Cseh terrier fajtaleírás: a „nem túl makacs” terrier

Ez a jóképű eb a cseh terrier. Viszonylag új fajta (a cirka 70 évével), de hamar belopta magát az emberek szívébe jó természetével és kiváló patkányvadász képességével.

A cseh terrier kistermetű, puha szőrű, szeretetre méltó és ritka fajta. Bár eredetileg egy „kezelhetőbb” terriernek tenyésztették, manapság már inkább társasági kutya szerepet tölt be. Ennek ellenére nem lehet elfeledkezni arról, hogy vadászatra lett teremtve, és bár nem olyan tűzről pattant, mint amit megszokhattunk a kistermetű terrierektől, nem elhanyagolható a vadászösztöne.

Eredete

Ahogyan azt a cseh terrier neve is sejteti, a fajta a mai Csehország területéről érkezett, ami akkor még Csehszlovákia volt (kivéve a második világháború idején). A század közepe körül egy cseh származású tenyésztő, genetikus és sportember, František Horák egy új vadászkutya létrehozását tűzte ki céljául. Ambiciózus törekvés volt, hiszen pontos elképzelése volt az új kutyafajta jellemét és funkcióját tekintve. Egy olyan kutyát szeretett volna, ami alkalmas patkányfogásra, illetve apróvadvadászatra, de nem annyira önfejű és független, mint a terrierek. Emellett falkában is képes vadászni és olyan engedelmes, mint egy retriever. Amikor pedig nincs akció, jól illeszkedik a család ritmusához.

A cél eléréséhez főleg két fajtát használt, a skót terriert és a sealyham terriert. Direkt olyan egyedeket szelektált a tenyésztéshez, akik közel álltak temperamentumban az elképzelt, számára tökéletes kutyához. Sok éven keresztül tökéletesítette a fajtát (nagyobb erőbedobással 1949-től kezdve), feltehetően belecsempészett valamennyi Dandie Dinmont terriert, illetve szálkás szőrű tacskót. A kitartó munkájának gyümölcse egy jó természetű vadászkutya lett, aki terrierhez képest nagyon egyszerűen tanítható, és jól ötvözi a családi, illetve a vadászkutyák tulajdonságait. 1959-ben vettek részt először kutyakiállításon, az FCI pedig 1963-ban fogadta el a cseh terriert, mint önálló fajtát.

Fajtastandard

Alacsony, kompakt, hosszú testű, kicsit rövid lábú, de jó felépítésű eb, mindössze 27-35 cm-es marmagassággal és 6-9 kg-os testsúllyal. Kinézetében hasonlít a felmenőire, a hosszúkás, balta formájú fejjel, jól kivehető szemöldökkel és hosszú szakállal. Szeme sötétbarna, fülei pedig kisebbek, mégis lelógnak. Párhuzamos, erős végtagjai vannak és lelógó farka. Egyenes háta, feszes, izmos ágyékkal, viszonylag mély mellkassal és enyhén felhúzott hassal van megáldva, ám utóbbit gyakran eltakarja hosszú szőrzete, ami vagy szürkéskék, vagy egy nagyon világos kávébarna. Várható élettartama 12-15 év. Az FCI III. fajtacsoportjába, a terrierek közé tartozik.

Jellem

Intelligens, okos, engedelmes és csak egy kicsit makacs. A cseh terrier alapjában véve még mindig egy terrier, így sok jellemzőjük benne is megtalálható. Érzékeny, mégis (éppen csak egy kicsit) tűzről pattant, harcias, de nem olyan független és a „maga útját járó”, mint a terrierek. (Kicsit úgy tűnhet, hogy általánosítjuk a terriereket, amiben van igazság, hiszen megvannak rájuk a sztereotípiák, amik sokszor igaznak is bizonyulnak. Természetesen fajtánként és egyedenként változik, hogy mennyire van meg bennük a „terrier vér”: az az igazi független, makacs vadászkutya, aki arra termett, hogy saját akarata legyen. Ez nem egy negatívum, csak egy jellemző, ami a legtöbbjükben többé-kevésbé még megvan, akkor is, ha már generációk óta inkább társállatként funkcionálnak.)

Visszatérve a cseh terrierre, egy odaadó ebről van szó, aki pozitív megerősítés-fókuszú tréning mellett szárnyalhat. Vagy félreértett makacsságból vagy érzékenységből, de nem viseli jól a „nyers” oktatási metódusokat, egyszerűen lefagy, vagy ellenáll. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell mellé magabiztos kéz, de fontosabb a konzisztencia és a türelem. Tanítása tehát igen egyszerű, jól veszi az akadályokat, és általában szeretne megfelelni, vagy legalább kompromisszum-kész. A kis méretű testbe viszonylag sok energia szorult, de ha figyelünk arra, hogy a napi mozgásigényét kielégíthesse (sétával, játékkal a parkban vagy a kertben, esetleg egy hosszú túrával), illetve arra, hogy legyenek mentális erőfeszítést igénylő feladatai is, akkor egyáltalán nem nehéz egy kiegyensúlyozott életet teremteni neki. Egy (általában) aktív családban érzi jól magát, akik tudnak vele napi szinten foglalkozni.

Ideális környezet

Jól alkalmazkodik egy lakás körülményeihez is, de nem bánja, ha van kert, ahol kedvére szaladhat. Viszont, ha van egy udvar, fontos, hogy jól körbe legyen kerítve, hiszen kis termete (és kotorékeb hagyatéka) miatt egyszerűen átfér a kerítésen lévő kicsit nagyobb lyukakon. Bár legtöbben nem vadászatra használják (és az a vonal egy kicsit háttérbe is szorult), még mindig egy nagyon erős vadászösztönnel rendelkező ebről van szó, akit nyúl, róka és borzvadászatra is alkalmaztak. Így amint meglát egy lehetséges prédát, több, mint valószínű, hogy utána rohan. Emiatt a póráz használata erősen javasolt. Nemcsak a jogi vonatkozása miatt, hanem azért is, hogy megvédjük kedvencünket és a természetet (vagy a környék macskáit). Nem ugat sokat, de jelez, ha valami nem tetszik neki. Az idegenekkel először bizalmatlan, de könnyen feloldódik. Könnyedén beilleszkedik bármilyen családba, jól kijön a gyerekekkel és viszonylag barátságos más kutyákkal is. Macskákkal is összeszoktatható, de főleg az elején még érdemes odafigyelni minden interakcióra (ez a kutya-gyermek és a kutya-kutya interakciókra is igaz).

Ápolás

A terrierek ápolása általában egyszerű, és akár otthon is könnyedén megoldható. A cseh terrier nem ezek közé az ebek közé tartozik, az ő bundája egy kicsit több törődést és odafigyelést igényel. Annak érdekében, hogy selymes és puha (és ami még fontosabb: tiszta) maradjon a szőre, gyakori mosdatást igényel. Nincs rá pontos szabály, hogy ez mit takar, mert nagyban függ attól is, hogy mennyire koszolja össze magát az eb. Alapvetően nem ajánlott heti egy alkalomnál gyakrabban mosdatni még azokat az ebeket sem, akik „gyakori fürdetést” igényelnek, mert kiszáríthatja a bőrüket, illetve a szőrüket is. Ezért, hacsak nem sárfürdőzött kedvencünk, nem igényel mindennapos mosakodást.

Az is fontos, hogy a szőrtípusának megfelelő samponnal mossuk az ebet, ami a cseh terriernél egy finom textúrájú, vékonyabb szálú szőrtípus. A gyakori jelenthet akár havit is, tényleg nagyon sok függ az életkörülményektől. Ami viszont biztos, hogy náluk az évi kettő, vagy a három-havonta-egyszer jellegű fürdetések nem válnak be, mert a szőréről nem pereg le kosz. De ne essünk túlzásba, mert nem tesz jót, ha túl gyakran fürdetjük kedvencünket. Emellett ne feledkezzünk meg a fésüléséről sem, amit hetente legalább egyszer meg kell ejteni a sima bunda érdekében.

Hacsak nem szeretnénk megtanulni, hogy hogyan vágjuk megfelelően kedvencünk szőrét, akkor a cseh terrier azon kutyafajták közé tartozik, amiket érdemes elvinni egy kutyakozmetikushoz egy kis küllemrendezésre. Nála ez olyan 6-8 hetente egyszeri elfoglaltságot jelent. A fülében is rendesen nő a szőr, ami egy idő után problémát jelenthet számára, így arról is gondoskodni kell (de, ha kozmetikushoz visszük az ebet, akkor ő több, mint valószínű, hogy elintézi). A körmök rendben tartását otthon is el tudjuk végezni.

Gyakori egészségügyi problémák

Bár alapvetően egészségesnek mondható fajtáról van szó, számos betegségre hajlamos lehet. Természetesen a felelősségteljes tenyésztők arra törekednek, hogy a kis létszám ellenére minél egészségesebb fajtát tudjanak fenntartani, de nekik is megvannak a limitációik. A cseh terrier a következőkre lehet hajlamos:

• Patella luxáció: Az eb térdízülete kipattanhat a helyéről, különösebb ok nélkül.
• PRA (Progresszív retina-atrófia): A retina fokozatos sorvadása, ami egy idő után vakságot okoz.
• Szürkehályog
• Szívproblémák
• „Scotty Cramp” (scotti görcs): Az epilepsziához hasonló probléma abból a szempontból, hogy neurológiai eredetű. Ám ez nem potenciálisan életveszélyes és nem jár eszméletvesztéssel. „Csak” a mozgást akadályozza, izmok görcsös megfeszülésével.

Felhasznált irodalom: Szinák János – Veress István: A világ kutyái I.