Március 8-án nem csak a nőket, az akitákat is ünnepeljük: ezen a napon hunyt el a híres Hacsikó

Halálának évfordulóján a világhírű japán akitára, Hacsikóra emlékezünk, aki nem kevesebb, mint 9 évig várt hűségesen gazdájára.

Március 8-a amellett, hogy a hölgyeknek dedikált nemzetközi ünnepnap, egyúttal az akiták világnapja is. Ezen a napon hunyt el ugyanis Hacsikó, a hűség jelképévé vált akita, aki hosszú évekig várt gazdájára, Ueno Hidesaburóra a sibujai vasútállomáson. A kutya egészen halála napjáig nem adta fel a reményt, hogy viszontlátja a szeretett személyt.

Eltéphetetlen kötelék

A páros története mindmáig tökéletesen példázza azt a különleges, szeretetre és bizalomra épülő kapcsolatot, ami kutya és ember között létrejöhet. Ueno Hidesaburo hajdanán a Tokiói egyetem agrárprofesszora volt. Sibujában élt, innen járt be a munkahelyére. Mikor úgy döntött, szeretne egy háziállatot, az élete teljesen megváltozott. 1924-ben vásárolta meg az akkor pár hónapos Hacsikót, akire idővel fiaként tekintett. Amit csak lehetett, együtt csináltak, de a munkába nem vihette magával. Ám az okos jószág megtalálta a módját, hogy a lehető legkevesebb időt kelljen külön tölteniük: minden délután kiment gazdája elé a vasútállomásra, hogy már a leszálláskor üdvözölhesse, és együtt folytathassák a napot.

Egy nap, egészen pontosan 1925. május 21-én azonban Hacsi hiába leste a leszálló utasokat, a férfi nem volt köztük. Mint kiderült, Ueno professzor az egyetemen agyvérzést kapott, és meghalt. Hacsikó ezt azonban nem tudhatta, így nap nap után várta, hogy hazaérkezzen a számára mindent jelentő személy. A család többi tagja hiába próbálta hazavinni, az akita újra és újra visszaszökött az őrhelyére. Ahogy dacolt az emberekkel, úgy küzdött a zord, sokszor hideg és esős időjárással is. Élete hátralevő részét, kilenc esztendőt várakozásban töltött, mígnem 1935. március 8-án örökre lehunyta a szemét a pályaudvaron.

Egy különleges fajta

A csodálatos Hacsikóra emlékezve összegyűjtöttünk 8 érdekességet az akita inukról.

1. ) A farkasok egyik legközelebbi rokonai

Az akita inuk a shiba inukhoz, a csau csaukhoz és az alaszkai malamutokhoz hasonlóan a génkészletüket tekintve a farkasok legközelebbi rokonai.

2.) A gyermekek védelmezői

Egy japán szokás szerint az újszülött gyermeknek egy akitát ábrázoló kicsi szobrot kell ajándékozni. Ez jelképezi a hosszú életet, boldogságot és egészséget.

3.) Nemzeti kincsek

1930-ben akiták közül kilenc egyedet nemzeti kinccsé nyilvánítottak, és a mai napig nemzeti kutyaként tisztelik a fajtát. Az ebek Japánból való kivitele 1945-ig tiltott volt.

4.) Csaknem kihaltak

A későbbi népszerűségük ellenére volt több olyan időszak, amikor a kihalás fenyegette a fajtát.

5.) Japán és amerikai akita

A II. világháború volt az egyik olyan időszak, amely komolyan sújtotta az aktiákat. Az éhínség miatt nem volt mivel etetniük a kutyákat, sőt kényszerűségből gyakran őket fogyasztották el. A bundájukat pedig a katonaság használta fel ruházati célra. Mikor aztán megszületett a rendelet, miszerint a szolgálati németjuhászokon kívül valamennyi kutyát be kell fogni, a fajta kedvelői keresztezték az akitákat a német juhászkutyákkal, így próbálva megmenteni őket. Ezzel pedig megszületett a ma amerikai akita néven ismert változat, amelyet 2000. január 1-je óta hivatalosan is elkülönítenek.

6.) Nem első kutyának való

A természete miatt az akita nem való mindenkinek, pláne nem első kutyának! Ezeket az ebeket erős, céltudatos jellem és gyakran önfejűség jellemzi, amely tulajdonságokat tudni kell kezelni. Idegenekkel szemben az akiták többnyire tartózkodóak. Erős védelmezőösztönük maximálisan garantálja gazda és területe biztonságát. Azonos nemű kutyatársaikkal szemben előfordulhat, hogy dominánsak. Mindezek miatt nagyon fontos a korai szocializáció és a megfelelő, pozitív megerősítésen alapuló nevelés.

7.) Csendes társ

Ez az okos, kifejezetten leleményes fajta nem ugat feleslegesen, sőt többnyire kifejezetten csendes kutyaként jellemzik.

8.) Beszél és táncol is

A csendessége mellé azonban egy igen különleges tulajdonság is társul, mégpedig a beszéd – persze csak képletesen! Az akiták gazdái sokszor számolnak be arról, hogy olyan, mintha kedvencük az orra alatt motyogna. A csendes fajtának titulált kutya hajlamos woo-zni, amivel szeretetét, kedvességét fejezi ki. Emellett sokszor köszönti örömtánccal hazatérő gazdiját.