Nem sok jót kaptak az emberektől, mégis kitalálják, mit szeretnénk: a kóbor kutyák is olvasnak benned

Talán ez az új kutatás békésebb együttélést eredményezhet a világszerte szabadon kóborló több százmillió kutya, és az emberek között. 15 000 éves kapcsolatunk során az ebeket barátságos és lelkes társainkká tenyésztettük, ami arra ösztönözte őket, hogy az érzelmeink megértését is professzionális szintre fejlesszék. Kiderült, hogy még a kóbor kutyák is, akik közül sokan soha nem éltek együtt az emberekkel, képesek megérteni a gesztusainkat.

Nem érdemes tagadni, hogy ezek a szabadon kóborló négylábúak gyakran kerülnek összetűzésbe az emberekkel. Sőt, olyan országokban, mint például India, közegészségügyi kockázatot is jelentenek különböző betegségek terjesztése miatt. Így persze ez is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a pária kutyák kezelése olyan megosztó téma lett.

Egy kóbor eb soha nem lehet biztos abban, hogy az emberek megetetni vagy bántani akarják őket, így a támadások lehetősége is nagy. Ez az oka annak, hogy ezeknek a négylábúaknak a viselkedéséről többet megtudni kulcsfontosságú az emberiség számára.

A közelmúltban végzett kísérletek során kiderült, hogy a legtöbb kóbor kutya tudja, hová kell néznie, ha az ember egy tárgyra mutat. Ez pedig arra utal, hogy veleszületett képességük az emberek gesztusaiból, testbeszédéből és mimikájából való olvasás. Ezek az eredmények pedig segíthetnek felvilágosítani a felnőtteket és a gyerekeket hogyan lépjenek kapcsolatba ezekkel az állatokkal a balesetek és támadások nélkül.

India, a dilemma epicentruma adhat a választ a kérdésekre

A Frontiers in Psychology folyóiratban megjelent tanulmányban Anindita Bhadra, a Kolkatai Indiai Tudományos Oktatási és Kutatási Intézet állatviselkedési szakértője és munkatársai 160 magányos kóbor kutyát kerestek fel több indiai városban. A kísérletvezető két lefedett tálat tett az ebek közelébe a földre. Az egyikben nyers csirkehús volt, a másik csak az étel illatát tartalmazta. A kísérlet kettes számú résztvevője, aki nem tudta, melyik tál melyik, felállt és az egyik tálra mutatott. Néha csak egy másodpercig, néha a kísérlet teljes hosszáig. A második kísérletező keze soha nem volt a tálak közelében.

A kutyák körülbelül fele nem mert a kísérletet levezetők közelébe menni. A legtöbben szorongónak tűntek, valószínűsíthetően a múltbeli, emberekkel való negatív interakciók miatt.

Azok a blökik, akik közeledni mertek a tálakhoz, körülbelül 80%-ban ahhoz mentek oda, amelyre a kísérletben szereplő második ember gesztusai utaltak. Amennyiben a kutyák azt fedezték fel, hogy a tál üres, kevésbé volt valószínű, hogy ismét követték az ember jelzéseit.

„Minél távolabb vannak a kísérletet vezető személyek a tálaktól, a kutyáknak annál nagyobb lehetőségük van, hogy megítéljék az emberi szándékot és döntést hozzanak.” – magyarázta Anindita Bhadra. Összességében tehát a tanulmány azt sugallja, hogy a képzetlen kutyák is képesek kapcsolódni az emberekhez, annak ellenére is, hogy valószínűleg traumatikus tapasztalataik voltak velük. Tehát az ebek intelligenciája nem függ össze az emberek közelségével.

A kóbor kutya nem a társadalom szemete; megéri megérteni őket

A kóbor kutyák abszolút nem újkeletű jelenségek. Az ősi indiai szöveg, a Védák azt tanácsolja, hogy a jó házigazdaság részeként adjunk maradékot a dögevőknek, beleértve a kóbor kutyákat is.

Bár keményebb és viszontagságosabb életet élnek, mint a házi kedvenceink, a kóborok mégis alkalmazkodtak hozzánk és figyelnek ránk. Az ilyen szintű intelligencia, alkalmazkodóképesség, rugalmasság, valamint pszichológiai kifinomultság azt jelenti, hogy a szabadon kóborló barátaink nem sokban különböznek bármely más négylábútól. És ugyan úgy megérdemlik a tiszteletünket és emberi bánásmódunkat is!