Kiderült, az alomból mely kölykökkel törődnek többet az anyakutyák

A fiatal kölykök szűkölése almonként és egyedenként is eltérő.

A franciaországi Saint-Etienne Egyetemen Mathilde Massenet vezette nemzetközi kutatócsoport 220 beagle kölyökkutyát vizsgált. Arra voltak kíváncsiak, hogy az anyakutya hogyan reagál a nyüszítésükre.

Már a kutatás elején nagyon érdekes dolgokra bukkantak

Ebben a közelmúltban készült tanulmányban a kutatók azt feltételezték, hogy van valami a kölykök által kiadott hangokban, ami támpontot ad az anyának az egyes egyedek kilétére, valamint aktuális állapotára. Azzal kezdték, hogy egy átfogó akusztikus elemzést végeztek 40 különböző alomból származó 220 beagle kölyökkutya 4400 szűkölésén. Ezeket a nyüszítéseket úgy választották ki, hogy jelezzenek bizonyos fokú szorongást. Ezért akkor rögzítették őket, amikor a kölyköket anyjuktól és alomtársaiktól egy rövid időre elválasztották.

Az első dolog, amit megállapítottak, az az volt, hogy egy egységnek tekintett alomnak van egy bizonyos átlagos akusztikai jellemzője, amely minden esetben különbözik a többi alomtól. Ennek egy része vokalizációjuk alapfrekvenciájához volt köthető. Ez meghatározza a hangkeverék magasságát, valamint a hangszín milyenségét. Ezek együttesen olyan egyedi hangminőséget szolgáltatnak, amely lehetővé teszi például, hogy felismerjük, hogy egy trombitán megszólaló C hangot hallunk-e, vagy egy klarinéton megszólaló C hangot. Ehhez nem kell feltétlenül ismernünk a hangszereket, hallani fogjuk előzetes tudás hiányában is, hogy más idézte elő a két hangot.

Az almokat megkülönböztető hangminőség mellett az egyes kölykök is saját hangjegyekkel rendelkeztek. Ezeket a kölyökkutya mérete alapján lehetett a legjobban megjósolni. A legtöbb alomban a kisebb kölykök magasabb hangú nyüszítést produkáltak. Ennek az az oka, hogy rövidebbek a hangszálaik és kisebb a gégéjük is. Tulajdonképpen automatikusan felismerjük a kapcsolatot a hang magassága és az azt megszólaltató dolog vagy élőlény mérete között.

Így reagál az anyakutya a kölyökkutya nyüszítésére

Az eredetileg felvett kölyökkutyák nyüszítéseit elektronikusan lehetett manipulálni. Egy vezeték nélkül hangszóró segítségével, amely egy gyapjútartóba volt csomagolva és egy alacsony paraván mögött volt elhelyezve, lejátszották ezeket az anyakutyának, majd figyelték a válaszreakcióit.

Kiderült, hogy az anyák egyértelműen felismerik a saját almuk kölykeinek a hangját. (Pont úgy, ahogy egyébként egy emberanya is felismeri a saját csecsemőjének a sírását, sőt, akár azt is meg tudja állapítani, hogy miért sír a baba.) Az esetek 93%-ában gondoskodó viselkedéssel reagáltak, amikor a hangok a saját almukból származó hangok változatai voltak. Ezzel szemben pedig kevesebb gondoskodó választ adtak, ha a hangok nem a saját kölyökkutyáik almából származtak, vagy ha a saját alom hangjait manipulálták, így azok kissé eltértek az eredetiktől. A rögzített hangok módosításának lejátszásával arra is rájöttek, hogy az anyák a legmagasabb szintű gondoskodást mutatják a legkisebb, vagyis legmagasabb hangú kölykökkel szemben. Biológiai szempontból ennek van értelme, mivel a kisebb kölykök több gondoskodást igényelhetnek a túléléshez.

A szerzők megjegyezték: „Megdöbbenve figyeltük meg, hogy a lejátszott hangok körülbelül egyötödében (és lényegesen többen a saját kölykök nyüszítésére adott válaszul) az anyák úgy vitték be a gyapjúba tekert hangszórót a fészekbe, mintha az igazi kiskutyájuk lenne. Ez azt jelzi, hogy a nyöszörgés akusztikus ingere elegendő volt ahhoz, hogy kiváltsa ezt a kulcsfontosságú anyai viselkedést specifikus vizuális vagy szagjelek hiányában is.”