Arab agár fajtaleírás: a marokkói kincs
Molnár Enikő
2023. augusztus 21 - Képek: Getty Images Hungary
Molnár Enikő
2023. augusztus 21 - Képek: Getty Images Hungary
Az arab agár ritka kutyafajta, elegáns, de mégis valamennyire robosztus kinézettel. Kissé távolságtartó, de kiváló társsá válhat a megfelelő kezekben. Nem véletlen, hogy származási helyén akkora tisztelet övezi.
Az arab agár, vagy másnéven sloughi Afrika északi régiójából (Marokkó, Tunézia, Algéria és Líbia) származik. Egy erőteljes mégis elegáns, már-már nemesi attitűddel rendelkező fajtáról van szó, ennek ellenére gyakran az agárcsalád “legküzdőképesebb” tagjaként tartják számon. Egy, a forrásokban gyakran emlegetett mondás az arab agarak felbecsülhetetlen értékét hivatott szemléltetni. Eszerint “egy jó sólyom, egy gyors agár és egy nemes ló többet ér, mint húsz asszony”. Bár mai szemmel kifejezetten sértő lehet ez a röpke néhány szavas “bölcselet”, az agarak tényleg nagy segítséget nyújtottak a vadászatban, sőt, gyakran még házőrzésre is használták őket, és máig megbecsült állatok.
Eredete homályos, és nincs konkrét adat arról, hogy mikor kezdték el tenyészteni az arab agarat. Ami több, mint valószínű, hogy a berberek és a beduinok segítői voltak hosszú időn keresztül. Egyes források szerint a középkorban került az arabokhoz ez a fajta, más források alapján pedig még Hannibál (a karhágói vezér) berber lovaskatonái vitték magukkal ezeket az impozáns kutyákat, amikor elkísérték a hadvezért az alpokon is keresztül vezető útján. Utóbbi még időszámításunk előtt 218-ban történt, így ez azt jelentené, hogy a fajta (vagy annak közvetlen elődje) több, mint 2000 éves, de van, aki ennél még korábbra teszi a kezdeteket.
Ez a méltóságteljes fajta közkedvelt vadászkutya volt. Meleg és száraz területekről származik, ahol elsődleges feladata a vadak űzése és elkapása volt. A mai napig használják vadászatokon, kiváló segítő. Olyannyira tisztelték és nagyra becsülték ezeket az ebeket, hogy állítólag talizmánokkal védték.
Az arab agár nemes megjelenésű, izmos és szikár testalkatú, marmagassága 60-72 cm, testsúlya 15-30 kg. Szőrzete rövid, bundájának színe általában a sárga (homok), krém, mahagóni és a vörös árnyalataiban pompázik vagy fekete-fehér tarka, orrától induló fekete maszkkal vagy anélkül. Mély, könyökig érő mellkasa van és hasa erősen felhúzott. Nyaka erős és hosszúkás. Fejformája az angol agáréra hasonlít, erős állkapoccsal. V alakú, legtöbbször lefelé lógó vagy elálló füle, hosszúkás orra van, ami lehet fekete vagy barna. Homloka lapos. Szeme mélyen ül, sötét színű és viszonylag nagy. Hosszú mellső végtagjai és láthatóan erőteljes hátsó lábai vannak, fara enyhén csapott. Háta egyenes, izmos. Farka hosszú, lefelé lóg, vagy a hátvonalát követve enyhén lefelé ereszkedik. A farkának vége visszafelé hajlik, néha még kunkorodik is. Az FCI X. fajtacsoportjába, az Agarakhoz tartozik, azon belül a rövid szőrűekhez. 1934-ben fogadták el a fajtát, és a jelenlegi fajtastandardot 1998-ban publikálták.
Az arab agár intelligens és ravasz kutyafajta, nagyon magas energiaszinttel. Általában “egyszemélyes” vagy “egycsaládos” kutyaként jellemzik, mert az idegenekkel nagyon bizalmatlan. Ha éppen nem “akcióban” van, akkor nyugodt természetű ebről van szó, feltéve, ha a fizikai és mentális igényeinek eleget tud tenni a gazdi. Agárhoz méltóan sok mozgásra van szüksége, sportos kutya. Lehetőséget kell neki biztosítani arra, hogy kifussa magát, alkalmas olyan kutyás sportokra, amik ezt a gyorsaság iránti szeretetét támogatják, például agárversenyre. Szelíd fajta, jellemzően visszafogott a környezetével, ezt figyelembe kell venni, amikor szocializáljuk.
Hűséges kiválasztott emberéhez, de valamennyire független, illetve makacs is, ami kissé megnehezítheti a tanítását. Ez a tulajdonsága egy kezdő gazdinak frusztráló lehet, ezért általában nem ajánlott első kutyának. Nem reagál jól a túl kemény módszerekre, türelmes, gyengéd és következetes tulajdonosra van szüksége, aki pozitívan áll hozzá az oktatásához. Ha ez megvan, akkor ki lehet belőle hozni a maximumot, és egy csodálatos társ válhat belőle.
Bár az arab agár jól kijön a nagyobb gyerekekkel, fiatalabbak mellé nem ajánlott. A legjobb, ha van helye futni, így egy nagyobb udvarral ellátott házban kifejezetten jól érzi magát. Ellenben, ha megadják neki a megfelelő teret arra, hogy a felesleges energiáit “kimozoghassa” magából (kutyás sporttal vagy futtatással), akkor jól megvan lakásban is. Hozzá kell tenni, hogy a futásnál itt nem a közös futásra gondolunk. Általában elmondható, főleg az agaraknál, hogy a felépítésük a robbanékony, gyors futásra lett kialakítva, nem a kocogásra, amit a gazdi tudna biztosítani. Ezért bármennyire is kézenfekvő lenne a reggeli közös futás (hacsak ez nem egy olyan területen történik, ahol biztonságosan tud a saját tempójában szaladni) sajnos nem ez a megfelelő sport számára.
Az arab agárnak magas a vadászösztöne, ezért (bár egyébként sem ajánljuk, és a legtöbb helyen nem is szabad) a póráz nélküli sétáltatás náluk nem a legelőnyösebb. A sebességük és ösztönük kombinációja kellemetlen végkimenetelt szülhet, ezért a felelősségteljes sétáltatás kifejezetten fontos az esetükben. A póráz (ami lehet akár 15-20-30 méteres) nem azért van, hogy elvegye a kutya szabadságát, hanem azért, hogy biztonságban tartsa az ebet és a környezetét is. A vadászösztön nem csak a sétáltatás szempontjából lehet problémás. Kistestű állatok mellé nem ajánlott, csak akkor, ha óvatosan és odafigyelve történik az összeszoktatás.
Rövid szőrű, így nem sok dolgunk van vele, legalábbis ami a fésülést és a kozmetikázást illeti. Heti egy fésülés és alkalmankénti fürdetés elég ahhoz, hogy tisztán lehessen tartani az ebet. A füleit gyakran ellenőrizni kell, ezzel elkerülhető a fertőzés. A körmeit szükség esetén le kell vágni.
Az arab agarakat általában egészséges fajtának tartják, de az alábbi két betegség gyakran megjelenik náluk.
Kövess minket!
Kapcsolódó cikkek