Kromfohrlandi fajtaleírás: a terrierből lett társasági kutya

A kromfohrlandi egy ritka és kevéssé ismert kutyafajta. Mind külsőre, mind temperamentumra igazán elragadó.

A kromfohrlandi (Kromfohrländer vagy röviden Kromi) egy új, több forrás szerint a legújabb hivatalos német kutyafajta, ami kedvező tulajdonságai ellenére a mai napig ritkaságnak számít még szülőhazájában is.

A kromfohrlandi eredete

Legtöbb esetben a bemutatott fajták hosszú múltra tekinthetnek vissza, tele érdekes sztorikkal és tenyésztési célokkal. A kromfohrlandi története az átlagosnál rövidebb időintervallumot ölel fel, és egyszerűbb, ám viszonylag jól dokumentált sok másik történelmi fajtával ellentétben. A II. világháború után járunk egy kicsivel, Németország Siegerland régiójában, ahol amerikai katonák állomásoztak, illetve haladtak át. Velük volt egy kóbor eb is, akit magukhoz fogadtak kabalának, és aki egy darabon elkísérte őket. Ám Krumme Furche környékére érve (később erről kapta a fajta a nevét) az eb dezertált, és új otthon után nézett.

A sors összehozta Ilse Schleifenbaummal, aki magához fogadta és elnevezte Peternek (Original Peter). Állítólag a hölgy nagy vendée-i griffonként azonosította, ám vannak olyan források is, amik szerint egy bretagne-i cserszínű griffon és egy terrier keveréke lehetett. Bárhogy is legyen, a történet biztos pontja, hogy Schleifenbaum szomszédjának egy volt egy foxterriere, aki a Fifi névre hallgatott. Fifi és Peter románcából pedig megszületett egy alom uniform kiskutya. Pont jó méretűre nőttek és kíváncsi természetük volt, emellett pedig nagyon hűségesnek és ragaszkodónak bizonyultak, egyszóval tökéletes társasági kutyának tűntek.

Elsősorban ez motiválta Schleifenbaumot arra, hogy megpróbálkozzon egy új fajta kitenyésztésével. Ehhez segítségére volt Otto Borner, aki egy második vérvonalat hozott létre; így kettőjük kutyái jelentették a fajta alapköveit. Nem mindenkit győzött meg az új, kialakulóban lévő fajta, sokan nem ismerték el, és „Sieger korcsainak” nevezték a kutyákat. (Még azután is, hogy elismert fajtává vált.) Ennek ellenére Schleifenbaum látta benne a fantáziát (Ottoval, és később más tenyésztőkkel együtt) és kitartott mellette. Kiállításokra vitte a kutyáit, és népszerűsítette őket. 10 év alatt meglett a lelkes tenyésztők erőfeszítéseinek gyümölcse, sikeresen eljuttatták a kromit a hivatalos elismertségig. AZ FCI és a VDH (Német Kennel Club) is elismerte 1955-ben. Mai szemmel nézve lehet, hogy ez nem a megfelelő protokoll egy új fajta létrehozásához, főleg, hogy egy baleset következménye volt az első alom, ám akkoriban mondhatni egy kicsit lazábbak voltak a szabályok.

A kromfohrlandi fajtastandardja

A kromfohrlandi egy rusztikus megjelenésű, közepes méretű kutyafajta, marmagassága 38-46 cm, testsúlya pedig 9-16 kg. Szőre lehet szálkás vagy sima. Előbbinél a kutya testén rövidebb a szőr, a mellkasán és a fején viszont hosszabb, és van szakálla is. Az utóbbinál a szőr puha, a hátán, mellkasán, farkán és a fülén hosszabb, mindenhol máshol testhez simuló, rövidebb. A sima szőrtípussal nem jár szakáll. Bundája alapszíne fehér, világosbarna árnyalattól a sötétbarnáig terjedő jegyekkel, foltokkal. Törzse hosszú, mellkasa mély, háta egyenes és erős, hasa felhúzott. Feje ék alakú, fülei magasan tűzöttek, háromszög alakúak lekerekített véggel, és félig lelógnak, szorosan a fejhez simulva. Szemei sötétbarnák. Farka közepes hosszúságú, nyugalmi állapotban lefelé lóg, a vége felfelé hajlik, ám gyakran a háta felé kunkorodva is látni. Az FCI 9. fajtacsoportjába tartozik, a társasági kutyák közé sorolják. Átlagéletkora 13-15 év, ám akár 17-18 évig is élhetnek.

A kromfohrlandi jelleme

A kromfohrlandi egy élettel teli, vidám, intelligens és jól kezelhető fajta. Hűséges társa az egész családnak, bár gyakori, hogy van egy kedvenc embere. Könnyen lehet tanítani, ám fontos nála is a türelem, mert általában érzékeny. Annak ellenére, hogy terrier és feltehetően griffon vér is folyik az ereiben, állítólag viszonylag kevés vadászösztöne maradt. Nagyon ragaszkodó, imád gazdája közelében lenni. A kromi igazi társasági kutya, aki bármilyen elfoglaltságnak örül, amit gazdájával közösen csinálhat.

Nem kifáraszthatatlan fajta, általában elég számára a rendszeres, hosszú és kiadós séta, de nem bánja, ha néha feladatot is kap. És persze ez nem is árt neki. Szereti az ismerős dolgokat, az idegen emberekkel, kutyákkal és helyzetekkel szemben lehetnek fenntartásai, de megfelelő szocializációval ezen könnyedén felülkerekedhet. Ennek ellenére nem valószínű, hogy nagyobb társaságok középpontja válik belőle. Valószínűbb, hogy az elején inkább semleges lesz az idegenekkel, ami nem baj. Viszont, ha valakihez hozzászokik, akkor nagyon barátságos, és megmutatja igazi személyiségét.

A kromfohrlandi számára ideális környezet

Könnyen idomul a környezetéhez, és jól tartható kertes házban, de akár lakásban is, ha megfelelően le van mozgatva. Nem kell nagyon aktív életmódot élni ahhoz, hogy a kromfohrlandi boldog társa legyen gazdájának. (Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem igényli a rendszeres mozgást, de nem egy munkakutyáról van szó.) Jól kijön a gyerekekkel, jól szoktatható más kutyákhoz és háziállatokhoz. Nem csöndes, de nem is túl hangos. Előszeretettel felügyeli a környezetét, éber fajta.

A kromfohrlandi ápolása

Kifejezetten tiszta kutyafajta, a szőréről lepereg a kosz, és állítólag minimális kutyaszaggal rendelkezik. Semelyik szőrváltozatot nem ajánlott vágni. Ezzel szemben érdemes gyakran fésülni a szálkás verziót pedig rendszeresen trimmelni (hand-stripping), amivel eltávolíthatjuk a bunda elhalt szőrszálait, ezzel rendezett és ápolt kinézetet biztosítva az ebnek. Ezen kívül a kutya fogát is tisztán kell tartani, és nem szabad elfeledkezni a karmok ápolásáról sem.

A kromfohrlandi gyakori egészségügyi problémái

Általában egészséges fajta, ahogyan azt az átlagéletkora is mutatja. Ám van két viszonylag gyakori betegsége, amikre lehet, és ajánlott is tesztelni:

• Willebrand szindróma: véralvadási zavarral járó, öröklött betegség.
• Hiperkeratózis: keratin túltermelődés például a mancspárnákon vagy az orron.