hirdetés

A galgók tragédiája: kegyetlen sors vár az agarakra, akikre már nem tartanak igényt

László Enikő, 2021. március 7

Február elseje a galgók világnapja. A spanyol agarak szomorú indok miatt kapták ezt a különleges dátumot. A vadászidény végeztével kutyák ezreitől szabadulnak meg a vadászok, ha már nem tartanak rájuk igényt.

hirdetés

Az agarakkal való vadászat különleges spanyol hagyománynak számít. Nem is lenne ezzel semmi gond, ha nem a kegyetlenség melegágya lenne ez a tradíció. A vadászkutyákkal való bánásmód már egyre nagyobb nemzetközi figyelmet kap, de így is évente 50-100 ezer ebtől válnak meg azok, akik már nem tartanak rájuk igényt.

A spanyol tradíció

A spanyol bikaviadalok világszintű felháborodást keltenek. Ennek hatására már egyre több helyen tiltják be a tevékenységet. A galgókat azonban semmi sem védi, hiába az egyre nagyobb figyelem. A kormánynak azonban nem áll érdekében betiltani a kegyetlenkedést, mivel évente 1 milliárd eurós bevételhez juttatja a nemzetet, emellett körülbelül 27000 embernek ad munkát.

Az adatok szerint 170000 vadász 490000 galgót tart az országban. Bár a tartás is erős kifejezés ahhoz, hogy éheztetik, kínozzák, kihasználják majd eldobják őket. Egyszerű eszköznek tekintik őket, nem érző lénynek. A tulajdonosok saját bevallásuk szerint nem hajlandóak olyan ebbel foglalkozni, aki nem teljesít elég jól. Arra sem veszik a fáradságot, hogy új otthont keressenek nekik vagy menhelyre vigyék. Egyszerűen csak véget vetnek életüknek.

A galgókról film is készül, melynek trailere az alábbi videóban megtekinthető:

A spanyol agaras vadászatot galgueronak nevezik, a vadászok maguk a galguerók. A galgókat vadászatra és versenyfutásra is használják. A nyúlvadászatokon a kutyák a mezőn hajtják a prédát. A kiéheztetett agarak pedig minden erejükkel azon vannak, hogy elkapják a zsákmányt. Ha sikeresek, gazdájuk megkapja a jutalmát és a dicsőséget. De ők maguk ebből semmit nem éreznek, csak egy újabb sanyarú év vár rájuk láncon, a dohos melléképületekben éhezve.

Különös kegyetlenség

A vadászidény végeztével rengeteg kutyától szabadulnak meg a vadászok. Csupán azért, mert nem akarják egész évben ellátni őket vagy nem futottak elég jól. Átlagosan 2-3 éves korukban már nincs rájuk szükség, mert nem olyan gyorsak, mint korábban. A vadászok maximum egy évig hajlandók gondozni egy kölyköt, ha nem elég jó futó, már ekkor megválnak tőle. Ez a megválás pedig különösen kegyetlen. Sokszor nem egyszerűen szélnek eresztik a kutyákat, hanem válogatott módszerekkel vetnek véget életüknek.

Nem csak a spanyol agarak szenvednek

A galgókhoz hasonló bánásmódban részesülnek a podencók, azaz  ibizai kopók. Ezeket a kutyákat a 17. században igen nagy becsben tartották, kitűnő vadászoknak számítottak. Ma már a vadászidény végeztével sajnos őket is eldobják, megölik, ha már nem teljesítenek olyan jól, mint korábban. A versenyeken kívüli életüket láncon, éhezve töltik.

Számos cikkben olvasható, hogy leöntötték savval, szakadékba dobták, lelőtték, felakasztották, megcsonkították, megmérgezték, felgyújtották vagy autó után kötötték a már feleslegessé vált agarakat. Az csak a jobbik eset, amikor szélnek eresztik őket. Aki pedig sintértelepre, menhelyre kerül, szerencsésnek mondhatja magát. A spanyol állatvédők igyekeznek mindent megtenni azért, hogy a vadászok adják nekik az agaraikat, akikre már nem tartanak igényt. Gyakran az is előfordul, hogy a kutyákban lévő chipet késsel kivágják az állatból, hogy ne lehessen beazonosítani, korábban kihez tartozott. Rendkívül kegyetlen módszerek ezek.

A Szent Ferenc Állatotthon Alapítvány szívügye a galgók sorsa. Holnapjukon így írnak a különös kegyetlenkedésekről: akik túlélik a vadászidényt, a legtöbb esetben szörnyű kínok között halnak meg. A legkedveltebb kivégzési módszer a „zongorázás”: az agarat felakasztják egy fára úgy, hogy a hátsó lábai leérnek a földre. Szerencsétlen állat így tipeg az életéért küzdve akár órák hosszát, amíg végül bele nem fárad, és saját magát fojtja meg. Szintén előszeretettel bevetett módszer az agarak kiszáradt kutakba dobása, szájuk kipeckelése és így sorsukra hagyása, lelövése, savval leöntése. Sokuknak eltörik a lábát vagy medencéjét vagy „egyszerűen” agyonverik őket. A galguerok persze állítják, hogy ők ilyet nem tesznek, az ezerszámra dokumentált esetek azonban merőben mást mutatnak.

A galgókat védő tiltakozók.

Mi vár a kivételes tehetségekre?

Sajnos a kivételesen tehetséges agarak sorsa sem sokkal jobb, mint szerencsétlenebb társaiké. A tréning egyik alapvető lépése, hogy autók után kötik a kutyákat, hogy minél gyorsabban fussanak. A vadászidény végeztével gyakran éheznek az egykori bajnokok, ha pedig a következő szezonban is jól teljesítenek, tenyészkutyának állnak. Ezek az állatok körülbelül 8 éves korukig maradhatnak életben. Miután nem fialnak, már rájuk sincs szükség. Ugyanúgy végzik, mint a többiek, csak több évet töltenek szenvedéssel.

A második helyezett.

Az állatvédők képtelenek lépést tartani

A spanyol állatvédők erejükön felül próbálják befogadni a feleslegesnek ítélt kutyákat. Február előtt minél több helyre igyekeznek szórólapokat kitenni, hogy a tulajdonosok adják át kutyáikat, ne öljék meg őket. Azonban a menhelyek száma is véges, kivétel nélkül minden évben megtelnek a helyek sérült, félelemmel teli négylábúakkal. Nemcsak etetésük, de orvosi ellátásuk is rengetegbe kerül, hiszen szinte kivétel nélkül mindegyik kutya sebekkel, zúzódásokkal teli és rendkívül alultáplált.

Szerencsére egyre több ország foglalkozik a galgók ügyével. Amerikába, Németországba, Belgiumba, Franciaországba, Kanadába, Olaszországba, Hollandiába és Magyarországra is érkeznek gazdát kereső galgók. A Hungarian Galgo Rescue Team minden évben igyekszik lehetőségéhez mérten spanyol agarakat menteni, és az országba hozni.

A spanyol agarak tréningje.

Nem csak Spanyolországban rossz a soruk egyes agaraknak

Kaliforniában két magánkézben lévő vérbank működik. Az állatorvosok, klinikák tőlük vásárolják pácienseik számára a vért. Ám az ottani donorok nem boldog családban élnek, és gazdáik hozzájárulásával adnak vért rászoruló társaiknak. Ott ugyanis ez nem engedélyezett. Az ottani vérbankokban apró ketrecekben több száz kutya tölti mindennapjait társaival összezsúfolva. Az ebek rendszerint nyugdíjazott versenyagarak, hiszen az ő vérük univerzális, bármilyen kutyának adható. (A boxerek, német juhászkutyák, pitbullok, dobermannok és az ír farkaskutyák vére is gyakran ilyen.) Könnyen kezelhető, nyugodt természetüknek köszönhetően pedig még inkább ideálisak az efféle tartási körülményekhez. Gyakori probléma, hogy a levett vér megromlik a polcokon, annak ellenére, hogy számos kórházban hiány van belőle. Ez azért fordul elő, mert az ellátó intézmény csak bizonyos klinikáknak továbbíthatja készleteit, másnak nem. Az itt tartott ebektől általában 10-14 naponta vesznek vért.

Az állatvédő szervezetek igyekeznek minél több kutyát átvenni, ha már nincs rájuk szükség. Ezután gazdát keresnek számukra, bár ez igen nehéz. Ugyanis ezek a négylábúak igen félénkek és szoronganak, ezért alapos és türelmes rehabilitációra szorulnak.

Nyugdíjazott versenyagárból terápiás kutya

Mi sem bizonyítja jobban az agarak kivételes jellemét, mint Sting története. A nyugdíjazott versenyagarat John Muellner fogadta örökbe 2011-ben. Stingből később terápiás kutya vált, könyvtárakba járt, hogy gyerekek felolvassanak neki. Ez nagyszerű terápiás módszer az olyan fiatalok számára, akiknek nehézségeik adódnak az olvasással. Egy aranyos kutya jelenlétében azonban bátrabbak és magabiztosabbak, ezáltal fejlődnek. A különleges agár akkor vált híressé, mikor gazdája Facebookra posztolta, hogy aznap senki nem ment el a felolvasásra és Sting nagyon szomorú volt emiatt. A bejegyzést rengetegen osztották meg, ennek köszönhetően pedig hónapokon át teltházzal zajlott a felolvasás.

Sting sajnos már nincsen közöttünk, de számos olyan gyerek emlékezetében örökké él, akiknek ő segített a nehézségekben. Ebből is látszik, mennyire csodálatos teremtések a kutyák és megérdemlik, hogy érző lényként bánjunk velük. A kegyetlenkedéseknek pedig minél előbb véget kell vetni.

(Képek: Getty Images Hungary, YouTube)

hirdetés
További cikkeink

Keresés az oldalon