Kőkemény munkakutyából diszfunkcionális öleb – hogyan alakult ki a mai angol bulldog?

A közép- és új kori Anglia leghatékonyabb munkakutyája és mindenese kétségkívül a rendkívül erős, kitartó és mozgékony középkori angol bulldog (Old English Bulldog) volt.

Ha valaki alaposan tanulmányozza a ma angol bulldognak nevezett, deformált anatómiájú, egészségügyi problémákkal terhelt kutyákat, joggal teszi fel a kérdést: hogyan vált a korábbi évszázadok sztár munkakutyája a ma ismert gnóm-szerű, liliputi másolattá?

Miért volt ennyire „népszerű”?

A középkori angol bulldogok kialakulásáról régóta komoly elvi vita dúl az angolszász kinológusok között. Amiben a többség egyetért: az akkori bulldogok a korábban létező masztiff típusú kutyák kifejezetten munkára szelektált kisebb méretű változatai lehettek, akiknél ugyan voltak hasonló küllem jegyek, de a szelekció elsődleges szempontja a kőkemény munkaképesség volt. Ezeket a kutyákat évszázadokon át elsősorban a vágóállatokkal (főként marhák) kapcsolatban ellátandó feladatokra (állatok lefogása, terelése) használták, rendkívül fürgék, kitartóak és nagyon erősek voltak, előre harapó állkapcsuk miatt a lefogott vágó állatokat hosszú ideig képesek voltak satu szerűen lefogva tartani.

E mellett komoly szerepük volt a kor meglehetősen kegyetlen nép szórakoztatási szokásában, amit a vidéki vásárokon és városokban tartott „bika heccelés” jelentett sokáig, amikor néhány bulldognak kellett lefognia egy erős, esetenként egy tonna súlyt is elérő bikát. A bika heccelések 1835-ban történő betiltását követően az akkori bulldogok egy része sajnálatos módon a kutya arénákba költözött, ahol sokáig szintén megállták e helyüket. Az ipari forradalom és a vasúti szállítás kiteljesedésével páthuzamosan az akkori angol bulldogok munkanélkülivé váltak, hagyományos tevékenységi köreik megszűntek és ez a munka típus sajnálatos módon lassacskán megszűnt létezni a 19. század végére. E rettenthetetlen munkakutya genetikája azonban nem tűnt el végleg, hiszen a napjainkban ismert bull típusú kutyák mindegyike ezektől az ősöktől származik, például az ős bulldogok és terrierek keresztezésével alakult ki. Az egykori angol munka bulldogok örökségét talán a ma élő amerikai bulldogok őrizték meg leginkább.

A mai angol bulldog kialakítása

A XIX. század második felében, elsősorban a városi – nagyvárosi populáció körében egyre népszerűbbé váltak a kutya bemutatók, a kiállítások és a hivatalosan elismert kutya fajták kialakítása. Ebben a változó környezetben már nem a munkaképesség, a kitartás és a testi erő került előtérbe, hanem az egyes kutyák küllemi tulajdonságainak különlegessége és összessége. Mivel a „tenyésztőknek” haladni kellett a korral, de elsősorban a „úri közönség” ízlésével és a divattal, egyre inkább az egyediség eltúlzása irányába hajlott ez a folyamat. Eleinte, az igényeket kiszolgálva a bulldogok kisebb termetű egyedeinek szelektálása és előnyben részesítésével történtek kísérletek, de ez nem hozta meg a várt eredményeket, a méret csökkent, de a karakter nem feltétlenül. A leendő népszerűség „kulcsát” az 1860-as években találták meg az akkori „tenyésztők”, amikor először került sor a még fellelhető régi bulldogok és az egykoron Kínából Angliába kerülő mopszok keresztezésére.

A mopszok már a XVII. századtól jelen voltak az országban és rendkívül közkedveltek voltak, miután néhány főúri család elkezdte ezeket a kutyákat egyfajta társasági kutyaként tartani és nagy számban vásárolni, ami természetesen követendő példa lett a sznob polgári rétegek körében is. A két egymással egyébként semmilyen rokonságban nem álló fajta keresztezése tökéletesen hozta az akkori elvárásokat: a nyomott bulldog orr tovább, szinte extrém méretűre rövidült és a méret is jelentősen csökkent, ami az így létrejött kutyát már elfogadhatóvá tette az egyre nagyobb számú városi populáció számára is. Az így, mesterségesen kialakított új angol bulldogot (New English Bulldog) az 1860-as évek elején mutatták be először kiállításokon és a vártnak megfelelően zajos sikert értek el velük. Az extrémitásokért rajongó közönség körében a szokásosnál szélesebb fej, a hordószerű test és nem utolsó sorban mérsékeltebb vérmérséklet rövid időn belül hihetetlenül népszerűvé tette ezeket a kutyákat, olyannyira, hogy az 1865-ben már az első fajta sztenderdjük is leírásra került.

„Terhelt” nemzeti szimbólum

Az így létrejött új angol bulldog a XX. század folyamán a britek nemzeti jelképévé és szimbólumává vált. Hogy az érdeklődés és a kereslet fennmaradjon és nőjön is, az angol bulldogok tenyésztése egyre extrémebb irányba fordult, ami sajnálatos. Habár az angol szívósság jelképéről beszélünk, az igazság az, hogy a mai angol bulldog már semmiféle munka alkalmassággal nem rendelkezik és társasági kutyaként sem feltétlenül egyszerű együtt élni vele. Mozgása korlátozott, természetes szaporodásra a legtöbb esetben alkalmatlan emberi beavatkozás nélkül és az állomány egy része igen jelentősen terhelt öröklött genetikai alapú betegségekkel. Mindezt felismerve, a világ több pontján is kísérletek történtek a régi, munkaképes angol bulldogok regenerálására, ezek azonban egyik esetben sem jártak teljes sikerrel. Sajnos, az egykoron vasszervezetű Old English Bulldog, a korábbi századok munkakutya szupermen-je, mint fajta, vagy típus, végleg eltűnt a történelem során. Az első kutyafajta, amelyik a torz közízlés és divat áldozatává vált, amit sajnos nem kevés egyéb fajta követett még napjainkig.