A 80-as években megálmodták a tökéletes városi kutyát: így sikerült az ELO

Számtalan olyan kutyafajtát ismerünk, mely inkább termék, mintsem az állatok variabilitása iránti rajongásból született. A manapság hazánkban ismert, hipoallergénnek tartott keverékek, doodle-k és pook mellett léteznek más designer-kutyafajták is, például a tökéletes városi kutyának megalkotott német ELO. 

Az ELO néven elterjedt, hazánkban még kevéssé ismert designer-kutyafajta története 1987-ig nyúlik vissza. Ekkoriban picit hosszabb és bonyolultabb néven, eloschaboróként hivatkoztak arra a tervre, mely a tökéletes városi kutyát célzott megteremteni. Hogy mit is tartottak a nyolcvanas évek keletnémet genetikusai tökéletes kutyának, hamarosan kiderül, előbb azonban nézzük, mit is jelent a látszólag értelmetlen kifejezés.

Azt hitték, ilyen egy tökéletes városi kutya

Három fajtát igyekeztek keresztezni az ELO-terv során, melyek akkoriban kedvelt tulajdonságait szerették volna egyetlen kutyában összegezni. Ezt a módszert a többi designer-kutyafajtából bizonyára kedves olvasóink is ismerik, így alakult ki a labradoodle, majd a yorkipoo, a cavapoo és manapság is kedvelt társaik.

Az ELO rövidítés a három fő eredeti fajtára – eurázsiai, bobtail és csaucsau – utal. A tenyésztési bázis, valamint a génállomány bővítése érdekében később szamojédeket és dalmatákat is bevontak a programba. A keresztezés középpontjában az eurázsiai és a bobtail álltak, amelyeket továbbra is időnként belevonnak az ELO-tenyésztésbe.

A projekt célja egy olyan családi és társasági kutya megalkotása volt, amely egyesíti a fenti fajták minden előnyét. A kiválasztás során leginkább a temperamentum és az egészségi állapot számított, a szőrzet típusa és színe másodlagos volt. A szabványt az egészséget is szem előtt tartva írták meg: rövid fülek a fülfertőzések megelőzésére, egyenes hát a csípődiszplázia kivédésére, és göndör farok annak érdekében, hogy ne sodorja le a tárgyakat sehonnan.

Később megalkották a mini változatát, melynek során a fenti fajták mellett japán spiccet és pekingi palotakutyát is hozzáadtak az alap ELO-hoz.

Miután a kutyafajtát először eloschaborónak hívták, az ELO (Eurasier, Bobtail, Chow) rövidített formát választották, amely védjegyként is be van jegyezve az EU-ban és Svájcban. A kutyafajta védjegyoltalma azt hivatott a két tulajdonos számára biztosítani, hogy csak védjegytulajdonos adhassa meg az engedélyt a tenyésztőegyesületeknek, így biztosítva az FCI-elismerés híján is az általa támasztott tenyésztési feltételeket. Egy 2022-es adat szerint 157 ELO tenyésztési központ működött Németországban, Ausztriában, Svájcban, Belgiumban és Dániában. A védjegytulajdonosok a fajtastandard mellett temperamentumtesztnek való megfelelést is előírnak a tenyésztő szervezetek számára, melyeken a kutyáknak meg kell felelniük ahhoz, hogy ELO-nak nevezhessenek egy-egy egyedet. A tenyésztésbe vonáshoz a tenyészpéldányok szemét és patelláját is vizsgálják.

Csendes, nyugodt, gyenge ösztönerősségű – ilyen kutya az ELO

A tenyésztők saját bevallásuk szerint az elmúlt közel negyven év során elérték, hogy az ELO-állomány 80 százaléka megfelel az előzetes elvárásoknak, mely szerint:

• nyugodt,
• igénytelen,
• családi kutya,
• nincs benne erős vadászösztön,
• közepes mozgásigényű,
• szociális,
• magas ingerküszöbbel bír.

Küllemre változatos designerfajta

Az ELO-k füle közepes méretű, álló, egymástól távol helyezkedik el. Lehetnek foltosak, többszínűek is. Mancsai kicsik és kerekek. A nagy ELO marmagassága 46–60 cm, súlya 22v35 kg. A kis ELO marmagassága 35–45 cm, súlya 10–15 kg. Létezik a sima mellett drótszőrű változata is.

A megjelenés igencsak eltérő, a sima szőrű változata leginkább egy eurázsiaira, a durva szőrű pedig a bobtailre hasonlít. A tapasztalatok alapján a sima szőrű ELO-k párosításakor csak sima szőrű kölykök születnek, és sima és drótszőrűek, illetve a drótszőrű egyedek párosításnál a kölykök mindkettő szőrtípust örökölhetik.

Bár igyekeztek az örökletes betegségeket elkerülni, azonban ez nem kímélte az ELO-kat sem. A kis méretű populáció miatti beltenyésztés okán depresszió, illetve a szaruhártyát és a faggyúmirigyeket érintő betegségek is gyakoriak.

Hazai ELO-tenyésztő jelenleg nem ismert, a fajta a német nyelvterületek határait nem igazán tudta áttörni, ellentétben számtalan másik designerkutyával. Hogy mi lehet ennek az oka, azzal kapcsolatban csak találgathatunk. Mindenesetre a projekt eredményeit tekintve jól látszik, hogy a kezdeti célokat elérni – például a krónikus betegségek hiánya – nem lehetséges. Azt pedig, hogy az emberi életforma változásaihoz alkalmazkodva kialakítsunk egy ehhez mindenben passzoló kutyát, mennyire etikus, döntse el mindenki maga.