hirdetés

Shiba inu fajtaleírás: a japánok „kicsi kutyája”, aki jó természete ellenére következetes gazdát igényel

László Enikő, 2021. október 25

Az ősi japán kutyafajta, a shiba inu egy kicsi, de annál öntudatosabb vadász. Manapság egyre népszerűbb házi kedvenc, nevelése azonban kihívás lehet egy kezdő kutyás számára.

hirdetés

A sokszor rókához hasonlított megjelenésű shiba inu egy jó természetű, ragaszkodó társa lehet a számára megfelelő gazdának. Kezdő kutyásoknak nem ajánlják, mivel következetes, ám szeretetteljes nevelést igényel kölyökkorában. A japánok népszerű, ősi fajtája mára már szinte az egész világot meghódította.

Eredete

A shiba inu pontos jelentése vitatott. Az inu japánul kutyát takar, a shiba azonban bozótost, illetve egyes nyelvjárások szerint kicsit is jelenthet. Mindkét variáció illik a shiba inura, ugyanis eredeti munkája a bozótosban lévő madarak, kisebb vadak felhajtása volt. Emellett az ősi japán kutyafajták közül ő a legkisebb, így utóbbi feltételezés is megállja a helyét. A shiba inut a legősibb ebek közé sorolják, a fajta akár 3000 éves múltra is visszatekinthet. Távoli rokonának a csau csaut sejtik, azonban a mai alakját a 19. század végén ír szetterek és pointerek bevonásával érték el, amikor ezeket az ebeket Angliából Japánba importálták. Ekkor az eredeti shiba inut már igen nehezen lehetett csak fellelni, csupán néhány egyed maradt belőlük. Japán vadászok az ősi fajta megmentésén munkálkodtak, és segítségükkel 1934-ben megalkották az egységes fajtastandardot.

1937-ben a japánok Nemzeti Örökség címmel illették a shiba inut, azonban a második világháború hatása a fajta állományán is meglátszódott. Kedvelt kutyájuk szinte teljesen kihalt, csupán néhány egyed maradt fenn belőle. A fajtát végül három vérvonal keresztezésével tudták megmenteni. 1954-ben az amerikaiak az Egyesült Államokba vitték a fajtát, így az fokozatosan terjedni kezdett világszerte. Ma már a shiba inu számos országban szeretett házi kedvenc.

A shiba inu híres mosolyáról.

Fajtastandard

A spiccek és ősi típusú kutyák szekciójába sorolandó shiba inut gyakran hasonlítják az akitához, azonban annál kisebb kutyafajta. Testfelépítése arányos, marmagassága csak kicsivel kevesebb, mint hosszúsága. Izmos, erőteljes csontozattal rendelkezik. Mozgása élénk, könnyed. Nyaka erőteljes, vastag. Háta vízszintes, hasa jól felhúzott. Mellső végtagjai egyenesek, míg a hátsók jól szögeltek. A mancsok jól íveltek, ujjai zártak, a talppárnák rugalmasak és kemények. Tekintete barátságos, feje sokak szerint rókaszerű vagy mackós. Arcorra elkeskenyedő, orra fekete. Szemei sötétek, kicsik és háromszögletűek. A fülek szintén kicsik, háromszög alakúak és felfelé állnak. Farka magasan tűzött és a hátára kunkorodik sarló alakban. Szőrzete durva tapintású, vízálló, kétrétegű. Színe legtöbbször vörös, fehér jegyekkel tarkítva. Emellett lehet szezámmagszínű, csontszínű, fekete és cser is. Marmagassága nemtől függően körülbelül 36-38 cm, a standard 2 cm eltérést engedélyez mindkét irányba. Testsúlya 8-13 kg. Várható élettartama 15 év.

Jelleme

A shiba inu jó természetéről, ragaszkodásáról ismert, azonban emellett független is. A számára értelmetlennek tűnő parancsokat nem feltétlen teljesíti, így nevelésére fokozottan oda kell figyelni. Könnyen és gyorsan tanul a megfelelő kezekben, hiszen nagyon intelligens. A korai szocializáció esetében rendkívül fontos, ugyanis domináns fajta. Bár barátságos, idegenekkel szemben bizalmatlan, gazdájának jelez, ha illetéktelenek akarják megközelíteni a portát. Bátor, éber jellem, nehezen rendelődik alá, emellett szeretetteljes társ. Ezen tulajdonságai miatt világszerte népszerű házi kedvenc, sok rajongója akad.

Ideális környezet

A fajta kertes házban, de lakásban is jól érzi magát, ha mozgásigénye minden nap ki van elégítve. A shiba inu energikus, élénk kutya, aki szakadó esőben és fagyban is szívesen sétál. Fontos számára a természetben töltött idő, ez fárasztja ki a legjobban. Kutyás sportokhoz való hozzáállása eltérő. Míg egyes példányok kitűnő agilityzők, mások nem szeretik az efféle mókát.

A shiba inut fontos, hogy korán nevelni kezdjék.

A rendszeres lefárasztás kölyökkorban kiemelten szükséges, de később sem elhanyagolható, mivel egy unatkozó shiba inu hajlamos lehet destruktív viselkedésre. Következetes, ámde szeretetteljes nevelése elengedhetetlen, mivel domináns fajta. Vadászösztöne miatt a kisebb házi kedvenceket üldözőbe veheti, ezért már kiskorában meg kell ismertetni velük. Gyerekekkel szemben is barátságos, de a szakértők inkább idősebb csemeték mellé ajánlják. Fontos, hogy a shiba inu aktív családban éljen, ugyanis viszonylag nagy a mozgásigénye.

Ápolás

A shiba inuk egyik jellegzetessége a tisztaság. Hajlamosak gyakran mosdatni magukat nyelvük segítségével, azonban ennek ellenére szeretnek egy sáros pocsolyában is fetrengeni. A fajta gyakori fürdetése nem ajánlott, vízálló bundájának a rendszeres samponos fürdő árthat is.

Nyírása szintén nem célszerű, mivel a tömött, sűrű bunda a hideg és a meleg ellen is kitűnő védelmet nyújt az állat számára. A vedlési időszakban, különösen nyár végén rendszeres fésülés ajánlott, ugyanis jelentős mértékben hullajtja szőrét. Karmait vágni kell, ha azok túl hosszúra nőnének, emellett a szemek és a fülek tisztítására is rendszeresen időt kell fordítani.

Gyakori egészségügyi problémák

A shiba inu kifejezetten egészséges fajtának mondható. Azonban olykor előfordulhat nála csípőízületi diszplázia, patellaficam, zöld- vagy szürkehályog.

(Felhasznált források: Szinák János – Veress István: A világ kutyái II, David Alderton: Kutyák, Paul McGreevy: Kutyák)

(Képek: Getty Images Hungary)

hirdetés
Webshop
További cikkeink

Keresés az oldalon