hirdetés

Csupán városi legenda lenne a sok gazdájára váró hűséges kutya? Hazánkban is előfordult a jelenség

László Enikő, 2021. január 31

Számos történetet ismerhetünk elhunyt gazdájukra váró hűséges ebekről. A legtöbb ilyen történet az 1900-as évek elején keletkezett. Egyesek szerint túl sok a véletlen, és ez nem más, mint egyszerű marketing fogás vagy túlzott szentimentalizmus.

hirdetés

Hacsikó, Greyfriars Bobby, Fido csak néhány név a sok közül, akik arról váltak híressé, hogy elhunyt gazdájukat várták éveken át. A kutyák a hűség mintaképei. De mennyi minden igaz ezekből a legendákból? Hacsikó története cáfolhatatlan, Fidot is rengetegen ismerték és tudták, hogy gazdáját várja. Egyes esetekben azonban felmerül a kérdés, hogy nem csupán a kutyaszerető emberek szentimentalitása vagy marketingfogás-e az egész. Akárhogy is legyen, négylábú társaink szeretete és hűsége megkérdőjelezhetetlen.

Hacsikó története talán a leghíresebb mind közül.

Béla, Baja város kutyája

Pontosan nem lehet tudni, hogyan került utcára 1985-ben Baja város díszpolgárrá avatott kutyája, Béla. Egyesek szerint egy német turista hagyta hátra egyik nyaralásán az ebet. Mások azt mondják, Bélát és testvérét utcára tették, mert nem jött ki jól a család macskáival. Sorstársa gazdára talált, de ő nem kellett senkinek. Megint mások szerint a kutya csak elveszett és egykori tulajdonosát kereste.

Részlet az 1995-ös Magyarországról Jövök című műsorból:

Bármelyik is legyen, az tény, hogy Béla a város kutyája lett. Szinte minden bajai ismerte, szerette, gondozta. Olyannyira, hogy 1995-ben díszpolgárrá avatták és hivatalosan is Baja ebévé vált. Ez azt jelentette, hogy gondoskodtak ellátásáról, etették, állatorvoshoz vitték és nem utolsó sorban: tisztelték.

Béla 1999. június 8-án pusztult el, amikor elütötte egy autó. Még élt, amikor megtalálták, de az orvos nem tudta megmenteni, annyira súlyos sérüléseket szenvedett. Fejét erős ütés érte, állkapcsa összeroncsolódott. Az eset szinte minden bajait megrázott. A város kutyája elpusztult. Többször is felvetődött az ötlet, hogy állítsanak róla szobrot, de a törekvés mindeddig nem valósult meg.

Greyfriars Bobby

Bobby a legenda szerint tizennégy éven át járt gazdája sírjához annak halála után. A történet 1855-ben kezdődött, amikor a kiskutya megszületett Skóciában. Minden nap együtt rótták rendőr társával az utcákat. Ám az idill csupán két évig tartott, míg gazdája, John tuberkulózisban életét vesztette. A skye terrier ezek után minden egyes nap ellátogatott a temetőbe, útközben pedig mindig megállt kedvenc étterme előtt, ahol kapott néhány falatot. Ahogy a történetnek híre ment, egyre többen kezdték látogatni Edinburgh városát, hogy a kutya csodájára járjanak.

Bobby, a hűséges skye terrier.

Egyesek azonban kételkednek a történet hitelességében. Bobby 14 éven át járt a sírhoz és 16 éves korában hunyt el. Hogyan lehetséges, hogy egy kistestű kutya az utcán élve ilyen sokáig éljen? Néhányan úgy vélik, a közeli vendéglő és a temetői alkalmazottak keze van a dologban. Bár Bobby biztosan létezett úgy tartják, csak azért maradt a sírnál, mert a temetőőr és a helyi vendéglős ételt adott neki. A kételkedők szerint két különböző eb járt a temetőbe. Az egyik 1858-tól 1867-ig, a másik pedig 1867-től 1872-ig. A teória szerint csak azért készítettek ki mindig ételt, hogy az emberek azt higgyék, hogy a kutyák hűségességük miatt járnak oda (ugyanis sok négylábú bóklászott a sírok között). Emiatt többen odautaztak, hogy saját szemükkel is megcsodálják a helyet, ami jó marketing az étterem tulajdonosának.

A közeli éttermet is róla nevezték el.

Az orosz reptér kutyája

Jan Bondenson: Greyfriars Bobby – The Most Faithful Dog in the World című könyvében számos érdekes kutyás legendával találkozhatunk. 1977-ben a Komszomolszkaja Pravda egyik újságírója írt arról, hogy egy németjuhász szuka vár valakire a Moszkvához közeli Vnukovo repterén. Az eb a kifutópálya mellett élt, és minden érkező géphez odarohant. Sokan úgy vélték, biztosan gazdáját várja, aki magára hagyta, mivel nem engedték fel a kutyát a járatra. Az elgondolás igaznak bizonyult, kisebb nyomozás után derült fény erre. A németjuhász gazdája valóban magára hagyta kedvencét, mert nem voltak az utazáshoz szükséges állatorvosi papírjai. Az újság, amiben a cikk megjelent összesen 3470 levelet kapott azzal kapcsolatban, hogy örökbe fogadnák az ebet. Sokan pénzt is küldtek az eltartására. Végül, miután két évig hiába várt, sikerült gazdára találnia, eredeti tulajdonosát sosem látta többé.

Az egyik legrégebbi gazdájára éveken át váró kutyás történet valószínűleg Argoszhoz, Odüsszeusz négylábú társához köthető. Az elbeszélés szerint az eb húsz éven át várt gazdájára. Mikor az hazaért, Argosz üdvözölte és nem sokkal később elpusztult.

A kutya, akit Hűségnek hívtak

Szintén Oroszországban történt, hogy egy németjuhász gazdáját várta hét éven át. Az eb 1995-ben bukkant fel először egy autópálya mentén, ahonnan nem volt hajlandó elmozdulni. A hűséges négylábú gazdája egy fiatal pár volt, akik autóbalesetet szenvedtek ezen a szakaszon. A lány a helyszínen életét vesztette, párja pedig a kórházban meghalt. Tolyatti város a település kutyájává avatta a németjuhászt és Hűség néven emlegették. Csodálták kitartásáért. Többen is be akarták fogadni, de az eb minduntalan elszökött, és visszatért az autópálya mellé. A helyiek ólat építettek számára és etették. Hűség mindig várta gazdáit, szinte minden elhaladó gépjárműhöz odarohant, hátha szeretettei azok. 2002-ben megtalálták a németjuhász testét a közeli erdőben. Nem találtak rajta külsérelmi nyomokat. Egyesek azonban úgy vélik, egy kamionsofőr gázolta el, majd rejtette el az erdőben. 2003. június elsején, a város alapításának 226. évfordulóján szobrot állítottak Hűség számára.

Belyash, aki két évig várt a villamosmegállóban

Belyash számára az orosz Cseljabinszkben állítottak szobrot 2018-ban, miután két éven át várta gazdáját egy villamosmegállóban. Tulajdonosa sajnos egy autóbalesetben életét vesztette, de kedvence rendületlenül kereste és hitte, hogy egy napon vissza fog térni hozzá. A kutyáról 2013-tól 2015-ig a helyiek gondoskodtak, míg egy nap ő maga is autóbaleset áldozatává vált. Halála után egy cseljabinszki lakos gyűjtést szervezett, hogy szobrot állítsanak a hűséges ebnek, aki éjt nappallá téve kereste egykori gazdáját ott, ahol utoljára látta.

Belyash szívmelengető szobra.

Kutya az omnibusz állomáson

1908-ban London egyik omnibusz állomásán feltűnt egy hatalmas fekete kutya. A járókelők azonnal felfigyeltek rá. Az ott dolgozók és a helyiek etetni kezdték és azt találgatták, hogyan kerülhetett oda és miért nem mozdul el onnan. Lehet, hogy a közelben hunyt el gazdája? Vagy tulajdonosa meghalt és kedvence továbbra is hazavárja? A gyönyörű eb a média figyelmét is felkeltette. Cikkeztek a rejtélyes kutyáról és találgatták, hogyan került oda. Többen ételt küldtek neki és be akarták fogadni. Egy olvasó nagyon meglepődött, mikor saját dán dogját látta viszont az újság hasábjain. A négylábú két héttel korábban szökött el tőle, amikor véletlenül nyitva maradt a kapu. A tulajdonos nagyon megörült és el is látogatott az állomásra. Mikor odaért, szeretett kedvence mélyen aludt. Miután felébresztették édes álmából nagyon megörült gazdájának, és együtt hazatértek. A tulajdonos elmondása szerint korábban sosem jártak errefelé, ezért nem is sejti, kutyája miért pont ezt a helyet szemelte ki magának.

A svéd rejtély

Az 1920-as évek elején egy gazdag gyártulajdonos, Wadman úr elhunyt. Néhány nappal temetése után egy nagy barna kutya kezdte látogatni sírját. A helyiek úgy vélték, a négylábú gyászolja a férfit. Az újságok is cikkeztek az ebről, aki a halál után is hűséges maradt. Csakhogy Wadmannek sosem volt kutyája, sőt sosem szerette igazán az állatokat. Egy újság olvasója azonban felfigyelt saját őrző-védője képére a lap hasábjain. Állítása szerint helyi fiatalok mindig kiengedték a kapun a négylábút, ezért történhetett meg, hogy elcsatangolt. A különböző szemléletű lapok között még vitát is szült az eset, hogy hogyan lehettek ilyen naivak.

Amerikában is történt hasonló

Az amerikai Buffaloban egy a fentihez nagyon hasonló eset történt. A temetőben megjelent egy border collie, aki rendszeresen vonyított egy bizonyos sírnál, Elizabeth Smith-énél. A helyiek csodájára jártak és tisztelték hűségét. A hölgynek azonban sosem volt kutyája, tehát nem lehetett az övé. Rex igazi gazdája szintén az újságból tudta meg, hogy elveszettnek hitt kedvence a közeli temetőben vert tábort. Mikor érte ment, a collie nagyon örült neki és együtt hazamentek.

Balto is médiafelhajtás? A feljegyzések szerint nincs bizonyíték arra, hogy az 1925-ös szérumfutás hős kutyája, Balto valaha is a szán vezérkutyája lett volna. Sőt, egyszer maga a tenyésztője állította, hogy az említett eb nem kifejezetten tehetséges. A szérumfutás végén készült képek órákkal a célba érés után készültek, amin Balto látható vezérkutyaként. Hogy mi az igazság, senki sem tudja. De annyi biztos, hogy minden két- és négylábú hős, aki részt vett az emberi életeket megmentő futamon.

A fenti történetekből is látszik, hogy igen megtévesztő lehet néhány gazdáját hűségesen váró kutyás eset, ennek köszönhetően pedig számos legenda, szóbeszéd alakul ki. Talán az ismert, biztosan igaz események miatt következtetnek az emberek rögtön arra, hogy a kóborló eb vár valakire. A kutyákhoz fűzött mély szentimentalizmus biztosan indikátora annak, hogy sok hasonló esettel találkozunk. Mindenki szeretne hinni a csodákban. Amik olykor valóban megtörténnek, máskor csak mesék maradnak. Emellett az is igaz, hogy ha egy négylábút magára hagynak, gyakran az adott helyen várja egykori gazdáját, akiben az utolsó pillanatig bízik. De amellett sem lehet szótlanul elmenni, hogy néha a közeli üzletek, éttermek jó hasznot húznak egy-egy szívmelengető legendából, médiaszenzációból. Természetesen arról sem szabad megfeledkezni, hogy néhány esetben valóban arról van szó csupán, hogy a kutyák örökké hűségesek szeretett gazdáikhoz.

(Képek: Getty Images Hungary, YouTube, Wikipédia: Greyfriars Bobby, Loyalty (monument) )

hirdetés
Webshop
További cikkeink

Keresés az oldalon