A hűség élő szobrai: 11 ázsiai spicc és rokonfajták
Hangai Lilla
2024. január 14 - Képek: Getty Images Hungary
Hangai Lilla
2024. január 14 - Képek: Getty Images Hungary
Az FCI V. számú fajtacsoportjában kapnak helyet a spiccek és az ősi típusú kutyák, annak az 5. alcsoportjában pedig a 11 ázsiai spicc és a rokon fajták.
Mai cikkünkben ezen ázsiai spiccek és rokon fajták történelmével és jellemző tulajdonságaival ismerkedhetsz meg.
A japánból származó akita inuhoz hasonlító kutyákról készült ábrázolásokat több ezer éves leleteken is feltártak már a régészek. Napjainkban hatalmas tiszteletnek örvend a fajta szülőhazájában és nemzetközi szinten is, ám sajnos a múltban neki is szembe kellett néznie a kihalás lehetőségével. Eredetileg vadászkutyának tenyésztették ki, akik hatékonyan szálltak szembe az őzzel, a vaddisznóval, párban még a medvével is. A 19. században tosákkal és masztifokkal keresztezték őket, hogy a kutyaviadalokon még rettenthetetlenebb harcosokként bizonyítsanak.
Határozottan állítható, hogy ez az erős jellemű kutya nem való mindenkinek. Magabiztos, céltudatos és határozott jellem, és önfejű is tud lenni az akita inu. Tipikus egygazdás kutya, akinek a gazda a mindene. A magányt nagyon rosszul viseli. Nem örökmozgó, de eszes kutya aki szereti, ha jöhet-mehet, intézkedhet, így fontos, hogy mindig vonjuk be a programokba és járjunk el vele kalandozni is.
Az amerikaiak nagyon szeretik, ha van mindenből saját verziójuk is, így lecsaptak a rendkívüli lehetőségekkel kecsegtető japán akita inura, és megalkották a saját verziójukat, ami eltér valamelyes küllemében és jellemében is az őstől. A világháborút követően a Japánban állomásozó katonáknak nagyon megtetszett ez a gyönyörű állású kutya, így tömegével hozták őket be az országba hazatérésük után. 1956-ban megalapították az Amerikai Akita Szövetséget, 1972-ben pedig az AKC is elismerte hivatalos fajtaként.
Az amerikai akita mérete nagyobb, sokkal masszívabb, zömökebb kutya, mint a japán akita. Jellemüket tekintve a legjelentősebb különbség, hogy míg a japán akitát vadászatra használták, addig az amerikait elsősorban szolgálati kutya. A japán akita ma már sokkal inkább családi kutya, az amerikai akita jobban megőrizte eredeti vonalát és ma is leginkább őrzőkutya. A gazdával mély kapcsolat kialakítására képes, szeretteit és a területét is a végsőkig őrzi.
Egyes kutatások szerint ez a kék nyelvű fajta már 3000 évvel ezelőtt is létezett Kínában, de az, hogy Kínai fajta lenne a csau csau nem teljesen biztos. Feltehetően rokonságban áll a szamojéddal, a norvég elkhunddal, a német spiccel és más, északi eredetű spicc típusú kutyákkal is, ami sarkvidéki eredetre utal. Meglehetősen érdekes jellemű eb, aminek számos híres rajongója is akadt, miután a 18. században hajók fedélzetén bekerült Európába. Ilyen volt Sigmund Freud, Konrad Lorenz és Elvis Presley is.
Személyében egy rendkívül higgadt, magabiztos, önálló kutyát ismerhetünk meg. Ugyan személyisége kimértnek tűnhet, gazdájához nagyon ragaszkodik, idegenekkel szemben azonban távolságtartó. Nem vágyik babusgatásra és örökös figyelemre. Ösztönösen jó őrzőkutya, nem ugat feleslegesen. Büszke teremtés, így biztos nem őt fogod trükkökre tanítani, hogy aztán lenyűgözd vele a vendégeket. Egygazdás kedvenc, nem kifejezetten családi kutya, így ezt a tartásánál figyelembe kell venni.
Az eurázsiai viszonylag rövid múltra tekint vissza, egészen pontosan a 60-as évekig. Julius Wipfel, egy német úriember fekete spicc típusú kutyája utódját kereste, aki intelligens és önálló volt. Olyan kedvencet szeretett volna, amely rendelkezik a farkasok szociális adottságaival és alkalmazkodó készségével, valamint hibátlanul funkcionál családi kutyaként. A tenyésztési terv és az irányított tenyésztés következtében kemény munkával létrejött 1972-ben az eurázsiai, amit 1973-ban el is ismert hivatalosan az FCI.
Kifejezetten családi kutyának tenyésztették ki a fajtát, így rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amelyek miatt ennek a feladatnak maximálisan meg is felel. Kedves, szerető, kíváncsi, idegenekkel szemben sem agresszív. Nem kifejezetten energikus, így nem kell hosszú órákat töltenünk a lemozgatásával naponta. Hűséges és odaadó, könnyen tanul. Lakásban is jól érzi magát, de örül, ha van kert, ahol mókázhat napközben.
A hokkaido az egyik legrégebbi a hat őshonos japán spicc típusú eb közül. Feltehetően azok a közepes méretű kutyák az ősei, akik az ainu népet is kísérték Honshu-tól Hokkaidóig a Kamakura-korszakban, amikor cserekapcsolatok alakultak ki a körzetek között. Az ainuk medve- és szarvasvadász nép voltak, megélhetésük nagyban függött a kutyától. A Hokkaidót 1937-ben a japán kormány az „Élő Természeti Emlékművé” minősítette.
A hokkaido kitartása és ereje igen figyelemreméltó. Engedelmes, hűséges, méltóságteljes, éber kutya, aki a rajongói szerint kifinomult ítélőképességről tesz tanúbizonyságot. A rá bízott feladatokban remekül teljesít, ugyanis nemcsak intelligens, de remek problémamegoldó is. Jól fejlettek az őrző-védő ösztönei, így a korai szocializáció nagyon fontos, ha családi kutyaként szeretné valaki tartani. Kifejezetten ritka.
Feltehetően a japán spicc a fehér színű német spicc (és valószínűleg más spiccek leszármazottja), amelyet 1920 körül Szibérián és Kínán keresztül vittek Japánba. A fajta teljes története sajnos nem ismert, a II. világháborúban megsemmisültek az adatok. Annak ellenére, hogy egy viszonylag új fajta, a kellemes temperamentuma miatt szülőhazájában és számos más helyen a világban is igen kedvelt fajta.
Fantasztikus társkutya, aki nagyon ragaszkodó, kedves, mókás. Csinos és értelmes jószág, akiknek mindene a gazdi. Szívesen csinál vele együtt bármit, legyen az játék, kirándulás, autós túra. Családi kutyaként is remek, gyerekekkel és más kutyákkal is szívesen tölt időt. Ha valakinek egy könnyen kezelhető, kellemes kis kutyát szeretne társul impozáns külsővel, jó helyen jár.
Vagy más néven a tora inut vagy tigriskutyát 1929-ben fedezték fel a Kai tartomány hegyvidéki területein, a Fuji-hegy közelében, tehát természetes módon alakult ki. Ennek köszönhető, hogy szinte bármilyen vad ellen bevethető, legyen az fácán vagy medve. Vadászösztöne rendkívül jól fejlett, többek között ezért is tartják hazájában olyan nagy becsben; nemzeti kincs a kai ken, szigorúan védett.
Gazdájához mélységes hűséggel ragaszkodik, éles eszű, ám büszke, érzékeny állat. Kiválóan úszik és képes megmászni nehéz, sziklás terepet is. Agilis, erős, de mérsékelten aktív fajta. Ennek ellenére a napi mentális stimuláció és mozgás az esetében is elengedhetetlen. Korai képzése és szocializációja nagyon fontos ahhoz, hogy elfogadjon más embereket és kutyákat, valamint hogy a kutya-gazda kapcsolat szilárd alapokon nyugodjon.
Az eddig rendelkezésünkre álló adatok alapján az összes ősi japán kutyafajtának közös őse van. A kishu ken is olyan közepes méretű kutyákból alakult ki, akik sok évszázaddal ezelőtt Japán hegyei között éltek és szarvasra, vaddisznóra vadásztak. Az irányított tenyésztés következtében igyekeztek fehér kishu keneket létrehozni, mivel azok jól láthatóak voltak még a szürkületben és messziről is. A japánok természetesen erre a fajtára is nagyon büszkék, őt is „Élő Természeti Emlékművé” nyilvánították 1937-ben. Ritkán exportálják.
Megjelenése elegáns és méltóságteljes, kitartása figyelemre méltó. Hűséges, bátor és rendkívül éber. Még a mai napig is inkább munkakutya, aki nehéz körülmények között is eredményesen terít le nagyvadakat. Családi kutyaként egyértelműen egy emberhez ragaszkodik igazán, mondhatjuk úgyis, hogy a kishu ken egygazdás kutya. Önfejű és akaratos lehet, amit a képzésénél szem előtt kell tartani. Az biztos, hogy csak gyakorlott gazdáknak való. Idegenekkel szemben tartózkodó, intelligenciája kimagasló.
A jindo Dél-Korea nemzeti kincse, védett státusza miatt csak a Jindo-szigeten született egyedeket regisztrálják hivatalosan a kormány ellenőrzése után. A nemrégiben elkészült elemzések kimutatták, hogy a fajta és más kelet- és délkelet-ázsiai kutyák közös őssel büszkélkedhetnek, az új-guineai éneklő kutyával. A jindónak sikerült túlélnie Japán Korea feletti 35 éves uralmát is, ami nem kis szó, ha tudjuk, hogy a japánok kiirtották szinte az összes koreai kutyafajtát. A fajta természetesen fejlődött ki, így vadászképességei kimagaslóak.
A hűségnek egy új szintjét testesítik meg, de nem való mindenkinek. Rendkívül önálló eb, akik elképesztően intelligens is. Bátor és figyelmes, nem kifejezetten kedveli más állatok társaságát. A jindo egygazdás kutya, aki lenyűgöző módon gyönyörűen karbantartja magát, tartása ebből a szempontból nem jelent kihívást. Sok mozgásra van szüksége, könnyen tanul.
Ősi japán kutyafajta, akinek eredeti munkája az volt, hogy bozótosban hajtsa fel a kisebb vadakat és madarakat. Távoli rokonának a csau csaut vélik, ám mai, modern formáját ír szetterek és pointerek bevonásával érték el. A II. világháború következményeként a shiba inu is majdnem kihalt, ám szerencsére sikerült rehabilitálni.
Kicsi a bors, de erős. Elég csak ránézni egy shiba inura, az ember máris vigyázzba vágja magát, hiába a huncut pofi. Domináns fajta, így a korai szocializációja és a körültekintő nevelése nagyon fontos ahhoz, hogy kiegyensúlyozott kutya legyen a személyében a társunk. Gazdájához nagyon ragaszkodik, de nem csüng rajta, önálló is. Szeretetteljes, bátor és éber eb, aki jelzőkutyaként is beválik. Idegenekkel szemben távolságtartó. Élénk négylábú, akinek minden körülmények között fontos a mozgás, ha ezt az igényét kielégítjük, lakásban is tartható.
Vagy más néven a sikoku-ken is, ahogy szinte az eddig említett összes japán fajta a közepes méretű hegyekben élő ebekre vezethető vissza. Vadászkutyaként tenyésztették, főként vaddisznó vadászatára a Kócsi prefektúra hegyvidéki részein, emiatt néha Kócsi-kennek is nevezik. 1937-ben szintén „Élő Természeti Emlékművé” nyilvánították.
Lelkes vadász, gazdája felé engedelmes. Kiállása tiszteletet parancsoló, mindig éber, jól terhelhető. Nehéz terepen is gyorsan és ügyesen mozog. Megjelenése erőteljesen hajaz a farkasokra. A shikoku inu temperamentuma nyugodt és kiegyensúlyozott, a makacsság és az önfejűség kevésbé jellemző rá. Éles ésszel rendelkezik, emiatt nagyon könnyen tanul.
Az FCI fajtacsoportok szerinti jellemzéseink célja, hogy megismertessünk a hivatalosan is elismert kutyafajtákkal. Igyekszünk a hely szűkössége ellenére, amennyire csak lehet, részletesen beszámolni róluk, de sajnos arra nincs lehetőségünk, hogy mindent megosszunk veletek az adott fajtákról. A fajtaválasztás előtt mindig tájékozódj többféle releváns forrásból is, és ami még fontosabb, több tenyésztőtől! Egy felelős szakember tájékoztatni fog arról, hogy az adott fajtának mik lehetnek az esetleges hátulütői, és azt is el fogja őszintén mondani, hogy az életviteled és lehetőségeid alapján alkalmasnak ítél-e meg a fajta tartására.
Ha te is odavagy a spiccekért, akárcsak mi, ide kattintva ismerkedhetsz meg a 2 európai spiccel.
Kövess minket!
Kapcsolódó cikkek