák kapcsolata régre nyúlik vissza, mára szinte mindennapi szereplői az életnek. Vannak, akik tartanak tőlük, vannak, akik csak bizonyos méretű kutyákat kedvelnek. Olyannal is találkozhatunk, akinek kutyaszeretete nem ismer határokat, és minden szembejövő kutyát meg szeretne simogatni. Ha van kutya a háznál, ha nincs, az utcán sétálva biztos, hogy találkozunk minimum 1-2 ebbel. Ilyenkor mit csinálunk?

Általában 3 kategóriába sorolhatók a kutya mellett elhaladók: akik messziről csodálják (vagy nem csodálják, és kikerülik) az állatot, akik megállnak, és megkérdezik a gazditól, hogy meg lehet-e simogatni a kutyáját, illetve akik rögtön odarohannak egy kis vakargatásra. Az utóbbi eset gyakrabban vonatkozik gyerekekre, mint felnőttekre, de érdemes tudni a veszélyeit és korlátait a kérdés nélküli simogatásnak, illetve impulzuskontrollt gyakorolni, bármilyen kedvesnek tűnik is a kutyus. Célunk ezzel nem az ítélkezés, hanem a figyelemfelkeltés, mert veszélyes lehet egy kéretlen találkozás.

Jelzések

Az évek során kialakult egy stabil színkód-rendszer a kutyasétáltatók világában annak érdekében, hogy már távolról kommunikálni lehessen releváns információkat az adott ebről. Ezekről már korábban is írtunk, de röviden összefoglalva:

• Fehér: a kutya nehezen lát vagy hall
• Piros: mindenképp kerüld el a kutyát
• Narancssárga: ember jöhet, de kutya ne közelítsen
• Sárga: félős vagy szocializálatlan kutya, adj neki teret
• Kék: kiképzés alatt áll a kutya
• Lila: ne etesd a kutyát (idegen ebet sose etess a gazdája engedélye nélkül!)
• Zöld: a kutya barátságos

Ezek alapján máris eldől, hogy egyáltalán érdemes-e megkérdezni a gazdit arról, hogy meg lehet-e simogatni a kutyáját. A színjelzéseken kívül fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy a szolgálati-és segítőkutyákat sem szabad megsimogatni, illetve kontaktust teremteni velük.

Szolgálati-és segítőkutyák simogatása

Korábban már volt róla szó, hogy mi az, amit lehet, és mi az, amit nem egy szolgálati kutyánál. Általánosságban elmondható, hogy ők a „mindenképp kerüld el a kutyát” kategóriába tartoznak, de nem azért, mert agresszívak lennének, hanem azért, mert éppen a munkájukat teljesítik. Komoly kiképzésen mennek keresztül, hogy az adott módon segítsék a felvigyázójukat. Ebben nem szabad őket megzavarni, nemcsak azért,mert illetlenség, hanem azért is, mert ezzel veszélyeztetjük a másik személyt.

A kutya kommunikációja

A kutya testbeszédje is árulkodik arról, hogy hogyan érdemes hozzáállni. Ha elhúzódik, a farkát maga alá csapja, behúzza a füleit, szorosan a gazdájához simul, akkor ne közelítsük meg, mert fél. Ha kivillantja a fogait, vicsorog, akkor agresszív. Ne feledjük, nem csak a nagy kutyák jelenthetnek veszélyt, egy agresszív kiskutya is nagy kárt okozhat, ha veszélyeztetve érzi magát. Persze olyan is van, hogy a kutyus nagyon érdeklődő, és szeretne közelebb menni, ismerkedni. Ilyenkor még mindig érdemes megkérdezni a gazdit, hogy megsimogathatjuk-e a kutyáját. Engedjük, hogy az eb kezdeményezzen ahelyett, hogy fölé hajolunk, mert attól könnyen megijedhet. Nem érdemes megsimogatni a fejét illetve a farkát, mert ezeket nem minden kutya szereti.

A gazdi kommunikációja

A gazdin is látszik, hogy szeretné-e a találkozást vagy sem. Bízzunk benne, hiszen ő ismeri a legjobban a kutyáját. Első sorban ő felelős a kutya viselkedéséért. Ha láthatóan kihátrál a helyzetből, akkor ne is próbálkozzunk, még egy udvarias kérdéssel sem. Ha a kutya és gazdája is nyugodt, akkor esetleg kérdezhetünk, de ha nemmel válaszol, azt tartsuk tiszteletben. Ha láthatóan sietnek valahová, akkor ne állítsuk meg őket.

Sétáló kutyák és gyerekek

A gyerekek tudják legkevésbé féken tartani a hirtelen impulzust, hogy megközelítsék a kutyát. Kíváncsiak a világra, és szeretnének minél több mindent megismerni. De ez gyakran veszélybe sodorhatja őket. Már korán el kell kezdeni nekik megtanítani, hogy hogyan bánjanak egy kutyával, illetve, hogy ne menjenek oda minden ebhez, akit meglátnak.

Nem minden kutya egyforma, így nem reagálnak egyformán a külső ingerekre. Érthető, hogy kutyakedvelőként szeretnénk megsimogatni a velünk szembe jövő ebeket, de ez a legtöbb esetben nem ajánlott. Jobb, ha csak távolról csodáljuk őket, vagy ha nagy a kísértés, megkérdezzük a gazdit, de semmiképpen ne támadjuk le a kutyát. Hiszen mi sem szeretjük, ha idegenek érnek hozzánk.