Ismerd meg a világ terelőkutyáinak sajátos terelési stílusát (videó)

Tudtad, hogy a legtöbb terelőkutya a fajtájára jellemző, egyéni terelési stílussal irányítja az állományt? Lenyűgöző látványt nyújtanak munka közben.

A következőkben videókkal együtt mutatjuk a terelési stílus jellegzetességeit 5 fajta esetében. Természetesen magyar fajtát is hoztunk!

Border collie

A border collie-t mindenki ismeri és szereti. Az Anglia és Skócia határvidékén élő pásztorok tenyésztették ki abból a célból, hogy megszülethessen a tökéletes terelőkutya. A gazdák között azért is igazán népszerű, mert hatékony és a technikájának köszönhetően stresszmentesen képes a jószágokat átmozgatni egyik helyről a másikra. Mélyen az állatok szemébe néz, szinte hipnotizálja őket, miközben egy nagyon érdekes guggoló, lapító pózt vesz föl, amiben elképesztően gyorsan képes mozogni. Angol nyelvterületen a terelőkutyákat ez alapján különítik el. Vannak loose-eyed vagy upright és strong-eyed fajták. Az utóbbiak, mint a border collie is, az állat szemébe néznek és távolabb állnak tőlük a terelés során.

Ebben a videóban megnézheted, hogyan terelik kocsira a hatalmas bikákat:

Itt pedig egy border collie és a német juhászkutya tereli az állományt egymás mellett. Parádés a kontraszt: 

Corgi

A corgi eredete a kutyafajták között a szokásosnál is jobban a homályba merül. A szakértők még abban sem tudnak megegyezni, hogy kik lehetettek az őseik. Ez azonban talán nem is számít olyan sokat, ha valaki olyan tehetséges terelőkutya, mint ő. Ezek az alacsony és fürge kis fickók szélsebesen cikáztak a marhák lábai között és úgy irányították őket. Ha nem hallgattak a szép szóra, megcsipkedték a csánkjukat. Ilyenkor a marhák rúgtak egy nagyot, amit a liliputi ebek könnyedén elkerültek. A corgik, és általában a loose-eyed ebek igen nagy csinnadrattával terelnek, kieresztik a hangjukat nem kímélve a jószágokat. Ők nem guggolnak le és sokkal közelebb mennek az állományhoz.

Folyamatos a gazdával a szemkontaktus: 

Puli

Édes-kedves pulikutyánk, a csizmaszáras eb bizony nem csak számunkra különleges terelőkutya, külföldön is egyre nagyobb rajongótábora gyűlik össze. Azon felül ugyanis, hogy igazán profi a hivatását tekintve, családi kutyaként is párját ritkítja. Terelési technikája igen különleges, ugyanis bár a külföldi megfogalmazás szerint inkább loose-eyed, nem jellemző rá, hogy csipkedjen. Jellegzetes, éles hangjával jelzi a birkáknak, hogy merre van az arra, és oda-vissza szaladgál – nem össze-vissza, nagyon is akkurátusan teszi ezt –, amivel pillanatok alatt hatalmas állományokat is képes elmozgatni. Ahogy a következő fajta egyedeinek jellemzői között is látni fogod, úgy a puli is megteszi, hogy felpattan a jószág hátára, és azokon átsétálva ér el a probléma forrásához. Megfigyelhető nála továbbá az is, hogy a szökött juh hátába addig kapaszkodik, míg az el nem fáradt és fel nem adja a szökdösősdit.

A semmivel össze nem téveszthető hang: 

Ausztrál kelpie

Az ausztrál kelpie, ahogy a nevéből már sejthető, egy ausztrál fajta, akinek feltehetően Skóciából importált collie-k voltak az ősei. Nevét az első kelpie-k egyikéről, egy rajzos szukáról kapta, aki 1982-ben látta meg a napvilágot Casterton városa mellett. A kelpie egy kelta vízi alakváltó szellem egyébként. Nem túl gyakori fajta, ám elképesztően értékes! Remekül alkalmazkodott őshazája küzdelmes terepéhez; a rendkívül forróságban, a szurdokokkal tűzdelt nehéz terepen is fürgén és fegyelmezetten irányítja az állományt, amely lehet szarvasmarha, juh, sertés vagy akár kecske is. A kelpie technikája is hasonlít a border collie-éhoz, ő is sok szemet használ. Jellegzetes kelpie taktika, hogy a kutya felugrik a jószágok hátára és azokon lépkedve jut el az elakadásig, ahol azt határozottan és gyorsan rendezi is; akárcsak a puli.

Kirobbanó erő és profizmus: 

Így ugrik a juhok hátára: 

Huntaway

A Huntaway egy nagytestű, masszív felépítésű fajta, amelyet birkaterelésre használnak hazájában, Új-Zélandon. Valamikor a 19. század végén alakult ki, és azóta is, a mai napig csak és kizárólag a képességeik alapján különböztetik meg őket. Nincs a kutya számára előírás, ha a külső jegyeit vesszük vagy a származási vonalát; kizárólag azokat az ebeket regisztrálja a New Zealand Sheep Dog Trial Association, amely nyert a próbáikon.

Ezek a négylábúak képesek hosszú órákon keresztül talpon lenni és hatalmas területeket bejárni. Amire szükség is van: az új-zélandi vidéken a farmok rendszerint magasan, sok ezer hektáron terülnek el, gyakran kerítés nélkül. A korai gazdák által használt brit juhászkutyák többnyire csendben dolgoztak, ám időnként közülük egy-egy kieresztette hangját. Rájöttek, hogy ennek hatalmas hasznát veszik, a durva, kiszögellésekkel teli területen ugyanis sokszor a nyáj is és a kutya is eltűnt a szemük elől. Ezeket az ebeket más fajtákkal keresztezték, így létrejött a huntaway. Éles, öblös hangjukat használják az állomány mozgatására, amiből a gazdák is tudják, éppen merre vannak. Ők füttyjelekkel és verbális utasításokkal kommunikálnak a kutyával.

Itt láthatod, mekkora távolságokat kell megtenniük: