Ki az IGAZI hős? Két fantasztikus kutya vitákkal övezett története

Togo és Balto történetét számos vita övezi mind a mai napig. Írásunkból megismerheted a két életmentő kutya valódi életútját.

Az előző rész Baltóról, a szánhúzó kutyáról szólt, amiben igyekeztünk bemutatni Balto életét. De ki volt Togo, akiről pár évvel ezelőtt a Disney is filmet készített (Togo – 2019), Willem Defoe főszereplésével?  Melyik kutyának mi volt a szerepe az 1925-ös mentőakcióban? És kinek van igaza a Balto-Togo vitában?

Togo

Mint korábban említettük, e korszak és a két kutya történetének központi figurája a norvég Leonhard Seppala. Aki bár aranyat ásni érkezett az alaszkai Nome városkába, hamar felfedezte, hogy túl sok az aranyásó, az arany pedig kevés, vagy már elfogyott. Így időben váltott, majd onnantól szánhúzó kutyák tenyésztésével, eladásával, bérbe adásával és képzésével foglalkozott, de hajtóként is kiválóan teljesített. Olyannyira, hogy Alaszkában az 1920-as évek elejére ő vált a legtapasztaltabbá, és kortársai nemes egyszerűséggel az út királyának nevezték.

Seppala specialitása egyébként az volt, hogy szemben a nagyobb testű, addigra elterjedt malamut-típusú szánhúzókkal, ő a könnyebb felépítésű, szikárabb izomzatú és gyorsabb kutyákra koncentrált. Ennek érdekében észak szibériai és orosz szánhúzókat kezdett importálni Alaszkába, elsőként, és munkavonalait, de a tenyészetét is ezekre alapozta. Nos, az ő kennelében született meg Togo, mostani történetünk alanya, 1913-ban.

Szerencsétlen csillagzat

Az 1913-as év nem volt túl szerencsés Seppala számára, hiszen a megszületett alom nem lett alom: Togo testvérek nélkül, egyedül született. Emellett meglehetősen aprócska, beteges kiskutya volt. Akkoriban a tenyésztők az ilyen életképtelennek tűnő kiskutyáktól gyorsan megszabadultak, Togot azonban – akit egyébként Seppala Tógó Heihacsiró japán flottagenerálisról nevezett el – Seppala felesége, Constance megsajnálta és ápolni, nevelgetni kezdte. Togo így életben maradt, de eleinte nem sok örömet jelentett a gazdájának.

Seppala, kemény üzletemberként és kemény munkakutyásként a felnövekvő kiskutyát alkalmatlannak tartotta a munkára, ráadásul a kiskutya emberi mércével mérve égetően rossz volt, óriási egóval és makacssággal megáldva. Ezért Seppala több kísérletet tett arra, hogy eladja vagy elajándékozza, mindegyik alkalommal sikertelenül: Togo mindenhonnan visszatért.

Meglepő képességek

Végül Seppala engedett, 8 hónapos korában kezdett el foglalkozni a kutyával és annak munkakutyává nevelésével. Számára is meglepetést jelentettek Togo képességei, amelyek egyre inkább megmutatták magukat és valóban átlagon felülinek bizonyultak. Gyors volt, nagyon szívós, határozottan vezette a fogatot és kiváló ösztönei révén jó döntéseket hozott veszélyhelyzetben. Ráadásul a kutyái átlagához mérten sokkal jobban ragaszkodott a gazdájához.

A mentőakciót övező kérdések

Az előző részben – amit ide kattintva olvashatsz el –, részletesen beszéltünk az 1925-ös eseményekről, így ezeket nem sorolnánk fel ismét. Jöjjenek inkább a kutyák szerepéről vitázók leggyakrabban feltett kérdései, valamint a rájuk adott válaszok!

Igaz-e, hogy Togo jobb képességű kutya volt, mint Balto?

Minden bizonnyal igaz. Ezt megerősítik az egykori források, de erről Seppala is több helyen írt.  Az is igaz azonban, hogy míg Togo Seppalához kötődött teljes mértékben, addig Balto az őt bérbe vevő hajtóhoz, Gunnar Kaasenhez.

Igaz-e, hogy Togo sokkal hosszabb és nehezebb utat tett meg 1925-ben, mint Balto?

Igen igaz.  Togo útja a szérum átvételi pontra 270 kilométer volt, majd innen a leadási pontig további 146 kilométert tettek meg meglehetősen mostoha időjárási viszonyok között. Balto és csapata ezzel szemben az utolsó 80 kilométert teljesítette egy olyan hóviharban, ami miatt a mentőakciót hivatalosan átmenetileg leállították.

Igaz-e, hogy 1925 valódi hőse Togo volt, és nem Balto?

Igaz és egyben nem igaz. A sajtó 100 évvel ezelőtt azért egy hősről írt, mert az emberek és az olvasók egyről szerettek volna hallani. Több, párhuzamosan létező hős, na az már nem hős, sőt homályos és kevésbé érdekes kategória a többség számára. Hogy mennyire így van, és mennyire nem változott az emberi természet 100 év alatt, arra tökéletes bizonyíték a ma is dúló vita hozzászólásainak átolvasása, hiszen majdnem mindegyik kérdés így hangzik: most akkor Togo, VAGY Balto volt-e az igazi és a kizárólagos hős? A legritkább esetben úgy, hogy Togo ÉS Balto; ki mit tett, és kinek mi volt a szerepe a közös sikerben?

Szerencsétlen fordulat, hogy az akkori sajtó csak Baltót emelte ki, pedig szegény Kaasen, akárhányszor kérdezték, mindig azt hangsúlyozta, hogy ez egy csapat erőfeszítése volt. No, de kit érdekelt ez akkor és azóta is?! Mint ahogy egyébként az sem érdekel senkit, hogy míg Baltóról és Togóról beszélgetünk, addig a szérummal megtett táv kétharmadát tulajdonképpen névtelen helyi inuitok teljesítették a saját kutyáikkal és fogataikkal.

… és végül az utolsó megválaszolandó kérdés:

Igaz-e, hogy Togo kölykeiért sorban álltak a neves szánhajtók, Balto kölykei meg nem érdekeltek senkit?

Teljes mértékben igaz, de nem azért, ami miatt a kérdést általában felvetik. Baltónak ugyanis nem voltak, nem lehettek kölykei. Seppala annyira nem kedvelte a hordó mellkasú, általa alkalmatlannak tartott Baltót, hogy fiatal korában kasztráltatta, hogy a vérvonala véletlenül se kerüljön vissza kenneljébe.